Journey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Journey
Journey band.JPG
A Journey Minnesotában, 2008. szeptember 16-án.
Információk
Eredet San Francisco, California, USA
Aktív évek 1973-1987, 1995-napjainkig
Műfaj Hard rock, progresszív rock, rock, AOR
Kiadó Columbia, Sony BMG, Sanctuary
Kapcsolódó előadók Santana, The Babys, Steve Perry, Hardline, Bad English, The Storm, Vital Information, The Zoo
Tagok
Neal Schon
Ross Valory
Jonathan Cain
Deen Castronovo
Arnel Pineda
Korábbi tagok
Lásd: Journey tagok

A Journey weboldala

A Journey egy amerikai rockegyüttes, amely 1973-ban alakult San Franciscoban. Zenéjük széles tömegbázisra alapozott, igényes és könnyen befogadható dallamos rock. Az AOR egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású zenekara, mely legnagyobb sikereit a 70-es/80-as évek fordulóján aratta. Slágereik nagy része ballada, melyekből az 1996-os When You Love a Womant Grammy-díjra jelölték.

Összességében 2 arany, 8 multiplatina, és egy gyémánt lemezt tudhatnak magukénak. Ezenkívül 19 kislemezük került be a Top 40-be. Az 1981-es Don't Stop Believin daluk a "legkelendőbb" az iTunes történetében, mivel több mint hárommillióan töltötték le.[1][2][3] Az Allmusic Amerika egyik legkedveltebb (és néha gyűlöltebb) zenekarának hívta őket.[4] Az Egyesült Államokban 47, míg világszerte 80 millió albumot adtak el. 2000-ben kerültek be a Rock and Roll Hall of Fame-be, azaz a rock and roll halhatatlanjai közé.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek (1973-76)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gregg Rolie (énekes, billentyűs, gitáros) és Neal Schon (gitáros) Carlos Santana zenekarában játszottak, mindaddig amíg a dzsessz befolyása miatt konfliktus nem támadt az együttesben. Ekkor találkoztak össze Walter Herberttel, aki szupergruppot toborzott San Francisco környéki fellépésekhez. Ross Valory (basszusgitár) korábban Steve Millernél játszott, Aynsley Dunbar pedig mindenütt, ahol dobot talált, pl: John Mayallnál, Jeff Becknél és Frank Zappánál. George Tickner korábban kiváló stúdiózenész volt. A Journey első fellépése a San Franciscó-i Winterlanden volt 1973 utolsó napján. A Columbia Records érdeklődését számos koncert követte. Az első, 1975 tavaszán megjelent Journey című LP visszhang nélkül maradt. Emiatt Tickner és Valory kilépett de Valory hamarosan visszatért, és a zenekar folytatta az egész éves turnézást. A következő két LP - Look Into The Future (1975) és Next (1976) - nem keltett feltünést. Schon, Valory, és Dunbar énekórákat vett, hogy a jövőben több terep nyíljon a vokális harmóniáknak. Az első három albumukat még jazz rockos és progresszív rockos hangzás jellemzett.

Új zenei irány (1977-80)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a lemezeladások nem javultak a Columbia Records és Herbert, a menedzser egy külön énekes bevonását javasolták, akivel az eddig billentyűs/énekes Gregg Rolie megoszthatná az énektémákat. Emellett jobban erősíthetné a zenekari hangzást. Az énekes Robert Fleischman lett, és a korábbi progresszív elemekben bövelkedő stílus helyett, Boston és Foreigner típusú, könnyen emészthető rockzenére tértek át. Az átváltozott formáció turnéra indult és megírták a Wheel in the Sky című dalukat, melynek a fogadtatása továbbra is langyos volt. Így közös megegyezéssel még 1977-ben megváltak Fleischmantól.[3] [5] Ősszel csatlakozott hozzájuk Steve Perry, mint új énekes, aki kiváló és tiszta tenor hanggal rendelkezett.

