Julius Caesar Egyiptomban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Julius Caesar Egyiptomban (Giulio Cesare in Egitto, gyakran Giulio Cesare vagy Julius Caesar) Georg Friedrich Händel 1723–24-ben komponált háromfelvonásos operája. Olasz nyelvű szövegkönyvét Nicola Francesco Haym írta, bemutatója 1724-ben volt Londonban.

A mű keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az operát Händel a londoni King’s Theatre számára komponálta 1723–1724-ben, a Royal Academy of Music megbízásából. A társaságot még 1719-ben alapították angol arisztokraták, hogy új barokk operák és opera seriák születését segítsék elő (a vállalkozás nem azonos az 1822-ben alapított ugyancsak londoni konzervatóriummal). A szövegkönyvét Nicola Francesco Haym, olasz librettista írta. Anyagát egy másik szövegkönyvíró, a velencei Giacomo Francesco Bussani korábbi szövegéből vette, ami alapján született Antonio Sartorio ugyancsak Giulio Cesare in Egitto című operája 1676-ban. Haym azonban feltehetően több más forrást is felhasznált, és az is valószínű, hogy a librettó készülési folyamatát maga Händel felügyelte (Händel és Haym munkakapcsolata 1713-ban kezdődött, a Teseo című operával). A librettó meglehetősen túlbonyolított, a történetet mégis összefogott, megtartja a drámai egységet, az egyik legjobb, amiből Händel operát írt.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangnem oszlopban a bemutató elsőadáson szereplők hangnemei vannak jelölve. A kasztráltakat a 20. századtól a megszokott, de változatos hangnemekben éneklik.

Szereplő Hangfekvés
Giulio Cesare (Julius Caesar) kasztrált alt
Cleopatra (Kleopátra), Egyiptom királynője szoprán
Tolomeo (Ptolemaiosz), Egyiptom királya, Kleopátra testvére és férje kasztrált alt
Cornelia, Pompeius özvegye kontraalt
Sesto (Sextus), Cornelia mostohafia szoprán
Achilla (Akhillasz), Ptolemaiosz hadvezére basszus
Curio, praetor, Caesar hadvezére basszus
Nireno (Nirenus), Kleopátra és Ptolemaiosz szolgája kasztrált alt
  • Helyszín: Egyiptom.
  • Időpont: I. e. 48.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Caesar Pompeius ellen indul seregével, és le is győzi. Cornelia, Pompeius második felesége könyörög Caesárnál férje életéért, és az meg is ígéri azzal a feltétellel, hogy személyesen találkozniuk kell. Pompeius Ptolemaioszhoz menekül, aki azonban megöli. Akhillasz, az egyiptomi fővezér Caesarhoz megy, és ajándékai között bemutatja Pompeius levágott fejét is – Ptolemaiosz jóindulata jeléül. Caesar felháborodik, undorodik a tettől. Curio felajánlja az özvegynek, hogy bosszút áll, remélve, hogy ezt követően az övé lehet az asszony. Cornelia elutasítja az ajánlatot, mondván, hogy egy másik halál nem enyhíti a fájdalmát, és öngyilkosságot kísérel meg, fia, Sextus pedig bosszút esküszik apja halála miatt. Az álnok gyilkosságtól szintén undorodó Kleopátra szövetséget akar kötni Caesarral bátyja, uralkodótársa, Ptolemaiosz ellen. Akhillasz vezér azt mondja Ptolemaiosznak, hogy megöli Caesart, ha az övé lesz Cornelia. Sextus viadalra hívja ki Ptolemaioszt, de az elfogatja a fiút, anyját pedig szolgának állítja. Ekkor Akhillasz közeledni próbál Corneliához, cserébe szabadságot ígér, de az asszony elutasítja.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kleopátra palotájában a királynő azt tervezi, hogy szövetségre lép Caesarral. Ehhez előbb álruhában, Lidia néven jelenik meg előtte, és megpróbálja elcsábítani. Ptolemaiosz palotájában közben Akhillasz, majd Ptolemaiosz is meg akarja környékezni Corneliát, de az özvegy visszautasítja őket, majd ismét öngyilkosságot akar elkövetni, ám az épp időben érkező fia, Sextus közbelép. Caesar és „Lidia” egyre közelebb kerülnek egymáshoz, amikor hírt kapnak arról, hogy lázadás tört ki, és a nép Caesar halálát akarja. Ekkor „Lidia” leleplezi magát, és Kleopátraként sikertelen kísérletet tesz a helyzet rendezésére. Ezután arra kéri Caesart, hogy meneküljön, de az kitart, és találkozni akar árulóival. Ptolemaiosz Cornelia iránti érzelmeiről szól, amikor Sextus rátámad, de az érkező Akhillasz megmenti. Sextus a kardjába akar dőlni, de anyja megmenti. Akhillasz azért, mert megmentette Ptolemaioszt, jutalmat követel magának: Corneliát. Az uralkodó azonban elutasítja a kérést, mire Akhillaszban kihűl a hűség érzése, és ettől kezdve ellenségként gondol urára. Hír jön a csatából, miszerint Caesar meghalt, a tengerbe veszett.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első nyomtatott kiadás címlapja (1724)

