Justa Grata Honoria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Justa Grata Honoria korabeli pénzérmén

Justa Grata Honoria (*418 körül – †Róma, 455 körül) III. Valentinianus római császár nővére, III. Konstantin nyugat-római császár és Galla Placidia császárné egyetlen leánya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában született. Első két keresztnevét anyai nagynénjeiről kapta, akik, akárcsak Galla Placidia, I. Valentinianus nyugat-római császár és Justina császárné leányai voltak, harmadik keresztnevét pedig arról a császárról kapta, aki az ő születésekor volt hatalmon, Honoriusról. (Honorius, akárcsak féltestvére, Galla Placidia, I. Theodosius császár gyermeke volt, bár különböző anyától.)

Honoria felnőtt nőként szépségéről és erotikus kisugárzásáról vált híressé, ezért kapta meg az Isteni Honoria nevet. Korabeli pénzérmék bizonyítják, amiken Honoria neve szerepel, hogy öccsének, Valentinianusnak születése előtt, mikor még ő volt az egyedüli trónörökös, megkapta az augusta címet, mely révén később mint császárnő, megkaphatta volna a koronát. (III. Valentinianus 426-ban vált császárrá.) Honoriának és Valentinianusnak volt egy bátyja is, anyjuk, Galla Placidia előző házasságából, amit a vizigótok királyával, Athaulffal kötött. Ez a báty, Theodosius még egyéves korában meghalt.

A hercegnő életének legnagyobb részéről több történelmi feljegyzés maradt ránk, nem csak néhány fontosabb adat vagy utalás. Annyi bizonyos, hogy 423 tavaszán édesanyjával és öccsével, a császárral Konstantinápolyba, a Bizánci Birodalom fővárosába hajóztak. Honoria 424 nyarán ismét csatlakozott édesanyjához és Valentinianushoz, amikor azok légióik élén Tesszalóniába utaztak, hogy katonai erővel állítsák helyre császári hatalmukat a nyugaton. Honoria élete során komoly hírnévre tett szert a történészek szerint, akik úgy jellemezték őt, mint ambiciózus és buja nőszemélyt, aki előnyös külsejét használta fel arra, hogy érdekeit érvényesíthesse, mivel tökéletesen tisztában volt öccse gyenge uralkodói képességeivel. (Antiochiai János szerint még összeesküvést is szőtt egyik szeretőjével, egy bizonyos Eugeniusszal, az uralkodó udvari kamarásával a császár ellen, hogy megölesse őt, ám tervüket Valentinianus végül megneszelte, nővérét pedig egy időre száműzetésbe küldte a Kelet-római Birodalom fővárosába, Konstantinápolyba, az ottani császári udvarba.) Arról is vannak információi a történészeknek, miszerint Valentinianusnak, elsősorban politikai érdekek miatt, szándékában állt nőül adni nővérét egy római szenátorhoz, bizonyos Bassus Herculanushoz.

Mikor öccse 450 tavaszán a Kelet-római Birodalomba száműzte őt árulásáért, Honoria levelet küldött Attila hun királynak, mellékelve gyűrűjét. A levélben szövetslget ajánlott neki, amit Attila házassági ajánlatként értelmezett. Honoriát illeti, édesanyja, hogy megpróbálja kibékíteni egymással a császárral, elhozatta leányát Konstantinápolyból, ám hiába könyörgött Valentinianus bocsánatáért, aki állítólag nem vitette vissza őt külföldre, ám börtönbe vagy házi őrizetbe záratta testvérét, Attila pedig később határozottan tagadta, miszerint a hercegnő házassági ajánlattal fordult volna hozzá. A hun király már évekkel korábban azt tervezte, csapataival lerohanja a Nyugat-római Birodalmat, Honoria ajánlata pedig jó okot szolgáltathatott volna neki arra, hogy amennyiben hitvese, a hercegnő hozományát nem hajlandó elismerni annak öccse, az uralkodó, erővel vegye azt el magának, tovább gyarapítva ezzel amúgy is kiterjedt területeit.

Attila 451-ben titkos megbízottját elküldte Ravennába, hogy a küldött meggyőződhessen a hercegnő érintetlen szemérméről, ugyanis így a király könnyebben el tudta fogadtatni az eljegyzés legitimitását Valentinianus császárral, s hogy jogos követelését, amit Honoria a házassággal ígért neki, érvényre juttathassa majd az esküvőjük után.

Az Attilával történt incidense után semmilyen feljegyzés nem maradt Honoria további életéről, habár állítólag feleségül ment a már említett Herculanushoz. Ami a halálának körülményeit illeti, mivel Honoria neve nem szerepel a vandálok által 455-ben feldúlt Karthágóban odaveszett fontos emberek között, egyes források úgy vélik, valószínűleg természetes halált halt, akárcsak öccse, aki 455. március 16-án, 35 éves korában hunyt el, Rómában. Honoria halálának pontos helye és időpontja nem ismert.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]