Juan Caramuel Lobkowitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juan Caramuel Lobkowitz

Juan Caramuel Lobkowitz (Madrid, 1606. május 23.Vigevano, 1682. szeptember 8.) spanyol egyházi személyiség, filozófus, matematikus. A neve Juan Caramuel y Lobkowitz alakban is előfordul.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Lőrinc (csehül Vavřinec Caramuel), németalföldi nemes II. Rudolf prágai udvarában (1600-ban került II. Fülöp madridi udvarába), szintén kiváló matematikus volt. Lobkowitz dajkája, Regina z Lobkovic neve után z Lobkovicnak kezdte magát írni.

Csodagyereknek számított, aki már fiatalon komoly matematikai problémák megoldásával foglalkozott és 10 évesen csillagászati táblázatokat publikált. 12 évesen filológiát és filozófiát tanult az alcalei egyetemen, majd belépett a ciszterci rendbe és a salamancai egyetemen teológiát tanult, ahol 1630-ban a teológia egyetemi tanára lett. Több (keleti) nyelvet is megtanult.

Amikor a francia csapatok veszélyeztették Lővent és Brüsszelt (1635), alkalma nyílt kiváló katonai ismereteinek felvillantására. 1645-ben távozott Prágába, ahol a svédek 1648-as ostromakor egyháziakból szervezett csapatot a város védelmére. Hamarosan Königgrätz püspöke, majd Otranto érseke, halálakor pedig Vigevano püspöke volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1632-ben küldték Németalföldre, ahol neves prédikátornak és misszionáriusnak számított. A flandriai Dunes kolostorának szerzeteseként prédikációi felkeltették Ferdinánd infáns, a németalföldi tartományok kormányzójának figyelmét. Első művét a Leuveni Katolikus Egyetem tanáraként írta (Steganographia ars orthographia, Brüsszel 1636), és Theologia Moralis ad prima, eaque clarissima principia reducta című művét Petrus Zangrius nyomtatta ki ugyanott (1645). 1638-ban a lőveni egyetem teológiai doktori címmel jutalmazta. Tudományos munkássága nagy részét Lővenben végezte.

262 művet adott ki a nyelvtan, költészet, szónoklattan, matematika, csillagászat, fizika, politika, kánonjog, logika, metafizika, teológia és aszkétizmus területéről. Előszeretettel védelmezte az új gondolatokat, és Theologia moralis ad prima atque clarissima principia reducta (Louvain, 1643) című művében kísérletet tett a teológiai problémák matematikai alapon történő megoldására. Matematikai munkássága a kombinatorikára összpontosult. Az elsők közé tartozott, aki a valószínűség kérdésével foglalkozott. Engedékeny erkölcsi véleményeit Pascal kritizálta.

Heraldikai vonatkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nevéhez egy heraldikai színjelölési rendszer is köthető (1639).[1] Ezt Otto Titan von Hefner közölte Johannes Rietstap nyomán, művének X. tábláján.[2] Philippus Prudens című műve, a portugál királyok genelógiája, összesen 27 metszetet tartalmaz a portugál uralkodók portréjával és ezeken sok olyan címer található, melyek valóban vonalkázottak. Rietstap is valószínűleg ezek szerint állította össze Lobkowitz vonalkázási rendszerét, mert maga az említett mű nem tartalmaz semmilyen színjelölési táblát. Ezt a vonalkázást azonban inkább a művét készítő rézmetszőknek és művészeknek kellene tulajdonítanunk, mint magának Lobkowitznak. Egy korábbi, 1636-os műve tartalmaz vonalkázási táblázatot is. Ezen művének (Declaración Mystica de las Armas de España, Brüsszel, 1636) egyik cenzora Christophe Butkens, egy korábbi vonalkázási rendszert feltalálója volt. Ez a műve a spanyol monarchia címerének misztikus-szimbolikus tárgyalása és volt egy 1639-es kiadása is. [1]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Caramuel Lobkowitz, Juan: Philippus Prudens Caroli V. Imperatoris filius, Lusitaniae, Algarbiae, Indiae, Brasiliae legitimus rex demonstratus. Antverpiae, ex officina plantiniana Balthasaris Moreti, 1639. Címlap: I. Neeffs, E. Quellinus nyomán; címerek, „Lusitania“ allegóriája és 25 portugál uralkodó portréja Cornelius Galle által.
  2. Hefner, O. T. Von: Handbuch der theoretischen und praktischen Heraldik. Görlizt. 1887.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [2] Catholic Encyclopedia (1911) cikk (angol)
  • [3] Caramuel Bibliográfia
  • [4] Caramuel Electronicus

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]