Jánosik János
| Jánosik János | |
| Született | 1906. július 16.[1] Karancsság[2] |
| Elhunyt | 1977. augusztus 13. (71 évesen)[2] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vasipari munkás |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1951) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jánosik János (Karancsság, 1906. július 16. – Budapest, 1977. augusztus 13.) Kossuth-díjas öntő, magkészítő, a Ganz Hajógyár brigádvezetője, sztahanovista.
Élete[szerkesztés]
A Ganz Hajógyár munkatársa 1921-től, kisebb megszakításokkal nyugdíjazásáig, 1959-ig itt dolgozott. 1949-től 11 tagú, 1950-től 18 tagú brigád vezetője, 1956-tól 1959-ig a magkészítők csoportvezetője volt.[3]
1924-től az MSZDP tagja. 1945-től részt vett a sztahanovista mozgalomban. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 6 alkalommal szerepelt.[4]
1951-ben – munkatársával, Pappert Ádámmal megosztva – megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. A díj indoklása szerint Jánosik „az ország legjobb magkészítője. Brigádja tagjai között hat sztahanovista van. Ő maga már évek óta selejt nélkül dolgozik.” 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel díjazták.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/06978.htm, Jánosik János, 2017. október 9.
- ↑ a b c PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
- ↑ Kenyeres
- ↑ Tóth 2008 13. lábjegyzet
- ↑ Darvasné–Klement–Terjék
Források[szerkesztés]
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 128. o. ISBN 963-05-4420-2
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Tóth Eszter Zsófia: Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban. A „férfias” és a „nőies” munka világa a szocialista időszakban. Sic Itur ad Astra, 58. évf. [2008] 271. o. (13. lábjegyzet) online elérés