Joseph Day

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: források formázatlanok
Joseph Day
Született1855
London
Elhunyt1946 (90-91 évesen)
Foglalkozásamérnök
Sablon • Wikidata • Segítség

Joseph Day (1855, London – 1946, ?) angol mérnök, aki 1889-ben feltalálta a forgattyúház elősűrítésű kétütemű motort, amit széles körben ismernek és alkalmaznak napjainkban is kisebb hengerűrtartalmú motorok, például modellmotorok, mopedek, motorkerékpárok, fűnyírók, kerti-kisgépek erőforrásaként.

Pályakezdése[szerkesztés]

Mérnöknek tanult a Londoni Crystal Palace School mérnöki karán. Munkásságát a Stothert&Pitt mérnöki vállalatnál kezdte meg gyakornokként a délnyugat-angliai Bathban. 1878-ban kezdte saját vasöntödei vállalkozását, ahol darukat, habarcsoló gépeket, kompresszorokat és más eszközöket gyártottak.

Szelep nélküli kétütemű motor[szerkesztés]

1889-ben dolgozott ki egy olyan konstrukciót, ami nem sértette az Otto-motor szabadalmát, valamint Dugald Clerk vegyes vezérlésű, egyenáramú öblítésű, feltöltővel rendelkező kétütemű motorjával[1] ellentétben forgattyúsház elősűrítésű, ellenáramú öblítésű volt. 1891-ben kérte a szabadalmát az első – még két szeleppel rendelkező – kétütemű motorjára: Ennél a motor forgattyúsházának beömlő nyílásán található volt egy visszacsapó-szelep, ami a mai membránszelep feladatát látta el, és egy másik a dugattyú koronájában.[2] 1892-ben kapta meg rá az oltalmat. Készített 250 ilyen motort, áramfejlesztőkbe szerelve, amely díjat nyert a Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon 1892-ben. Pár évvel később, 1894-ben, alkalmazottja – Frederic William Caswell Cock – benyújtotta módosító szabadalmát,[3] amelynél a dugattyúpalást vezérel egy beömlő nyílást és egy felömlőnyílást, a hengerben a gázok megvezetéséről pedig a dugattyún található terelőgát gondoskodik. Így kialakul a klasszikus (keresztáramú öblítésű) háromcsatornás résvezérelt kétütemű motor,[4] a mai modern kétütemű motorok alapja. Mivel Cock vállalati alkalmazott volt, ezért a szabadalmat Day-nek írták jóvá.

Csak két eredeti motor maradt fenn: az egyik a Deutsches Museumban Münchenben, a másik a Londoni Science Museumban található.

Perek[szerkesztés]

Egy konkurens cég megvádolta csalással. Vád alá helyezték, és bár később felmentették, hírneve megromlott, és vállalata a csőd szélére jutott. Ő maga anyagi gondokkal küzdött.

Amerika[szerkesztés]

Az érdeklődés Nagy-Britanniában alacsony volt, így Day az Amerikai Egyesült Államokba utazott,k és ott próbátja eladni szabadalmait. Az első amerikai szabadalmát 1894-ben kapta meg. 1906-tól viszont egy tucat amerikai vállalat vette meg a Day-Cock motorok licenceit. Az egyik ilyen a Palmer Brother's Engine Company (Cos Cob, Connecticut állam). 1912 előtt legyártottak több mint 60000 kétütemű motort. Sok egyéb más járműbe is értékesítették, így motorkerékpárokba és csónakmotorokba is.

Visszavonulása és halála[szerkesztés]

Az első világháborút követően meggyőződése volt, hogy a kőolajalapú energiahordozóké a jövő. A befolyó jogdíjak anyagilag megengedték számára, így kockázati tőkebefektető (feles társ) lett egy norfolki olajvállalatnál, amely a júra kori olajpala kitermelésben volt érdekelt, Kelet-Angliában, azonban nem volt sikeres. Ez volt a második nagy pénzügyi katasztrófa életében. Ezután eltűnt a nyilvánosság elől. 1946-ban, 91 éves korában elhunyt. Az 1925 és 1946 közötti időszakban holléte teljesen ismeretlen. Mindössze öt évvel a halála után, 1952-ben a Science Museum tett egy nyilvános felhívást életrajzi adataira vonatkozóan, nem sok eredménnyel.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joseph_Day&oldid=26135109”