Kádár István György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kádár István György (Kraszna, 1920. április 5.Jugoszlávia, 1981. október 9.) magyar költő, műfordító, színműíró.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a zilahi Wesselényi Kollégiumban fejezte be (1940), egyetemi tanulmányait Kolozsvárt folytatta, majd Budapesten doktorált lélektanból (1944). A szilágysomlyói, krasznai és nagykárolyi líceumokban tanított (1945–52), később Nagybányán, Végváron és Vajdahunyadon református lelkész. Egy jugoszláviai kiránduláson feleségével együtt baleset áldozata lett.

Munkássága [szerkesztés]

Verseket, színműveket írt, családi érzésének és emberszeretetének adva hangot, román költők – Mihai Eminescu, Șt. O. Iosif, Tudor Arghezi – verseit fordította magyarra. Írásait az Ifjú Erdély, Szilágyság, Világosság, Előre, Művelődés, A Hét, Új Élet, Szabad Szó közölte.

Kötetei [szerkesztés]

  • Cronica (versek, Kraszna 1938);
  • Napsugár (versek, műfordítások, Szilágysomlyó 1945);
  • Virradat (zenés színmű, Nagykároly 1952).

Jegyzetek és források [szerkesztés]