A már vele készült, és 1978-ban megjelent Infinity LP-t tartják sokan a Journey első igazi bemutatkozásának. Rolie erőteljes szintetizátorfutamai, Perry nagy hatású kiváló hangja, és Neal Schon egyedi és kiemelkedően dallamos játéka meg is hozta a várt sikert: a végül platinalemezzé vált Infinity egyészen a 24.-ik helyig jutott az amerikai albumlistán. A lemezről a Lights (#68 U.S.) és a Wheel in the Sky aratta a legnagyobb sikert. Az anyag azóta az Amerikai Egyesült Államokban 3 millió példányban kelt el. A lemezkiadást követő fellépéseken a véget nem érő szólókat kötöttebb forma váltotta fel. Ez a korlátozás nem felelt meg Dunbarnak, ezért távozott. Helyére Steve Smith (ő korábban már játszott az Infinity turné kezdetén szereplő Ronnie Montrose-zal) került, aki a Berklee College of Music-ot kijárt, képzett jazz rock dobos volt.[6] Aynsley Dunbar ezt követően a Jefferson Starshipbe lépett be.

Az új felállással Los Angelesbe vonultak, hogy rögzítsék a következő, sorban az ötödik nagylemezüket. Az album Evolution címmel 1979 áprilisában jelent meg. Az új anyag az elődjénél is sikeresebb lett, a Billboard 200-as listáján a 20. helyen indított. A lemez legsikeresebb dala a kislemezként is megjelent Lovin', Touchin', Squeezin(# 16) lett. Ez volt az első Top 20 slágerük. A folytatás hamar érkezett, az 1980 márciusában megjelent Departure képében. Az album 8. lett a Billboard listáján, a rajta szereplő Any Way You Want It dal pedig (#23) lett. Csakúgy mint elődje a Departure is tripla platinalemez lett. A lemezt bemutató turné hanganyagából, 1981 februárjában megjelent egy koncertlemez Captured címmel.

Gregg Rolie még 1980-ban elhagyta a zenekart, helyére Stevie "Keys" Roseman került, mint session billentyűs. Ő már a Captured koncertlemezen is hallható volt, mégpedig a The Party's Over (Hopelessly In Love) című számban. Stevie azonban hamar távozott, így Jonathan Cain került a helyére, aki a mai napig a zenekar tagja. A zenekar előélete iránti megnövekedett érdeklődés szülte az In the Beginning LP-t, mely 1980-ban jelent meg, és egy válogatás a korai évekből.

A legnagyobb sikerek évei (1981-83)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1981. júliusában kiadták nyolcadik, Escape című albumukat. A lemez minden korábbi anyaguknál sikeresebb lett, mára csak az Egyesült Államokban több mint 9 millió példány fogyott belőle. Így ez a legsikeresebb stúdióalbumuk. A lemezről három szám is - Don't Stop Believin' (#9), Who's Crying Now (#4), Open Arms (#2) - bekerült a Top 10-be. A Who's Crying Now megírásában Jonathan Cain is részt vett, bizonyítván dalszerzői képességeit. A turné során két alkalommal is felléptek Houstonban, ahol az 1981. november 6-ai koncertet az MTV számára rögzítették.[7] Kihasználván a sikert a zenekar rádióreklámhoz, és videojátékokhoz adta a nevét. Ugyanakkor a kritikák nem voltak mindenhol pozitívak, Dave Marsh a Rolling Stone kritikusa alacsony pontszámmal jutalmazta az Escape lemezt, és minden idők egyik legrosszabb albumának nevezte.

