Káma

Káma
A Káma Jelabugánál
Hossz	1805 km
Vízhozam	3500 m³/s
Vízgyűjtő terület	507 000 km²
Forrás	Udmurtföld
Torkolat	Volga, Szamarai víztározó
Országok	Oroszország

A Káma (oroszul: Кама) Oroszország európai részének egyik legjelentősebb folyója, a Volga legnagyobb, bal oldali mellékfolyója.

Orosz nevének előzménye az udmurt (votják) „Kam” ( jelentése: folyó).

Földrajz

Hossza: 1805 km, vízgyűjtő medencéje: 507 000 km². 966 km-en át hajózható, nagyvízhozam idején ez további 600 km-rel megnő.

Udmurtföld északi részén ered. Eleinte észak felé, a Kirovi területen halad, majd a Permi határterületen (a közelmúltban megszüntetett Komi-Permják Autonóm Körzetben) előbb keletre, majd nagy kanyart téve déli, délnyugati irányba fordul. Egy rövidebb szakaszon újból érinti Udmurtföldet, végül a Tatár Köztársaságon át éri el a Volgát. Felső szakaszán széles völgyben folyik, medre bizonytalan, sok kanyart és mellékágat képez. A Visera folyó torkolatától a vidék megváltozik: a jobb part alacsony, a bal part magas, néhol meredeken szakad le, sok a zátony és a sziget. A Belaja folyó torkolatától éppen ellenkezőleg: a bal part alacsony és a jobb part magas. Alsó szakaszán a Káma kb. 15 km széles völgyben halad, medrének szélessége 450–1200 m között váltakozik, több helyen ágakra bomlik. A Vjatka torkolata alatt ömlik a Volgán létesített Kujbisevi víztározó széles öblébe.

A tavaszi nagyvízhozam idején folyik le az éves vízmennyiség mintegy 63%-a, nyáron és ősszel 28%-a, télen 9%-a. A vízállás erősen ingadozó, az ingadozás mértéke 8 m, az alsó és a felső szakaszon 7 m. A tél beálltával 10-20 napig tartó jégzajlás után a folyó befagy, április körül enged fel. A tavaszi jégzajlás 3-15 napig tart. A folyó halban igen gazdag, de több halfaj létét erősen veszélyeztetik az ipari üzemek által a vízbe juttatott káros vegyianyagok.

Mellékfolyók

Legnagyobb mellékfolyói:

• jobb oldalon a Kosza, Obva, Vjatka;
• bal oldalon a Belaja az Ufával, valamint az Urál-hegységben eredő, hideg és sebes folyású Jajva, Koszva, Visera és Csuszovaja (a Szilvá-val).

Néhány hidrológiai mutató alapján indokolt lenne a Volgát tekinteni a Káma mellékfolyójának, nem pedig fordítva. Ezt támasztja alá a folyórendszer kialakulása is. A legutóbbi jégkorszak utolsó előtti glaciálisának idején a Káma megváltoztatta medrét, a korábbi északi helyett déli irányba fordult és a Kaszpi-tengerbe ömlött. A Volga ekkor még más irányba folyt, csak jóval később alakította ki mai medrét és torkollt a Kámába.

Erőművek, városok

A Káma Permnél

A Transzszibériai vasútvonal hídja a folyó felett

A folyón három jelentős vízierőmű és víztározó létesült: a Perm városánál épült Kámai (1958); nem sokkal lejjebb, Csajkovszkij városnál a Votkinszki (1965); végül Naberezsnije Cselninél a Nyizsnyekamszki (1990) erőmű, illetve víztározó. (Utóbbi víztározó építését környezetvédők tiltakozása miatt leállították). Az átlagos vízhozam az elsőnél 1630 m³/s, a másodiknál 1750 m³/s, a torkolatnál 3500 m³/s.

Fontosabb Káma-menti városok:

• Szolikamszk
• Bereznyiki
• Perm
• Csajkovszkij
• Szarapul
• Naberezsnije Cselni
• Csisztopol

Perm városát rendszeres hajójáratok kötik össze Moszkvával és több volgai nagyvárossal. A folyópart és a víztározók partjai a belföldi turizmus kedvelt célpontjai.

Történelem

A folyó az őstörténetben és a magyar nép történetében is fontos szerepet játszott. Az uráli alapnyelvet beszélő népek őshazája a Volga-Káma vidékén, az Urál középső részénél lehetett. Együttélésük a Kr. e. 4000 körül kezdett felbomlani, de a finnugor népek a vidéket továbbra is lakták, és néhány finnugor nép – főleg az udmurt és a komi-permják – lakja ma is. A 10. és a 13. század között pedig a Volga-Káma vidéken magyar népesség is élt, őket találhatta meg Julianus barát 1235-ben. Nyomukat őrzi többek között a Káma-parti Csisztopol kikötőváros temetőjében fellelt egyik sírkőfelirat is.

Források

• Róna-Tas András. A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest 1997. ISBN 963 506 140 4