Joseph Fourier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Fourier
Fourier2.jpg
Életrajzi adatok
Született
1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt
1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetiség francia
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École Normale
Pályafutása
Szakterület matematikus, fizikus, történész
Munkahelyek
Jelentős munkái Fourier-transzformáció

Hatással voltak rá Joseph Louis Lagrange

Jean Baptiste Joseph Fourier (1768. március 21.1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Leginkább a Fourier-sor megalkotójaként ismert, amit a hőáramlás egyenletének megoldásához használt fel. Felfedezte az üvegházhatást, valamint róla nevezték el a Fourier-transzformációt is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény szabónak volt a fia és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szüleinek halála után az auxerre-i püspök pártfogásába vette őt és a Szent Benedek-rendüektől vezetett «Saint-Maur» katonaiskolába adta. Már 14 éves korától kezdve hajlandóságot mutatott matematikai tanulmányok iránt. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemesi származású. 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán a matematika első tanárává lett. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán és rövid idő múlva az École polytechnique-en. A forradalom ideje alatt a jakobinusok gyűlésein részt vett és a rettegett Comité de surveillance tagja volt. Napóleont Egyiptomba követte és ott az Institut d 'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isere département pefektusa volt, azután pedig mint magánember élt Párizsban. 1808-ban bárói rangot kapott. Ezután a Szajna département statisztikai hivatalának vezetője volt. 1817-ben az akadémiába választották és nemsokára ennek állandó titkára lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fourier munkái a matematikára és a matematikai fizikára vonatkoznak. Matematikai munkái közül említésre méltó a Mémoire sur la résolution des équations numériques. Legnevezetesebb munkája a Théorie analytique de la chaleur (Párizs, 1822), mely már 1807-ben és 1811-ben a párizsi akadémiától pályadíjat nyert. Evvel összefüggésben több értekezést írt, melyek az akadémia emlékirataiban jelentek meg: Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires. Említésre méltó Fourier teoriája a hőközlésről; ezen problémát már előtte megoldotta ugyan Lambert, de csak vékony fémlemezekre nézve, három méret szerint kiterjedő testekre nézve csak Fourier-nek sikerült a feladat megfejtése. Fourier a hővezetés problémájának általános tárgyalására olyan analitikai segédeszközt teremtett, mely azóta a fizikában a legnagyobb fontossággal bír és számos feladat megfejtésére szolgál.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]