Joss Ackland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joss Ackland
Joss Ackland 2005 in Midsomer Murders Vixens Run 0100.jpg
Joss Ackland a Kisvárosi gyilkosságok „Vixen’s Run” c. epizódjában (2005.)
Életrajzi adatok
Születési név Sidney Edmond Jocelyn Ackland
Született 1928. február 29. (86 éves)
London,
 Egyesült Királyság
Házastársa Rosemary Kirkcaldy (19512002)
Pályafutása
Aktív évek 1949–napjainkig

Joss Ackland az IMDb-n

Sidney Edmond Jocelyn Ackland (London, 1928. február 29. –) angol színész.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szökőnapon született színész a londoni Central School of Speech and Drama elvégzése után már 17 évesen a színpadon debütált. Filmes bemutatkozása sem akarmilyen volt, hiszen 1950-ben a Seven Days to Noon című Oscar-díjas filmben tűnt fel először a filmvásznon, igaz, csak egy rövid jelenet erejéig egy fiatal rendőr szerepében. Az '50-es években nem is nagyon termett több babér a fiatal színész számára.

A '60-as években olyan sorozatokban játszott kisebb szerepeket, mint A három testőr, a Sherlock Holmes, a Copperfield Dávid vagy a Canterbury mesék, de felbukkant a Minden lében két kanál-ban is. Első jelentős moziszerepéig egészen 1973-ig kellett várnia, amikor a fiatal Christopher Walken partnere lehetett a The Happiness Cage-ben. Ebben az évben forgatta a A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (The Three Musketeers) című kalandfilmet is, melyben olyan színészek mellett játszott, mint Michael York, Oliver Reed, Frank Finlay, Charlton Heston vagy Geraldine Chaplin. Ackland szintén Oliver Reed mellett szerepelt 1975-ben, a Királyi játszma (Royal Flash) című vígjátékban is, melyet ugyancsak Richard Lester rendezett, aki a testőr-film alkotója is volt..

Az igazán nagy szakmai elismerést 1987-ben kapta, amikor is BAFTA-díjra jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában köszönhetően az Úri passziókban (White Mischief) nyújtott kiváló alakításának, mely filmben olyan partnere volt mint Greta Scacchi, John Hurt és az akkor még kezdőnek számító Hugh Grant. Szintén '87-ben Michael Cimino fontos szerepet osztott Acklandre a Mario Puzo regényéből megfilmesített A szicíliai (The Sicilian) című maffiamoziban Christopher Lambert és Terence Stamp mellett. Ugyanebben az évben szerepelt a Pet Shop Boys Always On My Mind c. videoklipjében is. Egy évvel később szintén Christopher Lambert partnere volt a Megölni egy papot (To Kill a Priest) című politikai thrillerben. 1989-ben már Mel Gibson és Danny Glover ellenségeként bukkant fel a Halálos fegyver 2-ben (Lethal Weapon 2).

1991-ben már könnyebb műfajú filmben játszott, a Bill és Ted haláli túrája (Bill & Ted's Bogus Journey) című vígjátékban az ifjú Keanu Reeves mellett. 1993-ban a Jean-Claude Van Damme főszereplésével készült Hiába futszban (Nowhere to Run) szerepelt. 1995-ben aztán főszerepet is kapott a Veszett kutyák és angolok (Mad Dogs and Englishmen) című kőkemény brit krimiben. Egy évvel később a francia festőt, Henri Matisse-t keltette életre az Anthony Hopkins címszereplésével készült Túlélni Picassót (Surviving Picasso) című életrajzi drámában. 1997-ben Rachel Weisz, Kathy Bates és Ian McKellen partnere volt az Érzelmek hullámain (Swept from the Sea) című romantikus filmben.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ackland 2002-ben két hollywoodi produkcióban is helyet kapott, előbb a Bob Rafelson rendezte A csapda mélyénben (No Good Deed) játszott Samuel L. Jackson, Stellan Skarsgard és Milla Jovovich oldalán, majd következett az Atomcsapda (K 19: The Widowmaker) Harrison Ford és Liam Neeson főszereplésével. 2006-ban Lauren Bacall társa volt a Drámai pillanatok (These Foolish Things) című viktóriánus romantikus drámában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]