John Jellicoe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Rushworth Jellicoe
John Jellicoe - Project Gutenberg eText 16363.jpg
John Jellicoe admirális
Született 1859. december 5.
Southampton
Meghalt 1935. november 20. (75 évesen)
London
Nemzetisége Flag of the United Kingdom (3-5).svg angol
Fegyvernem A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja Brit Királyi Haditengerészet
Szolgálati ideje 1872-1919
Rendfokozata Tengernagy
Egysége Az angol nagyflotta (1917-ig)
Csatái I. világháború

John Rushworth Jellicoe (Southampton, 1859. december 5. - London, 1935. november 20.) brit tengernagy, az úgynevezett brit „Nagy flotta” parancsnoka 1917-ig. A jütlandi csatában ő volt az angol főflotta parancsnoka.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és korai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Jellicoe 1859. december 5-én született Southamptonban. Apja a kereskedelmi flotta tisztjeként látott el szolgálatot. John kadétként került a haditengerészethez. Kortársaihoz képest viszonylag kevés expedíciós vállalkozásban vett részt, ezek között azonban kivétel volt a kínai boxerlázadás, amely során a Victoria hadihajó parancsnoka volt.

Az I. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már 1908-ban szóba került, mint esetlegesen a Grand Fleet jövőbeli parancsnoka. 1914 augusztusa és 1916 májusa között be is töltötte ezt a posztot. Ő irányította a jütlandi (skagerraki) tengeri csatában a brit flottát is.

A Jütlandi csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angolok az oroszok segítségével megfejtették a németek rejtjelkulcsait, és így értesültek Reinhard Scheer német admirális támadó tervéről. Így viszont a német támadó erő indulásakor, a brit flotta már a tengeren várakozott. A két hajóhad előőrsei kb. 15 órakor találkoztak, de Beatty tengernagy vezette előőrs súlyos veszteségeket szenvedett a németek előőrsétől, és félő, hogy ha Jellicoenak nem sikerült volna odaérnie, az egész előőrs megsemmisült volna. Ekkor viszont odaért a Scheer admirális vezette fő német erő is, és heves harc vette kezdetét. A németek több támadást is indítottak, de a britek mindet visszaverték.

A szemben álló hajóhadak

Az angolok megpróbáltak a part és a német hajóhad közé ékelődni, de ez nem sikerült. Ekkor már besötétedett: Scheer elvonult északra, a britek viszont tovább haladtak délnek. Scheer ezután vakmerően megfordult, és még egyszer megtámadta a brit flottát, most viszont sikeresen, és áttörte a brit csatárláncot. Ez után a németek kilőtték torpedóikat, és megpróbálták a német partok közelében lefektetett aknákra csalni az angolokat, de ez nem sikerült. Az angolok nem követték őket, így a csata véget ért. A csatát egyik szempontból a németek nyerték meg, mert kevesebb hajót és embert veszítettek (az angolok három csatacirkálót, a németek csak egyet), másfelől viszont nem sikerült áttörni az angol blokádot, és nem sikerült az angolokkal egy végső döntő csatát kezdeményezniük a németeknek. A tengeri fölény az angoloké maradt.

A háború további szakaszában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1916-17-ben az admiralitás "First Sea Lord"-ja, de mivel hatástalanul próbálta meg elhárítani a német tengeralattjáró-veszélyt, és nem támogatta a Lloyd George által preferált konvojrendszert, a miniszterelnök menesztette.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban főnemesi rangra emelték, 1920-tól 1924-ig Új-Zéland kormányzói tisztségét látta el.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935. november 20-án halt meg Londonban.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A londoni Trafalgar téren mellszobrot állítottak neki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]