John Lee Hooker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Lee Hooker
JohnLeeHooker1997.jpg
Long Beach Blues Festival
Életrajzi adatok
Született 1917. augusztus 22.
USA Clarksdale, MS USA
Elhunyt 2001. június 21. (83 évesen)
USA Los Altos, CA USA
Pályafutás
Műfajok Blues, Electric blues, Delta blues, Country blues, Detroit blues
Aktív évek 1948-2001
Hangszer Epiphone Sheraton, Epiphone Sheraton II
Kiadók Modern, Vee-Jay, Chess, ABC/Bluesway, Pointblank

John Lee Hooker weboldala

John Lee Hooker (Clarksdale, Mississippi, 1917. augusztus 22.Los Altos, Kalifornia, 2001. június 21.) amerikai bluesénekes, gitáros és dalszövegíró. Az amerikai Mississippi állam Coahoma megyéjében, Clarksdale-től nem messze született egy zenész családban. Mostohaapja egy helyi blues gitáros volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hooker 1917. augusztus 22-én született Coahoma megyében, Clarksdale-től nem messze, William (1871-1923) Hooker földbérlő és baptista prédikátor és Minnie Ramsey Hooker (1875-?) tizenegyedik gyermekeként. John és testvérei otthon tanultak. Csak vallási zenéket hallgathattak. 1921-ben szülei elváltak, a következő évben anyja hozzáment William Moore-hoz, egy blues énekeshez, aki biztosította Johnnak az első gitár bemutatóját. Egy évvel később (1923-ban), mikor John édesapja meghalt, John elszökött otthonról. Soha többet nem találkozott anyjával és mostohaapjával.

Az 1930-as években Memphisben élt és dolgozott a Beale Streeten, ahol alkalmi fellépései voltak házibulikon. Különféle gyárakban dolgozott a második világháború alatt, később a Ford Motor Company-nál Detroitban is. Detroit északi részén a Hastings Streeten (a feketék mulatozóhelyének központja) töltötte idejét blues bárokban, találkozóhelyeken. Detroiti klubokban lépett fel, népszerűsége gyorsan nőtt. Új, "hangosabb" hangszerre volt szüksége, ezért megvette első elektromos gitárját.

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hooker karrierje 1948-ban kezdődött el, mikor az ügynöke készíttetett egy demo lemezt Hookerrel és a Bihari brothers-szel (a Modern Records tulajdonosaival).

Dadogott, a dalait félig beszélve adta elő, ami jellegzetességévé vált. Zenéjének ritmusa kötetlen volt, hasonlított a Delta blues előadóira. Éneke is inkább a beszédhez állt közelebb, semmint dallamok kiénekléséhez. Ez a laza, kötetlen stílus a Chicagóból érkező elektromos blues zenekarok megjelenésével vesztett népszerűségéből, bár amikor nem szólóban játszott, Hooker megpróbálta a kettőt ötvözni.

Zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hooker Memphisben (Tennessee állam) kezdett zenélni, majd 1943-ban Detroitba költözött, ahol gyári munkás volt. Itt élt 1969-ig, a város keleti részén, a feketék szórakozóhelyei közelében. Első lemezfelvételeit 1948-ban készítette, ezek közül a "Boogie Chillen" sláger lett. Több mint egymillió darabot adtak el belőle. Ez megteremtette számára a lehetőséget, hogy olyan, ma már klasszikus dalokat vegyen fel, mint a "Crawling King Snake", az "In the Mood", a "Rock House Boogie" és a "Shake Holler Run".

Szólókarriert kezdett, az 1960-as évek elején a blues és a folk rajongói között is népszerűvé vált, így ő mutathatta be a közönségnek a fiatal Bob Dylant.

1980-ban előadta nagy sikerű dalát, a "Boom Boom"-t a Blues Brothers című filmben.

1989-ben vendégmuzsikusok – Keith Richards, Carlos Santana – társaságában felvette The Healer című, Grammy-díjnyertes albumát.

2001-ben, röviddel európai turnéja előtt betegedett meg, és nem sokkal utána elhunyt.

Hooker több, mint 100 albumot vett fel, utolsó éveiben San Franciscó-ban élt.

Jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett. Gitárstílusa egyszerűnek tűnik, ám lüktető basszusmeneten alapuló, egyetlen gitáron játszott kétszólamú kísérete technikai bravúr. Még az 1990-es évek elején is készített felvételeket, így duettet énekelt Van Morrison Gloria című dalában, illetve Bonnie Raitt-tal.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csillagot kapott a hollywoodi Walk of Fame-en
  • Bekerül a Blues Hall of Fame-be (1980)
  • Bekerül a Rock and Roll Hall of Fame-be (1991)

Grammy díjai

  • A legjobb tradicionális blues felvétel 1990-ben az "I'm in the Mood"-ért (Bonnie Raittel)
  • A legjobb tradicionális blues felvétel 1998-ban a "Don't Look Back"-ért
  • Grammy életműdíj 2000-ben

Két dalát, a "Boogie Chillen"-t és a "Boom Boom"-t beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame: "500 dal, amely megváltoztatta a Rock and Roll-t" nevezetű listájába A "Boogie Chillen" egyike volt Az Évszázad Dalainak.

Főbb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1959 - How Long Blues (released on United)
  • 1959 - I'm John Lee Hooker (Vee Jay Records)
  • 1959 - The Folk Blues of John Lee Hooker (Riverside)
  • 1959 - Burning Hell (Riverside)
  • 1960 - That's My Story (Riverside)
  • 1960 - House Of The Blues
  • 1960 - I'm John Lee Hooker
  • 1961 - John Lee Hooker Sings The Blues
  • 1961 - Plays And Sings The Blues
  • 1962 - Burnin'
  • 1962 - Drifting the Blues
  • 1962 - Tupelo Blues
  • 1964 - The Great John Lee Hooker
  • 1964 - I Want To Shout The Blues
  • 1964 - Burning Hell
  • 1965 - Hooker & The Hogs
  • 1965 - Seven Nights
  • 1967 - Urban Blues
  • 1967 - Live at Caf? Au Go-Go
  • 1968 - Hooked on Blues
  • 1969 - Get Back Home
  • 1969 - Big Red Blues
  • 1969 - Simply The Truth
  • 1971 - Endless Boogie
  • 1971 - Hooker 'N' Heat/Infinite boogie
  • 1971 - Never Get Out Of These Blues Alive
  • 1972 - Live At Soledad Prison
  • 1973 - Kabuki Wuki
  • 1974 - Free Beer And Chicken
  • 1976 - In Person
  • 1979 - Sad & Lonesome
  • 1980 - Everybody Rockin'
  • 1986 - Jealous
  • 1987 - Don't Look Back
  • 1989 - John Lee Hooker's 40th Anniversary Album
  • 1989 - The Detroit Lion
  • 1989 - The Healer
  • 1990 - The Hot Spot (Featuring Miles Davis)
  • 1991 - Mr. Lucky
  • 1992 - Boom Boom
  • 1992 - This Is Hip
  • 1995 - Chill Out
  • 1995 - Whiskey & Wimmen
  • 2001 - House Rent Boogie
  • 2006 - Hooker

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos dalát popegyüttesek is lemezre vették, így a Rolling Stones és az Animals.

Dalait lemezre vették például Dimples (Animals, Spencer Davis Group), Boom boom (Animals, Yardbirds).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A bevezető magyarázatot ad a bravúros technikára is.