Julius Wellhausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julius Wellhausen
Julius Wellhausen 02.jpg
Született
1844. május 17.
Elhunyt
1918. január 7. (73 évesen)
Göttingen

Julius Wellhausen (1844. május 17.1918. január 17.) német Biblia-tudós és orientalista.

A vesztfáliai Hamelnben született. A Göttingeni Egyetemen tanult teológiát Georg Heinrich August Ewaldtól, majd 1870-től az ótestamentumi történelem docense lett. 1872-ben kinevezték a teológia professzorává Greifswaldban. Lelkiismereti okokból 1882-ben kilépett, és a keleti nyelvek professzora lett a hallei Egyetem filológiai tanszékén. 1885-ben Marburgban lett professzor, majd 1892-ben Göttingenbe helyezték át; haláláig itt maradt.

Wellhausen híres volt az Ótestamentum és a Hexateuch (a mózesi öt könyv plusz Józsué könyve) kritikai vizsgálatáról. A meg nem alkuvó tudományos mód miatt, amellyel vizsgálta ezeket, összeütközésbe került a hagyományos felfogású bibliaértelmezőkkel. Leginkább a Pentateuch eredetéről szóló dokumentációs hipotéziséről híres, melyben azt állítja, a Tóra egyes szerzői a későbbi izraelita királyságról írtak, emiatt a mű keletkezése jóval későbbre datálható, mint korábban gondolták.

Wellahusen szerint Izrael vallása természetes fejlődés eredménye, a fejlődés tetőpontját a próféták jelentik, de végeredménye hanyatlás. Ez ellentétben áll a katolikus és a zsidó hittel, mely szerint Izrael hite a kinyilatkoztató Isten műve, aki az embert az üdvösségre vezeti.

Nem volt igazán lehetősége összehasonlítani a Biblia és az ókori Kelet irodalmát: Izrael a története folyamán befogadja és elutasítja a különböző vallási és kulturális behatásokat, egy tisztán történelmileg meg nem magyarázható rendszer alapján. Nem ismerte el továbbá az egyes szövegek kapcsolatát Izraellel. Nem lehet továbbá egyetlen vagy pár ember alkotásának tekinteni a Pentateuchot. Ezek mind az első tényre vezethetők vissza, azaz, hogy természetes fejlődésként határozta meg Izrael monoteizmusát.

Legismertebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De gentibus et familiis Judaeis (Göttingen, 1870)
  • Der Text der Bücher Samuelis untersucht (Göttingen, 1871)
  • Die Phariseer und Sadducäer (Greifswald, 1874)
  • Prolegomena zur Geschichte Israels (Berlin, 1882; Eng. trans., 1885; 5th German edition, 1899; first published in 1878 as Geschichte Israels)
  • Muhammed in Medina (Berlin, 1882)
  • Die Komposition des Hexateuchs und der historischen Bücher des Alten Testaments (1889, 3rd ed. 1899)
  • Israelitische und jüdische Geschichte (1894, 4th ed. 1901)
  • Reste arabischen Heidentums (1897)
  • Das arabische Reich und sein Sturz (1902)
  • Skizzen und Vorarbeiten (1884-1899)
  • new and revised editions of Friedrich Bleek's Einleitung in das Alte Testament (4-6, 1878-1893).

1906-ban megjelent Die christliche Religion, mit Einschluss der israelitisch-jüdischen Religion című műve, melyet A. Jülicherrel, Adolf Harnackkal és másokkal közösen írt. Újtestamentum-kommentátorként is hasznos munkát végzett. 1903-ban jelentette meg Das Evangelium Marci, übersetzt und erklärt című művét, 1904-ben a Das Evangelium Matthäi és a Das Evangelium Lucae címűeket, és 1905-ben az Einleitung in die drei ersten Evangelient.