Jules Barni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Barni
Jules Barni.jpg
Született
Lille
Elhunyt
1878. július 4.
Foglalkozása politikus
Iskolái École normale supérieure
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Barni témájú médiaállományokat.

Jules Romain Barni (Lille, 1818. június 1.Mers (Somme), 1878. július 4.) francia filozófus, fordító, tanár, Somme megye parlamenti képviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párizsi École normale supérieure-ön szerzett 1840-ben filozófiából diplomát. 1841–42-ben Victor Cousin titkáraként működött, majd Párizs híres gimnáziumaiban tanított. 1851-ben váratlanul Rouenba helyezték. Charles-Louis Napóleon Bonaparte 1851. decemberi államcsínye után Barni megtagadta a hűségesküt, ezért elbocsátották állásából. Ekkor mélyült el Kant filozófiájában. Ő ismertette meg Kant műveit Franciaországban, és nem csak fordítást, de alapos kritikai elemzést is nyújtott.

1861-ben genfi emigrációjában felkérték, hogy történelmet és filozófiát tanítson a város akadémiáján. 1867-ben Genfben részt vett a Béke és szabadság első kongresszusának megszervezésében. Ugyanabban az évben a Béke és Szabadság Nemzetközi Liga egyik alapítója és vezetője lett. III. Napóleon bukásakor, 1870. szeptember 4-én visszatért Párizsba és 1872-ben Somme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La morale dans la démocratie
  • Les martyrs de la libre pensée
  • Les moralistes français au dix-huitième siècle. Vauvenargues, Duclos, Helvétius, Saint-Lambert, Volney
  • Napoléon premier et son historien M. Thiers
  • Manuel républicain
  • Ce que doit être la République
  • Les principes et les mœurs de la République
  • Les institutions républicaines
  • Discours de MM. Jules Barni, député à l’Assemblée nationale et Eugène Delattre
  • Philosophie de Kant : examen de la Critique du jugement
  • Histoire des idées morales et politiques en France au XVIII. siècle
  • Philosophie de Kant : examen des Fondements de la métaphysique des mœurs¸ et de la Critique de la raison pratique
  • Fragments inédits sur Condorcet

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]