Juho Kusti Paasikivi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juho Kusti Paasikivi
Paasikivi fi01 06a.jpg
Finnország 7. elnöke
Hivatali idő
1946. március 11.1956. március 1.
Előd Carl Gustaf Emil von Mannerheim
Utód Urho Kekkonen

Született 1870. november 27.
Finnország Koski HL, Finnország
Elhunyt 1956. december 14. (86 évesen)
Finnország Helsinki, Finnország
Párt Nemzeti Koalíció
Foglalkozás politikus
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juho Kusti Paasikivi témájú médiaállományokat.

Juho Kusti Paasikivi (1887-ig Johan Gustaf Hellsten) (Häme Koski, 1870. november 27.Helsinki, 1956. december 14.) Finnország 7. elnöke, háromszor a finn kormány élén is állt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korán árvaságra jutott, 14 éves korától a nagynénje viselte gondját. A fiatal Paasikivi (akkor még Hellsten) jó sportoló és tornász volt, mindemellett kitűnő tanuló is. A nemzeti eszme már fiatalon is nagy hatást gyakorolt rá, jól mutatja ezt az is, hogy a finnesítést zászlajára tűző mozgalom hatására ő is megváltoztatta a nevét. A Helsinki Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ugyanott egyetemi docensként közigazgatási jogot tanított. Rövid idő múlva azonban már a finn államkincstárban kamatoztatta a tudását, egészen 1914-ig. Először 1897-ben házasodott meg, első feleségétől négy gyermeke született. Második feleségével – akivel haláláig élt, de gyermekük nem született –, 1934-ben kötötte össze az életét.

Politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn külpolitika atyjaként tisztelik hazájában, hiszen ő indította el Finnországot azon az úton, mely a második világháború után a kiugróan sikeres fejlődést eredményezte. Egyrészt ellenezte az oroszosítást, és mindent megtett a finnek nemzeti identitásának megőrzéséért, másrészt a tárgyalásos megegyezést részesítette előnyben az erőszakos megoldásokkal szemben.

Az oroszországi forradalom után Finnországban is összecsaptak a fehérek és a vörösök, s Paasikivi a fehérek pártján állt. Kezdetben azt a nézetet vallotta, hogy Németországból kell uralkodót hozni Finnországba, de a németek háborúvesztése után ez a terv füstbe ment. Paasikivi vezette a finn delegációt, mely végül a Szovjetunióval békét kötött.

A második világháború a finn népre is sok szenvedést hozott, de Paasikivi ezúttal is helyes és szerencsés diplomáciai manővereket hajtott végre. A világégést követően Finnország is a szovjet érdekszférába esett, de a finn vezetőknek – élükön Paasikivinek – sikerült előnyös alkukat kötnie Sztálinnal. Habár Paasikivi rengeteg engedményt tett a Szovjetuniónak, elérte, hogy Finnországot nem szállta meg a vörös hadsereg, és korlátok között, de önállóan alakíthatta ki a társadalmi rendjét. (Nem lett „népi demokrácia” vagy „népköztársaság” Finnországból, a helyi kommunisták nem jutottak hatalomra soha, pedig volt erre néhány erőtlen próbálkozás az évek során.)

A finn politika a hidegháború kellős közepén megőrzött bizonyos függetlenséget az országnak. A máig irigyelt gazdasági sikerek sem valósulhattak volna meg a politikai sikerek nélkül. Igaz, időnként erkölcsi áldozatokat kellett hozni mindezért, például 1956-ban, amikor a finnek nem állhattak ki hivatalosan a magyar forradalom mellett, mert ezzel saját el nem kötelezett státuszukat veszélyeztették volna. Paasikivi elveit utódai is hatékonyan alkalmazzák, ami nem csak Finnország fennmaradásához, hanem jólétéhez mind a mai napig hozzájárul.

Elődje:
Carl Gustaf Emil von Mannerheim
Finnország elnöke
1946. március 11.1956. március 1.
Utódja:
Urho Kekkonen

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paasikivi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Juho Kusti Paasikivi című finn Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juho Kusti Paasikivi témájú médiaállományokat.