John Wesley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Wesley
Johnwesley.jpg
John Wesley (1703-1791) a metodista mozgalom egyik vezéralakja, akinek célja a biblikus szentség hirdetése volt. Az újkori kereszténység utolsó nagy reformátora.
Született 1703. június 17.
Elhunyt 1791. március 2. (87 évesen)
London
Foglalkozása lelkész
Iskolái Christ Church

John Wesley (IPA: [dʒɒn ˈwɛzli]; 1703. június 17.1791. március 2.) anglikán lelkész, akit öccsével, Charlesszal együtt elsősorban mint a metodista mozgalom megalapítóját tartják számon. Rendkívüli képességű igehirdető, a Brit-szigeteket bejárva életében kb. 400 ezer kilométert tett meg lóháton és 40-45 ezer igehirdetést mondott el, így kapta az „Isten lovasa” melléknevet. Egyik legismertebb mondása jól kifejezi missziós gondolkodását: „Parókiám az egész világ!” A John Wesley és a magyarított Wesley János név egyaránt használatos Magyarországon.

Családi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja: Samuel Wesley, lelkész (nonkonformista). Anyja: Susanna Wesley, lelkészcsaládból származik (disszenter). John Wesley a család 15., öccse Charles a család 18. gyermeke.

Oxfordi tanulmányok és az első metodisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1720-1725 között az oxfordi Lincoln College tanulója volt, amelynek 1726-ban oktató tagja (fellow) is lett. 1725. szeptember 19-én Potter püspök szentelte fel diakónusnak. Ebben az évben fordult érdeklődése a biblikus szentség hétköznapi megélése felé, többek között olyan olvasmányok hatására, mint Kempis Tamás: Krisztus követése (valamint William Law: Keresztény tökéletesség, Jeremy Taylor: A megszentelt élet és halál szabályai). 1726-1728 között segédlelkészként szolgált apja mellett Epworth-ban. 1728. szeptember 22-én szentelték fel pappá. 1729-ben visszatért Oxfordba, ahol egy kis - metodistának gúnyolt - csoport vezetője lett. (A "Szent Klubnak" is csúfolf társaságot még 1726-ban az öccse, Charles indította.) A csoport tagjai a rendszeres és komoly életükről váltak ismertté. Komolyan vették tanulmányaikat, rendszeresen tartottak önvizsgálatot, böjtöltek, hetente úrvacsoráztak, valamint különböző szeretetszolgálatokat is felvállaltak, betegeket és rabokat látogattak. 1735-1738 között az észak-amerikai gyarmatokra hajózott, hogy az indiánok között missziózzon, újra során találkozott a herrnhuti pietista lelkiséggel, amely a következő években nagy hatást gyakorolt rá (személyes üdvbizonyosság). 1738 elején tért vissza Angliába.

"Aldersgate-élmény"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Wesley csaknam három éves (1735-1737) amerikai missziói útjáról nyugtalan lelkiállapotban tért haza, úgy érezte, még mindig nem élte az Istennel való megbékélést, a megtérést. Erre Londonban 1738. május 24-én egy Aldersgate utcai összejövetelen került sor, ahol Luther Mártonnak a Római levélhez írott előszavát olvasták fel. Naplójában erről így olvasunk:

„Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.”

Wesley élete, szolgálata, missziói gondolkodása ettől kezdve hatalmas változáson megy keresztül. 1738-tól bontakozik ki a wesleyánus ébredés Anglia szerte.

A Wesley-féle ébredés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wesley teológiai küldetésének legtömörebb megfogalmazása: "Biblikus szentséget terjeszteni az országban!"

Az 1730-as években széles körű ébredés kezdődött el Angliában, főként John Wesley, fivére, Charles és George Whitefield vezetésével, akik mindannyian az anglikán egyház papjai voltak. Eszközök lettek abban, hogy sokan elforduljanak bűneiktől, és Isten kegyelmével felruházva az Ő szolgálatába álljanak. A mozgalom jellemzői a laikus igehirdetők, bizonyságtételek, fegyelem és buzgó tanítványok csoportjai voltak. Ezek a csoportok „társaságok”, „osztályok” és „kis csoportok” néven váltak ismertté. Egy olyan lelki megújulási mozgalom volt ez, amelynek előfutárai között szerepelt a Philip Jacob Spener nevével fémjelzett német pietista mozgalom, a 17. századi angol puritanizmus és a Jonathan Edwards pásztor-teológus által leírt új-angliai lelki ébredés.