Harc robban ki Kleopátra és Ptolemaiosz között. A bosszúra szomjas Akhillasz Kleopátra rendelkezésére bocsátja katonáit, ennek ellenére Ptolemaiosz kerekedik felül, és a barátaitól búcsúzó Kleopátrát börtönbe veti. Caesar mégsem veszett a tengerbe, és katonáival Kleopátra kiszabadítására érkezik. Miközben Sextus Ptolemaioszt keresi, rátalál a sebesült Akhillaszra, aki halála előtt még átadja azt a pecsétet, amivel irányíthatja a seregeit. Közben Ptolemaiosz ismét Corneliát ostromolja, amikor megérkezik Sextus, és megöli a királyt. Kleopátra boldog, hogy Caesar él, aki kihirdeti, hogy Kleopátra a királynő, és élvezi támogatását. A győztes Caesar és Kleopátra Alexandriában fogadják Corneliát és Sextust, barátjukként üdvözlik őket, majd egymás iránti szerelmükről énekelnek, ami egyben a békét is elhozta Egyiptomba.


A mű színpadra állítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Julius Caesart 1724. február 20-án mutatták be a Londonban, a King’s Theatre-ben, a Haymarketen. Az opera azonnal nagy sikert aratott, amihez a kiváló énekesek is hozzájárultak. A címszerepet a híres kasztrált énekes, Senesino, Kleopátrát pedig Francesca Cuzzoni énekelte. A további szerepekben Gaetano Berenstadt (Ptolemaiosz), Anastasia Robinson (Cornelia), Margherita Durastanti (Sextus), Giuseppe Maria Boschi (Akhillasz), John Lagarde (Curio) és Giuseppe Bigonzi (Nireno) remekeltek.

Händel az operát 1725-ben, 1730-ban és 1732-ben némileg átdolgozta Párizs, Hamburg és Braunschweig számára. A Giulio Cesare a későbbiekben – sikerei ellenére, a legtöbb Händel-operával egyetemben – feledésbe merült. Csak a 20. században fedezték fel újra, és 1922-ben a Händel-rajongó Oskar Hagen mutatta be Göttingenben. Az újra felfedezett operát azóta is gyakran játsszák a világ operaházai, és a Händel-operák közül ebből készült a legtöbb hangfelvétel.

A zenéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakértők szerint a Giulio Cesare Händel Royal Academyben eltöltött periódusa csúcspontjának számít. A nagyszabású szövegkönyvre hasonlóan monumentális zenemű született. Ez nem csak az opera hosszára, időtartamára utal (a hangfelvételek mintegy három és fél órásak, a színpadi előadások ennél is hosszabbak), hanem a zene kvalitására is utal. Az opera szereplői közül Kleopátra alakja a legnagyszerűbb, talán Händel legjobb operai nőalakja. Összetett egyéniség, ravasz, hatalmat akaró, csábító, majd őszintén szerelmes. Legkiemelkedőbb a második felvonásbeli Se pietà di me non senti kezdetű recitativója és áriája, amelyben saját sorsáról, bosszújáról és Caesar iránti szerelméről énekel. Érzéki karakterét a V'adoro pupille áriában mutatja meg. Érdekes, hogy Julius Caesar alakja kevéssé kidolgozott a librettóban, így bátorságát, nemes tulajdonságait Händelnek zeneileg kellett életre kelteni. Cornelia és Sextus, de még Ptolemaiosz is statikus karakterek, egyetlen érzelmet mutatnak: fájdalmat, bosszút, illetve álnokságot. Ellentmondásai ellenére az opera Händel legremekebb olasz operája, sőt talán a zenetörténet legjobb opera seriája.

