John Bowlby

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Bowlby
Született
1907. február 26.
London
Elhunyt
1990. szeptember 2. (83 évesen)
Skye

Edward John Mostyn Bowlby (London, 1907. február 26.Skye, 1990. szeptember 2.) egy brit pszichoanalitikus képzettségű pszichiáter és pszichológus volt, aki leginkább a fejlődéslélektan iránt érdeklődött, legismertebb munkája a kötődés elmélete.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward John Mostyn Bowlby 1907-ben született Londonban, egy felső-középosztálybeli család hatodik gyermekeként. A kor szokásai szerint őt és a testvéreit dadák nevelték, a szüleikkel keveset találkoztak. Édesanyját általában naponta egyszer látta, amikor délutáni teaidőben egy órát a gyermekeivel töltött. Ennek oka a kor felfogása volt, mely szerint a szeretet kimutatása és a nagyfokú figyelem a gyermeket elkényezteti. Ezért Bowlbynak egy dajka volt az elsődleges gondozója, egészen négy éves koráig. [1]

Hét éves korában a szülei egy bentlakásos iskolába küldték, amiről utólag azt írta, korai volt számára és szörnyen érezte magát[2], és ez nagy hatással volt a későbbi munkásságára. A dartmouthi haditengerészeti iskolában tanult tovább, de hamar rájött, hogy inkább olyan munkát szeretne, ahol embereknek tud segíteni, és a világot jobbá tenni.[3] Ezért a cambridgei Trinity egyetemen tanult tovább, először apja nyomdokait követve orvostudományt, majd az utolsó évben pszichológiát. Miután ott 1928-ban lediplomázott, egy évig egy beilleszkedési nehézségekkel küszködő gyerekekkel foglalkozó iskolában dolgozott. Ezeknek a gyerekeknek a hatására kezdte először igazán foglalkoztatni, hogy a korai tapasztalatok hogyan befolyásolhatják a személyiség fejlődést. [4] A rövid szünet után folytatta tanulmányait, 1933-ban végzett a University College Hospital-nál, majd Maudsleybe ment, ahol 1937-ben szerzett pszichoanalitikus végzettséget. 1940-ben pszicháter lett a hadseregnél, majd a háború után 1945-től Tavistock klinika gyermek osztályának igazgatója lett. 1950-tól Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácsadója is.

1938. április 16. feleségül vette Ursula Longstaffot, akitől négy gyermeke szültetett. 1990-ben halt meg, a scotlandi nyaralójában[5].

A kötődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bowlby kötődéselmélete szerint velünk születik a késztetés a kötődésre és ennek megfelelő az újszülött viselkedési repertoárja: sírás, nevetés, kapálózás, stb., mind olyan viselkedések, melyek – optimális esetben – biztosítják a közelséget és elősegítik a kontaktust az anyával. Hangsúlyozta az anya válaszkészségének fontosságát, mivel a gyermek kontaktuskereső viselkedése csak a párbeszéd egyik oldala, és csak megfelelő válasz esetén alakulhat ki a biztonságos kötődés. Feltételezte, hogy az ember esetében is létezik egy szenzitív periódus, melynek folyamán ki kell alakulnia a kötődésnek. Ez a kritikus időszak természetesen nem olyan rövid és pontosan meghatározható, mint az állatok imprintingje esetén.

Bowbly négy szakaszt különített el a kötődés fejlődésében: [6]

1. A differenciálatlan szociabilitás (0-3 hó) Ebben a korban a nem diszkrimináló szociális válaszkézség jellemzi a gyermek viselkedését. Majdnem minden szociális ingerre válaszol a gyermek, nemcsak a gondozó jelzéseire. Megjelenik az első társas mosoly, amikor már mások arcára reagál a gyermek mosolygással.

2. Differenciált szociabilitás (2-6 hó) A gyermek kezdi megkülönböztetni a fontos személyeket, felismeri az anyját és a közelebbi családtagjait. De ebben a szakaszban még elfogadja másoktól is a gondoskodást, szórakoztatást, ha viszont választási lehetősége van, a számára ismerősöket választja.

3. Személyes kötődés vagy ragaszkodás (6 hó- 2 év) Ebben a szakaszban a kötődés kialakulása és annak stabilizálódása van a középpontban. Megjelennek a kötődés egyértelmű jelei, nem fogad el bárkitől törődést, hanem ragaszkodik az elsődleges gondozókhoz (ez általában az anya, de kiválthatja az apa, vagy akár egy testvér is).

4. Partnerség (2-3 év) A gyermek kötődése ekkorra már stabilnak mondható, annyira, hogy ebből akár már nyitni is képes. Idegenekkel ismerkedik, felnőttekkel és kortársakkal is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Van Dijken, S. (1998). John Bowlby: His Early Life: A Biographical Journey into the Roots of Attachment Theory. London: Free Association Books
  2. Bowlby, J. (1973). Attachment and loss, Vol. 2: Separation. London: Hogarth.
  3. Van Dijken, S. (1998). John Bowlby: His Early Life: A Biographical Journey into the Roots of Attachment Theory. London: Free Association Books
  4. Bowlby, J. (1969). Attachment and loss, Vol. 1: Attachment. London: Hogarth.
  5. Van Dijken, S. (1998). John Bowlby: His Early Life: A Biographical Journey into the Roots of Attachment Theory. London: Free Association Books
  6. Bowlby, J. (1969). Attachment and loss, Vol. 1: Attachment. London: Hogarth.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bowlby, J. (1969). Attachment and loss, Vol. 1: Attachment. London: Hogarth.
  • Bowlby, J. (1973). Attachment and loss, Vol. 2: Separation. London: Hogarth.
  • Bowlby, J. (1980). Attachment and loss, Vol. 3: Loss, sadness and depression. London: Hogarth.
  • Bretherton, I. (1992). The origins of attachment theory: John Bowlby and Mary Ainsworth. Developmental Psychology, 28, 759-775.
  • Van Dijken, S. (1998). John Bowlby: His Early Life: A Biographical Journey into the Roots of Attachment Theory. London: Free Association Books

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]