A turnét követően a Berkeley-beli Fantasy Studióba vonultak, hogy rögzítsék a következő lemezüket. Nyolcadik albumuk Frontiers címmel jelent meg, 1983 februárjában. A Billboard listáján a 2. helyen nyitott, és 6x platinalemez lett. A lemezről négy dal is bekerült a Top 40-be, közülük a Separate Ways (Worlds Apart) 8., a Faithfully 2., a Send Her My Love és az After the Fall pedig 23.-ak lettek. Ekkoriban a Journey az egyik legtöbbet turnézó együttesnek számított. A Frontiers lemezt népszerűsítő stadionturnén az NFL Films-szel szerződtek, akik dokumentálták a turné eseményeit. Ezekből a felvételekből jelent meg 1984-ben a Frontiers and Beyond című videójuk, melyen láthatók felvételek a JFK stadionban adott koncertjükről is, ahol több mint 80.000 rajongó előtt léptek fel.

A következő 10 év (1984-94)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután véget ért a Frontiers stadionturnéja, a zenekar úgy döntött, hogy hosszabb pihenőt iktat be. Így Steve Perry szólókalandokba bocsátkozott, jelesen Jan Hammerrel és Sammy Hagarrel. Perry különmunkája Kenny Logginsszal a Don't Fight It kislemez és a Street Talk szóló LP, amelyről az Oh Sherrie 3.-ik lett az USA listán. Ezen kívül Neal Schon is különböző projektekbe fogott. 1985-ben megjelentették a Vision Quest című filmhez az Only the Young dalukat, a Two of a Kind című filmhez pedig az Ask the Lonelyt. Ezek a számok még a Frontiers lemezhez készültek eredetileg. Az "Only the Young" 9. lett a Billboard Hot 100-on.

1986-ban szintén a Berkeley-beli Fantasy Studióba vonultak, hogy rögzítsék a következő albumot. Ross Valory basszusgitáros és Steve Smith dobos még a felvételek előtt, illetve közben távoztak (Steve három dal dobtémáit még feljátszotta), zenei és szakmai különbségekre hivatkozva.[6][8] Őket két stúdiózenésszel pótolták: Randy Jackson lett a basszusgitáros, míg Larrie Londin a dobos. A lemez végül Raised on Radio címmel jelent meg 1986 májusában. A lemezt csak Schon , Perry és Cain jegyezte. 2 millió példány kelt el belőle, és 4 dal bekerült róla a Top 20-ba (Be Good to Yourself (# 9), I'll Be Alright Without You (14 #), Girl Can't Help It, és Suzanne, mindkettő: 17#). A tunén már Mike Baird ült a dobok mögött. Az MTV készített a zenekarról egy dokumentumfilmet, ahol az akorri tagok interjúi mellett, egy koncertfelvétel is szerepet kapott, melyet a Mountain Aire Festival-on adtak. Ezt követően azonban a Journey pályája elakadt, és Perry állandó szólóelfoglaltságai miatt nem is indult be egy darabig, azaz 1987-ben feloszlottak.[9][10]

Neal Schon és Jonathan Cain John Waite, Ricky Phillips és Deen Castronovo társaságában megalapította a Bad English zenekart 1988-ban. Steve Smith Vital Information és Steps Ahead nevezetű jazz zenekaraira koncentrált, majd 1990-ben Ross Valory és Gregg Rolie társaságában megalapította a The Storm AOR együttest, ahol Kevin Chalfant lett az énekes Josh Ramos pedig a gitáros.

1987 és 1995 között a Columbia Records három válogatást dobott a piacra, melyből az 1988-as Greatest Hits a zenekar legnagyobb példányszámban elkelt kiadványa lett. A RIAA adatai szerint csak az Egyesült Államokban több mint 15 millió db-ot adtak el belőle, így gyémántlemez minősítést kapott. Évente 500.000 - 1 millió példány fogy belőle, és egy 2008. decemberi adat szerint a 6. legkelendőbb greatest hits album volt az USA-ban.