Az opera fontosabb áriái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás
  • Empio, dirò, tu sei (Julius Caesar)
  • Priva son d’ogni conforto (Cornelia)
  • Svegliatevi nel core (Sextus)
  • Non disperar, chi sa? (Kleopátra)
  • L’empio, sleale, indegno (Ptolemaiosz)
  • Non è si vago e bello (Julius Caesar)
  • Cara speme, questo core (Sextus)
  • Tu la mia stella sei (Kleopátra)
  • Va tacito e nascosto (Julius Caesar)
Második felvonás
  • V’adoro pupille (Kleopátra)
  • L’angue offeso mai riposa (Sextus)
  • Al lampo dell’armi (Julius Caesar)
  • Se pietà di me non senti (Kleopátra)
  • L'aure che spira (Sextus)
Harmadik felvonás
  • Piangerò la sorte mia (Kleopátra)
  • Dall’ondoso periglio… Quel Torrente (Julius Caesar)
  • La giustizia ha già sull’arco (Sextus)
  • Da tempeste il legno infranto (Kleopátra)
  • Non ha più che temere (Cornelia)

Felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Julius CaesarJanet Baker, Kleopátra – Valerie Masterson, Cornelia – Sarah Walker, Sextus – Della Jones, Ptolemaiosz – James Bowman, Akhillasz – John Tomlinson, Nirenus – David James, Curio – Christopher Booth-Jones. Közreműködik: English National Opera Orchestra and Chorus, vezényel: Charles Mackerras. A felvétel ideje: 1965. Kiadó: EMI DSC-3974, 3 CD.
  • Julius CaesarWalter Berry, KleopátraLucia Popp, CorneliaChrista Ludwig, SextusFritz Wunderlich, Ptolemaiosz – Karl Christian Kohn, Akhillasz – Hans Gunther Nöcker, Nirenus – Max Pröbstl, Curio – Hans Bruno Ernst. Közreműködik: Munich Philharmonic Orchestra, Bavarian Radio Chorus, vezényel: Ferdinand Leitner. A felvétel ideje: 1965. Kiadó: OPD 1192, 3 CD.
  • Julius CaesarDietrich Fischer-Dieskau, KleopátraTatiana Troyanos, CorneliaHamari Júlia, SextusPeter Schreier, Ptolemaiosz – Franz Crass, Akhillasz – Ernst Gerold Schramm, Nirenus – Michael Schopper, Curio – Wolfgang Schöne. Közreműködik: Munich Bach Orchestra, Munich Bach Choir, vezényel: Karl Richter. A felvétel ideje: 1969. Kiadó: Deutsche Grammophon 413 897-1, 4 CD.
  • Julius Caesar – Jennifer Larmore, Kleopátra – Barbara Schlick, Cornelia – Bernarda Fink, Sextus – Marianne Rørholm, Ptolemaiosz – Derek Lee Ragin, Akhillasz – Furio Zanasi, Nirenus – Dominique Visse, Curio – Olivier Lallouette. Közreműködik: a Concerto Köln, vezényel: René Jacobs. A felvétel ideje: 1991. Kiadó: Harmonia Mundi HMC 901385.87, 4 CD.
  • Julius Caesar – Lawrence Zazzo, Kleopátra – Natalie Dessay, Cornelia – Varduhi Abrahamya, Sextus – Isabel Leonard, Ptolemaiosz – Christophe Dumaux, Akhillasz – Nathan Berg, Nirenus – Dominique Visse, Curio – Aimery Lefèvre. Közreműködik: Le Concert d’Astrée, vezényel: Emmanuelle Haïm. A felvétel ideje: 2012. Kiadó: Virgin 0709399, 2 DVD.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Giulio Cesare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 59–62. o.