José María Heredia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
José María Heredia
Jose Maria Heredia.jpg
José María Heredia
Született 1803. december 31.
Santiago de Cuba, Kuba
Elhunyt 1839. május 7. (35 évesen)
Toluca, Mexikó

José Maria Heredia (Santiago de Cuba, 1803. december 31.Mexikó, Toluca, 1839. május 7.) kubai költő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuba nemzeti költőjének is kinevezték. Családja többször költözött, éltek Floridában, Venezuelában, Mexikóban. Kubában jogot tanult, de két évvel tanulmányai befejezése után részt vett a spanyolellenes függetlenségi összeesküvésben, ezért 1823-ban politikai okokból az Egyesült Államokba távozott. 1825-ben Mexikóban telepszik le, ahol különféle politikai tisztségeket tölt be, többek között Santa Anna tábornok titkára és képviselő, s mint újságíró és tanár is tevékenykedik. Kubába csak sok év elteltével tér vissza, akkor is csak 4 hónapra. Fiatalon hunyt el tüdőbajban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már gyerekkorában latin nyelvű írásokat fordított, s az újklasszikus francia és spanyol költők inspirálták. Műveiben megfigyelhető a fokozatos haladás az édes, melankolikus szerelmi lírától az elmélkedő és társadalmilag befolyásolt költészetig. Alapos ismerője volt az angol és a francia irodalomnak is, Chatebaubriand-t és George Byront fordított és utánzott. Verseiben fontos szerepet kap a képzelet, a melankólia és a szerelemféltés. A filozófiája mindenekelőtt emberszerető és felvilágosult, a békét, igazságosságot, a rendet és a haladást szorgalmazza. A függetlenség lázas szónoka. Költészetének eredetisége mégsem hazaszeretetében rejlik, hanem sokkal inkább annak egyik megnyilvánulásában: a nosztalgiában. Műveiben gyakran találkozunk a táj és az otthonához kötődő emlékek felidézésével. Igen keveset élt Kuba szigetén, s talán ezért meglehetősen idealizálta is. A honvágy motívuma végigkíséri költészetét, s ki kell hangsúlyozni, hogy ez inkább Herediát a költőt gyötörte, s nem annyira Herediát a kubai állampolgárt. Nem volt hely, ahol otthon érezte volna magát: sem Mexikóban, sem az Egyesült Államokban, de még magában Kubában sem. Legerősebb érzelme a szerelem: a kubai tájat szerelmes lélekkel festi le, s a távolság és a száműzetés gyengédségének részeként idéződik fel. A csendes, nyugodt élet ideálja éppannyira erős nála, mint a szerelem vagy az anyaország szépségei. A romantikus költők egyik legábrándosabbja. Az En el teocalli de Cholula című verse segít őt a legjobban meghatározni az irodalomtörténetben. A búskomorság, a romok látványa, az utalás a vulkánra, az elmélkedés a természetről és a történelemről és az idő érzékeltetése mind friss és eleven emlékek bizonyítékai. Képes egyedülálló pontossággal megjeleníteni minden színárnyalatot és tárgyat. Mégis, inkább elmélkedő mint leíró lelkületű. A Niágara versben szintén a természet kap főszerepet, ami előtt a költő tisztelettel hajol meg.

Más művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók José María Heredia témában.