Johannes Trithemius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Trithemius
Johannes Trithemius 3.jpg
Johann Heidenberg
Életrajzi adatok
Született
1462. február 1.
Trittenheim,
Elhunyt
1516. december 13. (54 évesen)
Würzburg,
Nemzetiség német
Pályafutása
Szakterület kriptográfia, teológia
Szakintézeti tagság Heidelbergi Egyetem

Hatással volt Agrippa von Nettesheim
Polygraphia (1518) – az első nyomtatott kriptográfiai könyv

Johannes Trithemius (Trittenheim, 1462. február 1.Würzburg, 1516. december 13.) német teológus, kriptográfus, polihisztor bencés szerzetes. Johann Heidenberg néven született de a név, melyen sokkal ismertebb, szülővárosának, a németországi Trittenheimnek nevéből ered.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Heidelbergi Egyetemen tanult. Amikor 1482-ben az egyetemről hazafelé tartott, egy nagy hóvihar lepte meg, ezért a Bad Kreuznachhoz közeli Sponheim bencés apátságán keresett menedéket. Úgy döntött, hogy ott marad, s nem is hiába, hiszen 1483-ban, amikor mindössze huszonegy éves volt, megválasztották apátnak. Elindult hát a szegény, fegyelmezetlen, romos apátság kulturális központtá való fejlesztésének rögös útján. A tisztségének időszaka alatt az apátsági könyvtár mérete úgy ötven könyvről több, mint kétezerre emelkedett. Azonban törekvései nem csak dicséretben részesültek, még az sem segített elfogadásában, hogy egyesek varázslónak tartották. A kolostorral szembeni növekvő ellentétek a visszavonulásához vezettek 1506-ban, amikor Würzburg püspökének, Lorenz von Bibrának (1495-1519 között püspök) az ajánlatát elfogadta és a würzburgi Schottenkloster („Skót kolostor”) apátja lett, mely tisztséget egészen élete végéig betöltött.

Tanítványa volt többek között Agrippa von Nettesheim (1486-1535).

Steganographia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leghíresebb műve a Steganographia (1499-ben írta, 1606-ban adták ki Frankfurtban és 1609-ben került az Index librorum prohibitorumra, vagyis az egyház által tiltott könyvek listájára). Ez a műve három kötetes, és eleinte úgy vélték, a fekete mágiáról szól – egész pontosan a lélek használatáról a távolsági kommunikációban. Amióta 1606-ban az első két kötethez kiadták a dekódoló kulcsot, azóta tudjuk, hogy valójában a kriptográfiával és a szteganográfiával foglalkozik. Csak nemrég sikerült feltárni a harmadik kötet tartalmát, amely a tévhitekkel ellentétben (úgy gondolták, a mágiáról szól) további kriptográfiai anyagot tartalmaz. E művétől kölcsönözte nevét szteganográfia területe.

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További művei között található a De septum secundeis, 1508 („A hét másodlagos értelemről”), egy asztrológián alapuló világtörténet; Annales Hirsaugiensis (1514); és a Polygraphia (1518).

  • Annales Hirsaugiensis. A teljes címe Annales hirsaugiensis…complectens historiam Franciae et Germaniae, gesta imperatorum, regum, principium, episcoporum, abbatum, et illustrium virorum, ami magyarul annyit tesz: „Hirsau krónikája…benne Franciaország és Németország történetével, császárok, királyok, hercegek, püspökök, apátok és egyéb illusztris emberek hőstetteivel”. Hirsau egy Württemberghez közeli kolostor volt, amelynek az apátja 1495-ben rendelte meg ezt a művet, de Trithemius a két kötetes és 1400 oldalas munkával csak 1514-ben készült el. 1690-ben nyomtatták először. Egyesek az első humanista történelemkönyvnek tekintik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Kahn, The Codebreakers – The Story of Secret Writing, 1967, 2. kiadás 1996, pp. 130–137 ISBN 0-684-83130-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]