Joseph Othmar von Rauscher

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Othmar von Rauscher
Friedrich von Amerling festménye

Joseph Othmar von Rauscher (Bécs, 1797. október 6. – Bécs, 1875. november 24.) osztrák lovag, bíbornok és bécsi hercegérsek.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányainak befejeztével 1823-ban pappá szentelték. Két évi káplánkodás után 1825-ben a salzburgi líceumban az egyházjog és történelem tanára, 1832-ben a bécsi keleti akadémia igazgatója és címzetes apát, egyúttal Ferenc József magyar királynak bölcsészettanára. 1848-ban seckaui püspök, 1853-ban bécsi hercegérsek. 1855. december 1-jén, miután a pápai szent székkel kötött konkordátumnak létrehozásában (1855. augusztus 18.) nagy része volt, bíbornok lett. 1860-ban reichschrathi képviselő, később az urak házának tagja. 1870-ben a vatikáni zsinaton a csalhatatlansági dogma ellen küldött, de azt megyéjében kihirdette. Előmozdította az egyházi művészetet templomok építésével és megújításával. Pásztori körlevelei és szent beszédei, amelyekben a kor legfontosabb kérdéseit tárgyalja, magasabb irodalmi értékűek. Önálló - befejezetlen - műve: Geschichte der christlichen Kirche (Salzburg, 1829, 2 kötet).

Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ő adta össze.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]