Újraegyesülés (1995-97)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991-ben Perry, Schon, és Cain újra együtt lépett fel a "Faithfully" és "Lights" dalokkal, egy Bill Graham promoter által lekötött koncert erejéig. 1995-ben aztán Schon és Smith újrakezdte először Kevin Chalfant énekessel. Hamarosan azonban sikerült megállapodniuk Perryvel, hogy folytassák vele, azzal a feltétellel, hogy új menedzsmentet választanak. Így kirúgták Herbie Herbertet, és az az Irving Azoff lett a menedzserük, aki korábban az Eaglesszel dolgozott.

1995-ben a klasszikus felállás (Perry, Schon, Cain, Valory, és Smith) állt össze, és megkezdték a visszatérő album stúdiómunkálatait. 1996 nyarán meg is jelent a Trial by Fire című album, mely a Billboard 200as listáján a 3. helyen debütált, és platinalemez lett. A lemezről a When You Love a Woman ballada #12 helyezett lett, és jelölték Grammy díjra a legjobb pop teljesítmény kategóriában. Emellett további három dal került be a Top 40-be (Message of Love: #18, Can't Tame the Lion: #33, és If He Should Break Your Heart: #38).[11] 1997-ben Perrynek megsérült a csípője, így a turnét félbe kellett szakítaniuk. A sérülés miatt az énekesnek műtétre volt szüksége, de mivel nem vetette alá magát az operációnak[12][13] a többiek 1998-ban úgy döntöttek, hogy új énekest keresnek. Ekkorra a dobos Steve Smith elhagyta a zenekart.[13]

1998-2006[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban Steve helyét Deen Castronovo töltötte be, aki korábban már zenélt együtt Schonnal és Cainnel a Bad Englishben. Emellett megfordult a Hardlineba is. Az új énekes pedig Steve Augeri lett, aki korábban a Tyketto és a Tall Stories együttesekben szerepelt. Ugyanebben az évben - már Steve Augeri és Deen Castronovo-val - rögzítették a Remember Me dalukat az Armageddon című filmhez. 1999-ben elkezdtek dolgozni következő lemezükön, mely Japánban 2000-ben, míg a világ többi táján 2001-ben jelent meg Arrival címmel. A lemez a Billboard listáján csak az 56. lett, és aranylemez sem lett belőle. 2002-ben kiadtak egy Red 13 című EP-t, melynek vörös borítóját a rajongók választhatták meg. A sikeres koncertek után 2005-ben a zenekart beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame-be. 2005-ben 30 éves jubileumi turnéra indultak (az első album 75-ös megjelenése okán), és közben dolgoztak a következő lemezen. 12.-ik albumuk 2005. nyarának végén jelent meg Generations címmel. A lemezt már a Sanctuary Records jelentette meg, és a Billboard listáján a 170. helyen nyitott. Csakúgy mint elődje ez sem fogyott különösebben jól. A remek kritikákban részesült album érdekessége, hogy minden tag énekel legalább egy dalt.

2006-napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 júliusában a Def Leppard társaságában bonyolítottak le egy sikeres koncertkörutat. Ezen a turnén azonban nem Steve Augeri énekelt a csapat frontján, mivel krónikus fertőzés támadta meg a torkát. Helyére Jeff Scott Soto került, aki korábban a Talisman, és Yngwie J. Malmsteen mellett szerzett hírnevet magának. Hivatalosan 2006. decemberében jelentették be új énekesként.[14] 2007. június 12-én azonban kitették Jeff Scott Sotot, mivel egy új irányba kívántak elmozdulni.[15]

Decemberben a filipino származású Arnel Pineda lett az új énekesük, akit Neal Schon a YouTubeon fedezett fel, amint egy The Zoo nevű tribute csapattal Journey dalokat énekel. Az új énekes elsőként egy chilei koncerten debütált 2008. februárjában.[16][17]

