Justus Friedrich Karl Hecker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Justus Hecker

Justus Friedrich Karl Hecker (Erfurt, 1795. január 5.Berlin, 1850. május 11.) német orvosi történetíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Berlinben végezte, 1817-ben doktorrá avatták. Ugyanazon év november 15-én a berlini orvosi karon magántanár lett. 1822-ben jelent meg híres műve: Geschichte der Heilkunde, amelynek alapján rendkívüli tanárrá nevezték ki. 1827-ben a fővizsgáló bizottság tagja, 1834-ben pedig egyetemi rendes tanár lett. Hecker az orvosi történelem – főleg a kórtan történelmének – megalapítója.

Nevezetesebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Der schwarze Tod im XIV. Jahrhundert, Ein historischer Versuch (Berlin, 1832, angol fordítás: London, 1833);
  • Die Tanzwuth, eine Volkskrankheit im Mittelalter. Nach den Quellen für Aerzte und gebildete Nichtärzte bearbeitet (Berlin, 1832, angol ford.: London, 1835, francia ford. 1834., Annal. d'Hygiene-ben; olasz ford.: Firenze, 1838);
  • Der englische Schweiss. Ein ärztlicher Beitrag zur Geschichte des 15. und 16. Jahrhunderts (angol ford.: London, 1836; olasz ford.: Velence, 1835; ezen művéért a királyi porosz aranyéremmel tüntették ki);
  • Geschichte der neuesten Heilkunde (1870-72).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]