A nagy ébredés Wesley-féle szakaszának három főbb teológiai ismertetőjele volt: újjászületés kegyelemből, hit által; keresztyén tökéletesség vagy megszentelődés, szintén kegyelemből, hit által; és a Szentlélek bizonysága az elnyert kegyelem bizonyosságáról. John Wesley az általa képviselt teológiai látásmódban külön hangsúlyt fektetett a teljes megszentelődésre, mely Isten kegyelméből még ebben az életben lehetséges. Az angol metodizmus korai missziós tevékenysége során világszerte elkezdte terjeszteni a fenti teológiai tételeket.

További fontos életrajzi események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1738. Utazás Herrnhutba, látogatás a Zinzendorf-féle pietistáknál. 1739. Az első szabad ég alatti igehirdetések. 1741-ben szakít a herrnhuti közösséggel (a kvietizmus túlzásai miatt). Az 1740-es években szakít George Whitefielddel (a predestináció tanítása miatt). 1784-ban gyakorlatilag szakít az anglikán egyházzal, amikor felszenteli Thomas Coke-ot az amerikai munka érdekében. Ugyanebben az évben a metodisták Angliában jogi bejegyzésre is kerülnek (People called Methodists). Az önálló egyházzá szerveződésre, az Angol Metodista Egyház megalakulására csak Wesley halála után kerül sor. Wesley halálakor, 1791-ben a brit metodizmus 70 ezer fős, az amerikai metodizmus 80 ezer fős közösséget jelentett.

Teológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A metodista hitvallás az anglikán egyház hitcikkelyein alapul, a protestantizmus teológiai örökségének folytatója. John Wesley a 39 anglikán hitcikkelyt szűkítette le 25-re, ami a metodista közösségek hitvallása lett. Az anglikán hitvalláshoz hasonlóan a metodista tanításnak is részét képezik az ún. tanprédikációk, amelyek egyes hitbeli kérdéseket igehirdetésként fejtenek ki. Az 53 metodista tanprédikációt John Wesley válogatta össze, egy kivételével a saját igehirdetéseiből. A metodista teológia hangsúlyai: megtérés, megszentelődés, szociáldiakónia, ökumenikus gondolkodás. Kulcsmondatok: "Biblikus szentséget terjeszteni az országban.", "Szeretet által munkálkodó hit."

Magyarországi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prédikációk I. (Bp., Názáreti Egyház Alapítvány, 2001)
  • Prédikációk II. (Bp., Názáreti Egyház Alapítvány, 2002)
  • Prédikációk III. (Bp., Názáreti Egyház Alapítvány, 2007)
  • A tűzből kikapott üszök (Magyarországi Metodista Egyház, 1981)
  • Parókiám az egész világ - Wesley János naplója (Pécs, 1991)

Wesley nevű intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wesley nevét viselő, szellemiségét megjelenítő oktatási intézmények: http://www.wesley.hu

Wesley nevét viselő, szellemiségét megjelenítő vallásszociológiai ill egyházszociológiai kutatóintézet: http://www.wesley.extra.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gart Lean: A tűzből kikapott üszök (Bp., Magyarországi Metodista Egyház, 1981)
  • Lakatos Judit (szerk.): Keskeny utak (Bp., Magyarországi Metodista Egyház, 2005)
  • Kriege Ottó: A methodizmus története (Bp., Keresztyén Könyvesház, é.n.)
  • Bernard Simmel: The Methodist Revolution (New York, 1973)
  • Th. W. Jennings: John Wesley on the Origin of Methodism. (Methodist History, Jan 1991)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz John Wesley témájú médiaállományokat.