John Jellicoe
John Rushworth Jellicoe (Southampton, 1859. december 5. - London, 1935. november 20.) brit tengernagy, az úgynevezett brit „Nagy flotta” parancsnoka 1917-ig. A jütlandi csatában ő volt az angol főflotta parancsnoka.
| John Rushworth Jellicoe | |
| John Jellicoe admirális | |
| Nemzetisége | |
| Fegyvernem | |
| Szolgálati ideje | 1872-1919 |
| Rendfokozata | Tengernagy |
| Egysége | Az angol nagyflotta (1917-ig) |
| Csatái | I. világháború |
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Származása és korai pályafutása [szerkesztés]
John Jellicoe 1859. december 5-én született Southamptonban. Apja a kereskedelmi flotta tisztjeként látott el szolgálatot. John kadétként került a haditengerészethez. Kortársaihoz képest viszonylag kevés expedíciós vállalkozásban vett részt, ezek között azonban kivétel volt a kínai boxerlázadás, amely során a Victoria hadihajó parancsnoka volt.
Az I. világháború [szerkesztés]
Már 1908-ban szóba került, mint esetlegesen a Grand Fleet jövőbeli parancsnoka. 1914 augusztusa és 1916 májusa között be is töltötte ezt a posztot. Ő irányította a jütlandi (skagerraki) tengeri csatában a brit flottát is.
A Jütlandi csata [szerkesztés]
Az angolok az oroszok segítségével megfejtették a németek rejtjelkulcsait, és így értesültek Reinhard Scheer német admirális támadó tervéről. Így viszont a német támadó erő indulásakor, a brit flotta már a tengeren várakozott. A két hajóhad előőrsei kb. 15 órakor találkoztak, de Beatty tengernagy vezette előőrs súlyos veszteségeket szenvedett a németek előőrsétől, és félő, hogy ha Jellicoenak nem sikerült volna odaérnie, az egész előőrs megsemmisült volna. Ekkor viszont odaért a Scheer admirális vezette fő német erő is, és heves harc vette kezdetét. A németek több támadást is indítottak, de a britek mindet visszaverték.
Az angolok megpróbáltak a part és a német hajóhad közé ékelődni, de ez nem sikerült. Ekkor már besötétedett: Scheer elvonult északra, a britek viszont tovább haladtak délnek. Scheer ezután vakmerően megfordult, és még egyszer megtámadta a brit flottát, most viszont sikeresen, és áttörte a brit csatárláncot. Ez után a németek kilőtték torpedóikat, és megpróbálták a német partok közelében lefektetett aknákra csalni az angolokat, de ez nem sikerült. Az angolok nem követték őket, így a csata véget ért. A csatát egyik szempontból a németek nyerték meg, mert kevesebb hajót és embert veszítettek (az angolok három csatacirkálót, a németek csak egyet), másfelől viszont nem sikerült áttörni az angol blokádot, és nem sikerült az angolokkal egy végső döntő csatát kezdeményezniük a németeknek. A tengeri fölény az angoloké maradt.
A háború további szakaszában [szerkesztés]
1916-17-ben az admiralitás "First Sea Lord"-ja, de mivel hatástalanul próbálta meg elhárítani a német tengeralattjáró-veszélyt, és nem támogatta a Lloyd George által preferált konvojrendszert, a miniszterelnök menesztette.
A háború után [szerkesztés]
1918-ban főnemesi rangra emelték, 1920-tól 1924-ig Új-Zéland kormányzói tisztségét látta el.
Halála [szerkesztés]
1935. november 20-án halt meg Londonban.
Emlékezete [szerkesztés]
- A londoni Trafalgar téren mellszobrot állítottak neki.

