Juan Pablo Bonet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bonet arcképe

Juan Pablo Bonet(Torres de Borellén, Spanyolország 1563. – Torres de Borellén, 1633.) spanyol magas rangú hivatalnok és diplomata, az első ismert olyan mű szerzője (1620), amely siket gyermekek hangbeszédre tanításának módszertanát is tartalmazza.

Gyógypedagógiai munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden történeti forrásmunka megemlíti, hogy Pedro de Ponce kiadatlan feljegyzéseit valószínűleg megismerte és hivatkozás nélkül használta fel. Azt azonban hitelt érdemlően tudjuk, hogy módszere jelentősen eltér a Ponce által alkalmazottól. A siketek tanítása terén való jártasságát ő is magántanítóként szerezte. Juan Pablo Bonet egyik nagy érdeme, hogy felismerte az akkor elterjedten használt betűztető (silabizáló) olvasástanítási módszer hátrányait, és kidolgozta a halló gyermekeknél is ajánlott hangoztatómódszert.

A tanítási folyamatban a kiejtés, olvasás, írás, számolás és közismeretek tanítása követte egymást. A hangbeszédre tanításhoz a természetes jeleket és az általa szerkesztett ujjábécé-t is segítségül hívta. Fontosnak tartotta a szemléltetést, a tárgyak, képek, szavak egyeztetését, a kérdések és azokra adható válaszok gyakorlását. Jelentős elméleti munkássága is. Meghatározta a hallás folyamatának összetevőit (ható erő, megfelelő szerv, a lélek figyelme, a hangvezető), a némaságot, annak okait (a süketség és a nyelv beteges állapota).

Diego de Astor metszeteivel Ujjábécé (Bonet, 1620)

Főbb munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reduction de las letras y arte para enseńar a ablar los mudos. Madrid, 1620., magyar nyelven: A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete c. Budapest, 1907.
Emlékmű Bonet tiszteletére Barcelónában

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Pablo Bonet témájú médiaállományokat.
  • Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Bp. 1962 1 , 1992 20, 42-53.;
  • Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 27-28.