Josta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Josta
Ribes nidrigolaria - Josta
Ribes nidrigolaria - Josta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Ribiszkefélék (Grossulariaceae)
Nemzetség: Ribes
Faj: R. nidrigolaria
Tudományos név
Ribes nidrigolaria
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Josta témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Josta témájú kategóriát.

A josta (Ribes nidrigolaria) a Ribes fajhoz tartozó cserjeféle. Általában a feketeribizli és az egres keresztezéseként jellemzik, bár genetikai háttere ennél összetettebb. Különböző latin neveken ismert: (Ribes nidigrolaria), vagy (Ribes x nidigrolaria), vagy (Ribes x culverwellii), vagy (Ribes nigrum x uva-crispa).

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jostát mesterségesen állították elő a 20. században, Németországban. Lényegében tényleg a fekete ribizli és az egres közötti faj, ám a több lépéses nemesítő programban egy vad egresfaj is részt vett. A nemesítést 1922-ben kezdte Lorenz Kölnben, a Max Planck Intézetben, munkáját Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba a növény szaporítóanyaga, és maga a gyümölcs is a hetvenes években került. Nevét a fekete ribizli (Johannisbeere) és az egres (Stachelbeere) német nevének kezdő szótagjaiból alkották meg.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a 2 méter magasságot. Hosszú vesszői tüskétlenek, így a bokor — mind a vesszők, mind a rügyek — inkább hasonlít a ribizlire, mint a köszmétére, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek.

Közepes méretű, háromkaréjú, fényes zöld levelei viszont jobban emlékeztetnek a köszmétére, mint a fekete ribiszkére. Sziromlevelei lilás színűek.

Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét őséére emlékeztet, a tipikus fekete ribizli-íz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április első harmadától virágzik. Termése július közepére általában beérik, termése átlagosan 3,6 kg bokronként (Magyarországon).

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bogyójában sok a C-vitamin. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]