Junkers F 13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Junkers F 13
Junkers-f13.jpg
A D 366-os lajstromjelű Junkers F 13 a műncheni Deutsches Museum-ban.

Funkció utasszállító repülőgép
Gyártási darabszám 322 db

Személyzet 2 fő + 6 fő utas
Típusváltozatok Junkers F 13
Méretek
Hossz 9,60 m m
Fesztáv 17,75 m m
Magasság 4,10 m m
Szárnyfelület 43 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 1225 kg kg
Max. felszállótömeg 2000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Junkers L5 típusú 6 hengeres soros motor
Teljesítmény 230 kW (310 Le) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 185 km/h
Hatótávolság 980 km
Legnagyobb repülési magasság 5000 m
Emelkedőképesség 3,3 m/sc

A Junkers F 13 a német Hugo Junkers gépészmérnök által közvetlenül az első világháború után tervezett utasszállító repülőgép. A típus a világ első teljesen fémépítésű polgári célú repülőgépe. Népszerűségére jellemző volt, hogy 1925-ben a világ légitársaságainak már közel egyharmada F 13-asokkal repült, megalapozva a Junkers cég későbbi sikereit. Az F 13-at idővel a hasonlóan sikeres Junkers W 33, majd a Ju 52 váltotta fel a polgári légiforgalomban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború idején a Junkers & Co. Warmwasser-Apparatefabrik még jelentéktelennek számított a repülőgépek előállítása terén. A háború alatt, 1915-től kis számban gyártott legérdekesebb repülőgépei az akkor előremutató konstrukciónak számító Junkers J 1 és J 2 középszárnyas elrendezésű, fémépítésű vadászrepülőgépek voltak. A háború után, a fejlődésnek indult polgári légiforgalom igényeire alapozva Hugo Junker ezt a konstrukciót fejlesztette tovább és kialakított belőle egy 4 utas szállításra alkalmas utasszállító repülőgépet. A gyakorlati tervezőmunkát az időközben Junkers Flugzeugwerke névre átkeresztelt gyárban 1918-tól Otto Reuter főmérnök végezte. A gép a J 13 gyári típusjelet kapta, a polgári légiforgalomban használt típusjele pedig F 13 lett. Első repülését 1919. június 25-én hajtotta végre Dessauban. Többféle változatban gyártották, a motort egyre nagyobb teljesítményűre cserélték. Összesen mintegy 330 db készült. Ebből 110 db-t Németországban üzemeltettek, a többit exportálták.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hat személyes gép üzemeltetői között volt a kor egyik legjelentősebb magyar légitársasága az Aeroexpress is, amely 19231927 között hat úszótalpas F 13-ast üzemeltetett Budapest és a különböző európai fővárosok között.

Egy Junkers F 13 része a Közlekedési Múzeum állandó kiállításának. Az 1921-ben Svájcból eltérített gép fedélzetén érkezett Magyarországra IV. Károly magyar király az ún. „királypuccs” idején.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az F 13 teljesen fémépítésű, duralból készült alsószárnyas repülőgép. Törzse acélból készített rácsszerkezet, amelyet hullámlemezekkel borítottak. A hathengeres benzinmotor a repülőgép orr-részében kapott helyet, közvetlenül előtte található a folyadékhűtés radiátora. A motor mögött helyezkedik el a részben nyitott pilótafülke, majd a teljesen zárt, fűthető, 4 fő elhelyezésére alkalmas utaskabin. A pilóták előtt egy kisméretű szélvédő található. Hárompontos futóművel rendelkezik, a főfutók merevek, hátul farokcsúszó található. A repülőgépek többségébe 228 kW-os (310 Le) Junkers L5 hathengeres soros motort építettek, egyes példányok azonban 176 kW teljeítményű (240 Le) BMW IIIa, vagy 184 kW-os (250 Le) Junkeres L2 típusú motorokkal repültek. A motorok kéttollú fa légcsavart hajtottak.

Junkers F 13

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]