Julius Paulus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Julius Paulus a 2. század végének és a 3. század elejének egyik híres jogásza.

Ügyvédi karriert kezdett a 2. század végén. Papinianusszal együtt Septimius Severus tanácsának tagja volt, valamint a praefectus praetorio tisztét is betöltötte Domitius Ulpianusszal. Elegabalus száműzte Rómából. Severus Alexander 222 után engedélyezte hazatérését.

Paulus a legtermékenyebb római jogi író. Korpusza hatalmas, de ebből csak a pandektákba felvett írásai maradtak fenn. Negyven különböző munkájának címei ismertek, mindegyikük több könyvből állt. A praetori jogról például nyolcvan könyvben értekezett Ad edictum címmel, és huszonhárom könyvben egészítette ezt ki a Brevia ad edictum című munkában. A polgárjogot ötven könyvben tárgyalta Ad sabinum címmel. További munkái:

Questiones, 26 könyv
Responsa, 23 könyv
Regulae, 7 könyv
Sententiae, 5 könyv
kommentárok, jegyzetek és értekezések, 3 könyv.

A Sententinarum libri V (vagy Sententiae receptae), mint összefoglaló munka, az 5. századtól nagy tekintélyű jogforrás, és a Breviarium Alarici című törvénykönyv bőven merített belőle.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Julius Paulus témában.