Bánátnagyfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Károlyliget szócikkből átirányítva)
Bánátnagyfalu
(Банатско Велико Село /
Banatsko Veliko Selo)
Emlékház Bánátnagyfalu
Emlékház Bánátnagyfalu
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségNagykikinda
Rangfalu
Alapítás éve1948
PolgármesterOlga Kovačević
Irányítószám23312
Körzethívószám+381 230
Népesség
Teljes népesség2512 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség71 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság70 m
Terület42,7 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 49′ 38″, k. h. 20° 35′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 38″, k. h. 20° 35′ 57″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánátnagyfalu
témájú médiaállományokat.

Bánátnagyfalu (szerbül Банатско Велико Село / Banatsko Veliko Selo) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykikinda keleti szomszédságában fekszik, Torontáltószeg és Nákófalva között.

Története[szerkesztés]

Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget település Mária Terézia királynő rendeletére 1770-1771-ben települt. A telepítést Neumann temesvári igazgatósági tanácsos végezte Lotaringiából származó francia, és Délnyugat-Németországból származó sváb telepesekkel.

A falvak a 18. század során többször is gazdát cseréltek és idővel a francia telepesek is beleolvadtak a német lakosságba.

A II. világháború után a sváb lakosság Németországba menekült, helyükbe szerb családok költöztek Boszniából.

A három német falu 1948-ban egyesült (Banatsko) Veliko Selo (Bánátnagyfalu) néven.

Szenthubert[szerkesztés]

Szenthubert (Sankt Hubert) falut Neumann temesvári igazgatósági tanácsos 1771-ben telepítette be francia és német telepesekkel. A franciák Lotaringiából a metzi, besançoni, párizsi és luxemburgi egyházmegyékből, a németek, pedig Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt városokból és a környező falvakból érkeztek. Az új telepeseknek 1770-ben plébániájuk, 1771-ben pedig már iskolájuk is épült.

1781. után Szenthubertet a gróf Ferraris család vásárolta meg, majd a gróf Zichy-Ferraris család birtoka lett, 1838-ban pedig gróf Zichy-Ferraris Ferencz lett a földesura. A falu római katolikus temploma 1806-ban épült.

A település határában feküdt egykor Hollósvár, melyet egy 1429-ből való oklevél is említett.

1910-ben 1497 lakosából 80 magyar, 1351 német, 37 román volt. Ebből 1439 római katolikus, 39 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Szentborbála[szerkesztés]

Szentborbála (Seultour) helyén a török hódoltság előtt Seultourn állt. A hódoltság alatt elpusztult régi falu helyére, melyből csak egy csonka torony maradt meg 1770-1771-ben Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt épült fel az új falu, melyet azután a Lotaringiából származó első francia telepesei Seultourn-nak neveztek el. A temesvári igazgatóság az első települőknek 64 házat és mellé iskolát is építtetett. Később a francia telepesekhez rajnamelléki németek csatlakoztak, eleinte külön, a Deutsch-Gasse-nak nevezett utcában telepedtek le. Később a francia telepesek beolvadtak a német lakosságba.

1910-ben 961 lakosából 13 magyar, 925 német, 23 román volt. Ebből 938 római katolikus, 23 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Károlyliget[szerkesztés]

Károlyliget (Charleville) Mária Terézia királynő rendeletére épült 1770-1771-ben ugyancsak Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt, aki az első letelepülőknek 64 házat építtetett. Elsőként Lotaringiából származó franciák érkeztek, hozzájuk németek is csatlakoztak és eleinte a franciák voltak többségben. A német települők a franciáktól elkülönülve, a Deutsch-Gasse nevű utcában laktak és 1771-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is építtetett részükre.

1838-ban Károlyliget birtokosa a gróf Zichy-Ferrary család volt.

Károlyliget határában feküdt a középkorban Horogszeg falu is, amely 1429-ben Szilágyi László birtoka volt. A falu a török hódoltság alatt pusztult el, a gróf Mercy-féle térképen is pusztaként van feltüntetve Orosin néven. 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlők-társasága bérelte. Az 1783-as térképen Mali Orosin néven írták.

1910-ben 757 lakosából 5 magyar, 726 német, 26 román volt. Ebből 731 római katolikus, 26 görögkeleti ortodox volt.

A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
4388 4276 4310 3603 3322 3134 3034[2] 2512[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2922 96,30
Magyarok 26 0,85
Cigányok 14 0,46
Horvátok 10 0,32
Macedónok 10 0,32
Montenegróiak 8 0,26
Jugoszlávok 7 0,23
Muzulmánok 3 0,09
Ukránok 2 0,06
Szlovákok 1 0,03
Albánok 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget környéke 1769-72 között

Források[szerkesztés]