Jules Barni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jules Barni mellszobra (Athanase Fossé alkotása)

Jules Romain Barni (Lille, 1818. június 1.Mers (Somme), 1878. július 4.) francia filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párizsi École Normale tanítványa volt. 1851-ben Rouenban, 1861-től pedig Genfben tanította a bölcsészetet. Mint író nagy hírnévre tett szert. Részt vett az európai nemzetközi békekongresszus szervezésében. III. Napóleon bukása után visszatért Párizsba és 1872-ben a kamara tagja lett. Kant bölcsészetét ő ismertette Franciaországban, és nemcsak fordítást, hanem alapos kritikai elemzést nyújtott. Művei közül megemlítendők: Critique du jugement és Observations sur le sentiment du beau et du sublime (Paris, 1836); Critique de la raison pratique, melyben a Fondements de la, métaphysique des moeurs is foglaltatnak (1848); Métaphysique des moeurs; melyben az Éléments métaphysiques de la doctrine de la vertu és kisebb értekezések, mint az Essai sur la paix perpétuelle, a Traité de pédagogie stb. foglaltatnak (1853); Philosophie de Kant, Les Martyrs de la libre pensée (Genf, 1862); továbbá Napoleon I. et son historien M. Thiers (Paris, 1869); Histoire des idées morales et politiques en France au XVIII. siecle (2 kötet, 1866); Manuel républicain (1872) és Les moralistes francais au XVIII. siécle (1873).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]