Kádár Béla (közgazdász)
Kádár Béla (Pécs, 1934. március 21. - [1]) magyar közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi munkamegosztás és az iparfejlődés kérdéseinek neves kutatója. 1990 és 1994 között a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő. 1999 és 2002 között a Magyar Nemzeti Bank Jegybanktanácsának, 2002 és 2008 között Monetáris Tanácsának tagja. 2002 és 2008 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1952-ben érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban,[1] majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakára, ahol 1956-ban szerzett közgazdász diplomát.[1] Emellett vendéghallgató volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és spanyol szakán.
Diplomájának megszerzése után a Magyar Nemzeti Bank tanulmányi osztályán kapott előadói állást, majd 1958 és 1960 között az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott hasonló beosztásban. 1960-ban a Magyar Kereskedelmi Kamara csoportvezetőjévé nevezték ki. 1963-ban a Konjunktúra- és Piackutató Intézet (Kopint) fejlődő országokat kutató részlegének vezetője lett. Két évvel később a Magyar Tudományos Akadémia Afroázsiai Kutatóközpontjához került. 1972-ben az MTA Világgazdasági Kutatóintézete fejlett tőkésországok osztályának vezetőjévé nevezték ki,[1] ahol tudományos munkájának jelentős részét fejtette ki. 1988-ban távozott a kutatóintézetből, amikor az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete igazgatójává nevezték ki, tisztségét a hivatal 1990-es megszűntéig töltötte be.
1967 és 1968 között a Harvard Egyetemen volt Ford-ösztöndíjas. Emellett tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (spanyol leíró nyelvtan és latin-amerikai történelem, 1957–1965), a Santiagói Egyetemen (1970) és a limai San Marcos Egyetemen (1971–1972).
1970-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori értekezését.[1] Az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának lett tagja, később a Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságban, a Doktori Tanácsban és az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságban is dolgozott. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává.[1]
Közéleti pályafutása [szerkesztés]
1990-ben, az első szabad országgyűlési választás után alakult Antall-kormányban megbízták az újonnan alakult Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetésével, amely tisztséget a Boross-kormány alatt is betöltött. Ilyen minőségében Magyarország utolsó KGST-képviselője volt 1990 és 1991 között. 1991 és 1994 között a kormány gazdasági kabinetjében is részt vett. (1994-ben a minisztérium hatásköreit elosztották.) 1992-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben országgyűlési képviselőjelölt. Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF Baranya megyei területi listájáról szerzett országgyűlési mandátumot. A költségvetési és pénzügyi bizottság elnökévé választották. 1996-ban lépett be a pártba. A Magyar Demokrata Néppárt kiválása után az MDF-frakció egyik helyettes vezetője lett. Az 1998-as országgyűlési választáson nem szerzett mandátumot.
1998 és 1999 között a Magyar Export-Import Bank Rt. elnöke volt. 1999 és 2003 között ellátta Magyarország állandó OECD-képviseletének vezetését. Szintén 1999-ben választották meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Jegybanktanácsának tagjává, majd az MNB-törvény módosítása után megalakult Monetáris Tanács tagja lett. A tanácsnak 2008-ig volt tagja.
1990-ben megválasztották a Magyar Közgazdasági Társaság egyik alelnökének, 2002-ben a társaság elnökévé választották. 2008-ban távozott a szervezet éléről, utódja Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke lett. Ekkor megválasztották az MKT örökös tiszteletbeli elnökévé.
Munkássága [szerkesztés]
Kutatási területe a gazdasági és iparfejlődés, a nemzetközi munkamegosztás és a nemzetközi kapcsolatok. Foglalkozott az összehasonlító gazdaságpolitikával, a történelmileg megkésett modernizáció problémáival és a gazdasági növekedési folyamatokkal is.
A fejlődéstörténeti örökség, az ország területi nagysága, a szerkezeti adottságok és a külgazdasági kötődések szerepét vizsgálja a fejlesztési stratégiák kialakításában és a gazdaságpolitika megfelelő alkalmazásában. Emellett összehasonlító módon elemezte a fejlődési utakhoz kapcsolódó sajátosságokat és tanulságokat.
1967-ben nagy figyelmet keltett a fejlődés külső állapotának és feltételeinek változásával nem számoló, tehát befelé forduló gazdasági növekedés korlátait elemző kutatása. Hasonlóan figyelemfelkeltő volt 1979-ben a világgazdaságban kibontakozó tartós hatású szerkezeti változásokat felártó kutatása is.
Több mint négyszáz tudományos közlemény szerzője, társszerzője, amelyek közül több mint száz idegen nyelven jelent meg.
Családja [szerkesztés]
Édesapja elemi iskolai igazgató, édesanyja háztartásbeli volt. 1970-ben vette feleségül Derzső Patríciát, aki 1999-ben elhunyt. Házasságukból egy fiúgyermek (Béla) született.
Díjai, elismerései [szerkesztés]
- az MTA Akadémiai Nagydíja (1985)[1]
- Szociális Piacgazdaságért Díjat (1993, Német Gazdaságpolitikai Klub)[1]
- a San Marcos Egyetem díszdoktora (1993)
- a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktora (1999)
- Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)[1]
- a Miskolci Egyetem díszdoktora (2007)
- Pro Renovada Cultura (2009)
- A Magyar Közgazdasági Társaság Életműdíja (2009)
- Húszéves a Köztársaság Díj (2009)[2]
- A Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (2012)
Főbb publikációi [szerkesztés]
- Gazdaságfejlődés és nemzetközi munkamegosztás a fejlődő országokban (1967)
- Gazdaságfejlődés és nemzetközi munkamegosztás (kandidátusi értekezés, 1970)
- Kis országok a világgazdaságban (1971)
- Latin-Amerika növekedési dilemmái (1977, angolul 1980)
- Structural Changes in the World Economy (1979)
- Szerkezeti átalakulás a világgazdaságban (akadémiai doktori értekezés, 1980)
- A nemzetközi iparfejlődés és munkamegosztás új irányzatai (1984)
- Magyar külgazdasági stratégia a nyolcvanas években (1987)
- Szemben az árral (1996)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i Pécs Lexikon I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 363. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknak - Népszabadság Online
Források [szerkesztés]
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 616–617. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 527. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
- 1996-os életrajz az Országgyűlés honlapján
