Juhász-Nagy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Juhász-Nagy Pál (Debrecen, 1935. január 29.Budapest, 1993. április 5.) Széchenyi-díjas biológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1990). A 20. századi magyar ökológia egyik legnagyobb alakja, a szupraindividuális biológia elméleti alapjainak megteremtője, az operatív ökológia szükségességének felismerője. Jelentős eredményeket ért el a matematikai modelleknek és értelmezéseiknek az ökológiába való bevezetésében, a magyar ökológiai terminológia kidolgozásában és egységesítésében.

A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Juhász-Nagy Pál urnafülkéje is.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) biológia–kémia szakán végzett 1957-ben. Előbb szülővárosában, Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanított, majd az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszékének tanára lett.

Igazi reneszánsz ember volt: szakterületén kívül az emberi tudás számos más szférájában is otthonosan mozgott. Barátai és tanítványai mind a mai napig már-már legendaszerű történeteket mesélnek arról, hogy miként idézett (sokszor idegen nyelven) hosszú szövegeket szó szerint, vagy hogy miként volt képes ámulatba ejtő lexikális tudását logikus rendszerbe szervezni.

Juhász-Nagy Pál egy csodálatosan művelt, kiemelkedően tehetséges botanikus, elméleti biológus és biomatematikus volt, akkoriban ennek a karnak az egyik szellemi világítótornya.
Bárdos György

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juhász-Nagy Pál témájú médiaállományokat.
  • Bevezetés a biomatematikába, Budapest, Tankönyvkiadó, 1981. [Izsák Jánossal és Varga Zoltánnal]
  • Beszélgetések az ökológiáról, Budapest, Mezőgazdasági, 1984.
  • Egy operatív ökológia hiánya, szükséglete és feladatai, Budapest, Akadémiai, 1986.
  • Az ökológia reménytelen reménye, Budapest, ELTE, 1992. [Zsolnai Lászlóval]
  • Vázlatok az ökológiai kultúra tematikájához, Budapest, Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, 1992.
  • Az eltűnő sokféleség: A bioszféra-kutatás egy központi kérdése, Budapest, Scientia, 1993.
  • Természet és ember: Kis változatok egy nagy témára, Budapest, Gondolat, 1993.
  • A synbiológia alapjai, Budapest, Scientia, 1995.