Az új énekessel megerősített zenekar 2008 júniusában jelentette meg Revelation című albumát, mely a Billboard 200as listáján az 5. helyen debütált és platinalemez lett. Az első két héten 196 000 darabot adtak el belőle, és hat héten át tartozkodott a Top 20-ban.[18] A lemezt Amerikában a Nomota LLC, míg Európában a Frontiers kiadó jelentette meg. Az albumról kislemezként megjelent After All These Years több mint 23 héten át tanyázott a 9. helyen. A nyári turné a Heart és a Cheap Trick zenekarok társaságában ment végbe, mely az év egyik legsikeresebb körútja lett, 35 millió dolláros bevétellel.[19] 2010. április 19-én Kevin Shirley neves producer bejelentette, hogy készülődnek a 14. stúdióalbum felvételei, mely várhatóan 2011 elején fog megjelenni.[20] Úgytűnik Perry már a múlté. Ettől függetlenül a zenekar a mai napig megőrizte töretlen népszerűségét. Lemezeik ma is felkerülnek a listák élére, és rendre telt házas arénaturnékat bonyolítanak le.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album megjelenése Pozíció[21] Státusz
USA USA Rock USA Indie Norvég Svéd SWI NL Angila
1975 Journey 138
1976 Look into the Future
  • Megjelent: 1976. január
  • Kiadó: Columbia Records
100
1977 Next
  • Megjelent: 1977. február
  • Kiadó: Columbia Records
85 47
1978 Infinity
  • Megjelent: 1978. január 20.
  • Kiadó: Columbia Records
21 37
1979 Evolution
  • Megjelent: 1979. április 5.
  • Kiadó: Columbia Records
20 36 100
  • USA: 3x Platina
  • Kanada: Arany
1980 Departure
  • Megjelent: 1980. március 23.
  • Kiadó: Columbia Records
8
  • USA: 3x Platina
1981 Escape
  • Megjelent: 1981. július 31.
  • Kiadó: Columbia Records
1 32
  • USA: Gyémánt (min. 10 millió)
  • Kanada: 3x Platina
1983 Frontiers
  • Megjelent: 1983. február 22.
  • Kiadó: Columbia Records
2 12 21 6
  • USA: 6x Platina
  • Kanada: Platina
1986 Raised on Radio
  • Megjelent: 1986. május 27.
  • Kiadó: Columbia Records
4 16 26 22
  • USA: 2x Platina
  • Kanada: Arany
1996 Trial by Fire
  • Megjelent: 1996. október 22.
  • Kiadó: Columbia Records
3 24 89
  • USA: Platina
  • Kanada: Arany
2001 Arrival
  • Megjelent: 2001. április 3.
  • Kiadó: Columbia Records
56
2005 Generations 170 39
2008 Revelation
  • Released: 2008. június 3.
  • Kiadó: Nomota Records
5 2 1 28 89 51 68
  • USA: Platina
  • Kanada: Arany
2011 Eclipse 13 33

Válogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Pozíció Státusz
USA
1980 In the Beginning
1980 Dream, After Dream (soundtrack)
  • Megjelent: 1980. december 10.
  • Kiadó: Columbia
1981 Captured (élő)
  • Megjelent: 1981. február
  • Kiadó: Columbia
9
1988 Greatest Hits
  • Megjelent: 1988. november 15.
  • Kiadó: Columbia
8
  • RIAA: 15x Platina
  • CRIA: Arany
1991 The Ballade
  • Megjelent: 1991
  • Kiadó: Columbia
1992 Time3
  • Megjelent: 1992. december 1.
  • Kiadó: Columbia
90
  • RIAA: Arany
1998 Greatest Hits Live (live)
  • Released:
  • Kiadó: Columbia
79
  • RIAA: Arany
2001 The Journey Continues
  • Megjelent: 2001. október 16.
  • Kiadó: Columbia
The Essential Journey
  • Megjelent: 2001
  • Kiadó: Columbia
47
  • RIAA: Platina
2002 Red 13 (EP)
  • Megjelent: 2002. november 26.
  • Kiadó: Journey Music

