Duns Scotus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(John Duns Scotus szócikkből átirányítva)
Aquinói Szent Tamás
Anglia
Középkor, Skolasztika
JohnDunsScotus.jpg
Született 1266/1274
Dunston, Northumberland
Elhunyt 1308. november 8. (42/34 évesen)
Köln
Iskola/Irányzat Skolasztika
Érdeklődés Teológia, Metafizika, Etika, Ismeretelmélet
Rájuk hatott: William Ockham, Giovanni Pico della Mirandola, Gottfried Wilhelm Leibniz, Martin Heidegger
Hatottak rá Arisztotelész, Hippói Szent Ágoston, Canterburyi Szent Anzelm, Averroës, Aquinói Szent Tamás

John Duns Scotus, 1993 óta Boldog Duns Scotus (Dunston, Northumberland [mások szerint: Dun, Írország], 1266 vagy 1274Köln, 1308. november 8.) skolasztikus filozófus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ferencesek közé lépett és Oxfordban tanult, ahol csakhamar annyira kitűnt, hogy amikor tanára Párizsba ment, ő helyettesítette a filozófia tanításában. 1307-ben teológiai doktorrá avatták Párizsban, ahol még ugyanabban az évben tanítani kezdett. Néhány hónappal később Kölnbe ment, ahol nemsokára meghalt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külön iskolának volt a megalapítója, melyet az ő nevéről Scotismusnak neveztek, és amely ellentétben állt a Thomismussal, Aquinói Tamás filozófiájával. A scotizmus ereje inkább a kritika, mint a pozitív alkotás; e kritika azonban nem lépi túl a skolasztika körét. Scotus is a filozófiát a teológia szolgájává teszi; szilárdan ragaszkodik a dogmákhoz, de szkeptikus a dogmák filozófiai bizonyítékai iránt. Jól mondták, hogy viszonya Aquinói Tamáshoz némileg hasonlít Kantnak Leibnitzhez való viszonyához. Scotus és Kant kritikai elmék, a teológiai tételek bizonyítékait lerontják, magukat a tételeket azonban elismerik. Mindkettő abban is egyezik, hogy ama tételeket, melyeknek bizonyításához az elméleti tudás gyöngének bizonyul, az erkölcsi akaratra alapítják, melynek elsőséget tulajdonítanak az elméleti ész fölött. Nagy a különbség is, mert Scotusra nézve a legfőbb tekintély a katolikus egyház, Kantra nézve pedig a lelkiismeret szava. A teológia ezek után Scotusnak nem annyira tudomány, mint gyakorlati jellegű megismerés. Körét nagyon megszorítja és nemcsak a háromságot és az inkarnációt valamint a többi keresztény dogmákat, hanem a világnak semmiből való teremtését és az emberi lélek halhatatlanságát is azokhoz a dogmákhoz számítja, melyeket az ész nem bizonyíthat, hanem csak mint cáfolhatatlanokat és valószínűeket is föltüntethet, míg az isteni kinyilatkoztatás teszi őket bizonyosokká. A nominalizmus és realizmus harcában az utóbbinak fogja pártját. Az egyetemes a dolgok előtt van, mint forma isten elméjében, a dolgokban, mint lényegük (quidditas), a dolgok után mint elménk által elvont fogalom. De a részletekben függetlenebb Arisztotelésztől, mint Tamás; sok platonikus és újplatonikus eszme hatolt gondolkodásába, főleg Avicebron Életforrása című műve révén. Másképp is meghatározza az egyetemesnek az egyénihez való viszonyát. Az egyetemeshez hozzá kell járulnia az egyéninek, vagy a skolasztikusok nyelvén a quidditashoz a haecceitasnak. Fontosabbak Scotus lélektani és etikai tételei, melyek közt a legfőbb: az akarat előbbre való az értelemnél. Tamás szerint isten a jót parancsolja, mert jó; Scotus szerint a jó azért jó, mert isten parancsolja. Elkeseredett harc tört ki a Scotisták és Thomisták közt, mely főleg az immaculata conceptio (Scotus ennek a védője) körül vált legerősebbé.

Tanítványai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanítványok közül megemlítendők Joh de Bassolis Antonius Andreae (doctor ordinatissimus), Franciscus de Mayronis (doctor illumanitus, vagy magister abstractionum) és a doctor planus et perspicuus Walter Burleigh.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összes műveinek kiadása, mely azonban mégsem teljes, megjelent 1639-ben Leidenben 12 kötetben, kiadója Lucas Wadding, aki L. életrajzát is hozzácsatolta.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Duns Scotus témájú médiaállományokat.

Régebbi művek róla:

  • Johannes de Rada, Controversiae teologicae inter S. Thomam et Scotum etc. Venet. 1599. és Colon 1620.
  • Erdmann, Grundriss d. Gesch. der Phil.; Prantl, Gesch. der Logik III.;
  • Morus, l'Histoire de la philosophie scolastique (Lyon 1882);
  • Werner, Johannes D. (Bécs 1880).

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]