Johannes Zabanius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Zabanius
Született1664.
Eperjes
Elhunyt1703. december 5.
Nagyszeben
Állampolgársága
SzüleiIsaak Zabanius
Foglalkozásakirálybíró
IskoláiTübingeni Egyetem (1687. július 19. – )
Halál okalefejezés
SablonWikidataSegítség

Johannes Zabanius (Zabanius János, Sachs von Harteneck), (Eperjes, 1664. – Nagyszeben, 1703. december 5.), lovag, az erdélyi szászok grófja, szebeni királybíró, Isaak Zabanius fia.

Élete[szerkesztés]

Atyja evangélikus vallása miatt Eperjesről elűzve Nagyszebenbe költözött át; a fia ott végezte az iskolát és azután Tübingenbe ment, ahol „magister philosophiae” lett és egy ideig előadásokat tartott.

1689-ben visszatérve, 1690-ben városi jegyző lett. Az 1691. április 21-i országgyűlés a Diploma Leopoldinum keresztülvitelének sürgetésére küldöttséget menesztett Bécsbe. A szászok képviselője Zabanius volt, aki majdnem egy évig tartózkodott Bécsben, hogy a vezető köröket az erdélyi bonyolult viszonyokról felvilágosítsa és a szászok érdekében jóindulatra bírja. Lipót császár arany láncot ajándékozott neki; Nagyszeben a Szebenszék bírájává, azután provincialis polgármesterévé választotta; 1698-ban a császár valódi belső kormánytanácsosságot és nemességet adományozott neki Sachs von Harteneck praedikátummal.

1700-ban a szászok grófja lett. 1702-ben ellenfelei felségsértéssel vádolták; a nagyszebeni tanács halálra ítélte és 1703. december 5-én Nagyszebenben lefejezték. A hagyomány szerint kivégzése előtt írta Himmlische Jesus-Gedanken der falschen Welt ab und dem theuren Herrn Jesu zugefallenen Seele című vallásos énekeit.

1847-ben Daniel Roth regényt írt róla [1] Archiválva 2006. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.

Művei[szerkesztés]

  • Dissertatio Academica De Ideis… Tübingae, 1688
  • Die, denen schmerzlich leidtragenden Wittwen Cypressen … Hermanstadt, 1693 (Frank Bálint és Rosenau Anna Mária egybekelésére írt versek)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Porsche Rezső: Harteneck alakja a magyar és az erdélyi szász költészetben; Franklin Ny., Bp., 1909