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Kislemez Pozíció[21] Album
US USA Main USA AC Angol
1975 "Of a Lifetime" Journey
"In My Lonely Feeling"
"Mystery Mountain"
1976 "Midnight Dreamer" Look into the Future
"On a Saturday Nite"
"I'm Gonna Leave You"
"Anyway"
1977 "Look into the Future"
"Spaceman" Next
"People"
"Nickel and Dime"
"I Would Find You"
1978 "Wheel in the Sky" 57 Infinity
"Feeling That Way"/"Anytime" 83
"Lights" 68
1979 "Just the Same Way" 58 Evolution
"Lovin', Touchin', Squeezin'" 16
"Lovin' You is Easy"
1980 "Too Late" 70
"Any Way You Want It" 23 Departure
"Walks Like a Lady" 32
"Good Morning Girl"/"Stay Awhile" 55
1981 "The Party's Over (Hopelessly in Love)" 34 2 Captured
"Who's Crying Now" 4 4 46 Escape
"Stone in Love" 13
"Don't Stop Believing" 9 8 62
1982 "Open Arms" 2 36 7
"Still They Ride" 19 47 37
"Only Solutions" 22 Tron (soundtrack)
1983 "Separate Ways (Worlds Apart)" 8 1 Frontiers
"Faithfully" 12 24
"Send Her My Love" 23 27
"After the Fall" 23 30
"Ask the Lonely" Two of a Kind (soundtrack)
1984 "Chain Reaction" Frontiers
1985 "Only the Young" 9 3 Vision Quest (soundtrack)
1986 "Be Good to Yourself" 9 2 Raised on Radio
"Suzanne" 17 11
"Girl Can't Help It" 17 9
1987 "I'll Be Alright Without You" 14 26 7
"Why Can't This Night Go on Forever" 60 24
1989 "Who's Crying Now" Non-album song
1993 "Lights" (live) 74 30 Time3
1996 "When You Love a Woman" 12 1 Trial by Fire
"Message of Love" 18
"Can't Tame the Lion" 33
"If He Should Break Your Heart" 21
2001 "Higher Place" Arrival
"All the Way" 22
"With Your Love"
2005 "The Place in Your Heart" Generations
2008 "After All These Years" 9 Revelation
"Never Walk Away"
"Where Did I Lose Your Love" 19
"—" denotes releases that did not chart

Filmzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím
1980 Dream, After Dream
Caddyshack
  • "Any Way You Want It"
1981 Heavy Metal Soundtrack
  • "Open Arms"
1982 The Last American Virgin Soundtrack
  • "Open Arms"
Tron Soundtrack
  • "Only Solutions"
  • "1990s Theme"
1983 Two of a Kind Soundtrack
  • "Ask the Lonely"
Risky Business Soundtrack
  • "After the Fall"
1984 Vision Quest Soundtrack
  • "Only the Young"
1987 White Water Summer
  • "Be Good to Yourself"
North Shore
  • "Happy to Give"
1998 The Wedding Singer Soundtrack
  • "Don't Stop Believin'"
Armageddon: The Album (4x Platinum)
2003 Scrubs
  • "Don't Stop Believin'"
Charlie's Angels: Full Throttle Soundtrack
  • "Any Way You Want It"
2004 Monster (2004) (film only; not soundtrack)
  • "Don't Stop Believin'"
2005 Family Guy sang by cast during "Don't Make Me Over"
  • "Don't Stop Believin'"
2006 Talladega Nights
  • "Faithfully"
The Sopranos series finale
  • "Don't Stop Believin'"
2007 I Now Pronounce You Chuck and Larry
  • "Open Arms"
2008 Yes Man
  • "Separate Ways (Worlds Apart)"
Bedtime Stories
  • "Don't Stop Believin'"

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Státusz
1984 Frontiers and Beyond
2001 Journey 2001 Platina
2003 Greatest Hits 1978-1997 4x Platina
2005 Live in Houston 1981: The Escape Tour Platina
2008 Revelation Platina
2009 Journey: Live in Manila

Koncertlemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Pozíció Státusz
Billboard 200 Oricon|JPN Canadian Albums Chart|CAN
1981 Captured 9 75 9
  • Recording Industry Association of America: 2× Platinum
  • Recording Industry Association of Japan: 3,320
1998 Greatest Hits Live
  • Megjelent: 1988. március
  • Kiadó: Columbia Records
79 40
  • USA: Arany 850,000+
  • Japán: 15,000
2005 Live in Houston 1981: The Escape Tour
  • Megjelent: 2005. november
  • Kiadó: Columbia Records
  • USA: Platina

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hangszer Év
Jonathan Cain Billentyűsük
Gitár
Ének
1980-napjainkig
Deen Castronovo Dob
Percussion
Vokál
1998-napjainkig
Arnel Pineda Szóló ének 2007-napjainkig
Neal Schon Szólógitár
Ritmus Gitár
Vokál
1973-napjainkig
Ross Valory Basszusgitár
Billentyűsök
Vokál
1973-1985
1995-napjainkig

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hangszer Év
Steve Augeri Szólóének
Ritmus Gitár (turnékon)
1998-2006
Mike Baird Dob (turnékon)
Percussion (turnékon)
1986-1987
Aynsley Dunbar Dob
Percussion
1974-1978
Robert Fleischman Szólóének 1977
Bob Glaub Basszusgitár (stúdióban) 1986
Randy Jackson Basszusgitár
Háttér vokál
1985-1987
Larrie Londin Dob (stúdióban)
Percussion (stúdióban)
1985-1986
Steve Perry Szóló ének 1977-1998
Prairie Prince Dob (turnékon)
Percussion (turnékon)
1973-1974
Gregg Rolie Billentyűs hangszerek
Harmonika
Szóló ének
Háttér vokál
1973-1980
Stevie Roseman Billentyűsök (stúdióban) 1980
Steve Smith Dob
Percussion
háttérvokál
1978-1985
1995-1998
Jeff Scott Soto Szólóének (turnén) 2006-2007
George Tickner Ritmusgitár 1973-1975

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Billboard chart information from Allmusic
  • Jávorszky - Sebők: A rock története 2.
  • Mike Clifford: New Illustrated Rock Handbook

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paul Grein: Week Ending Aug. 23, 2009: Over 50 And Still On Top. Yahoo Chart Watch
  2. search results
  3. The Sony Music Journey Home | The Sony Music Journey Site. Journeyband.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
  4. Journey: Infinity. Allmusic. Retrieved September 2, 2010.
  5. Robert Fleischman interview at The Journey Zone
  6. ^ a b Steve Smith interview at The Journey Zone.
  7. Journey: Live in Houston DVD, 1981.
  8. Raised on Radio at Official Journey Discography
  9. 2001 Herbie Herbert Interview with Matt Carty, pp. 13–14.
  10. GQ Blog on men.style.com
  11. Billboard.com Journey's trial by fire singles
  12. Behind the Music: Journey
  13. ^ a b GQ Blog on men.style.com
  14. 'Journey names Jeff Scott Soto official new lead singer' at PunkTV.ca
  15. 'Journey announces departure of Jeff Scott Soto' reprinted from journeymusic.com at The Journey Zone
  16. La Nacion: Journey conquistó al público viñamarino con sus clásicos
  17. Emol: Journey sorprende arrasando con un show enérgico
  18. Arnel Pineda confirmed the album had gone platinum in Oct. 2008 (making it the band's best selling album since Trial by Fire MelodicRock.com – Melodic News, Reviews, Interviews and Previews), although it should be clarified that as a Multi-Disc set (2CD) each unit within that set counts as one sale [1]
  19. [2][halott link]
  20. http://www.cavemanproductions.com/cavediary.htm
  21. ^ a b Roberts, David. British Hit Singles & Albums, 19th, London: Guinness World Records Limited (2006). ISBN 1-904994-10-5 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

JourneyMusic.com