Johannes Brenz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Brenz
Johann-Brenz.jpg
Johannes Brenz egy 17. századi rézmetszeten
Született 1499. június 24.
Weil der Stadt
Elhunyt 1570. szeptember 11. (71 évesen)
Stuttgart
Nemzetisége német
Foglalkozása teológus, reformátor

Johannes Brenz, Szinnyeinél Brentius János (Weil der Stadt, 1499. június 24.Stuttgart, 1570. szeptember 11.) német teológus, reformátor.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heidelbergben tanult, majd ugyanott bölcsészeti és filozófiai előadásokat tartott. 1518. áprilisában egy heidelbergi vita során ismerkedett meg Luther Mártonnal, akinek a hatása alá került. 1522-ben eretnekség miatt vád alá akarták helyezni, de Brenz elmenekült, és lelkészként szolgált Schwäbisch Hallban. Reformátori tevékenységét 1524-től Johann Isenmann plébános is támogatta. A német parasztháború során helytelenítette a parasztok túlkapásait, kegyelemért folyamodott a legyőzöttek számára.

Széles ismertségre tett szert 1525-ben a Syngramma Suevicum című művével, amelyben Oecolampadiust támadta, és amelyben azt állította, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen vannak a szentségekben. 1528-ban katekizmust írt az ifjúság számára. 1529 októberében részt vett a marburgi kollokviumon, és a következő évben az ágostai birodalmi gyűlésen. Támogatta Philipp Melanchthont, de elutasította az egyezséget Ulrich Zwingli tanainak követőivel. 1532-ben részt vett a brandenburgi és nürnbergi egyházi szabályzatok kialakításában. 1535-ben Ulrich württembergi herceg egyházi tanácsadójává nevezte ki. 1537-ben megreformálta a tübingeni egyetemet.

1538-ban visszatért Schwäbisch Hallba. Lelkészi szolgálata mellett számos bibliamagyarázatot írt. Noha Lipcsében, Tübingenben és Strassbourgban is kínáltak neki állást, ezeket mind elutasította. Hosszú időn át ellenezte Scwäbisch Hall csatlakozását a schmalkaldeni szövetséghez, mivel elfogadhatatlannak tartotta a kormányzó hatalommal való szembefordulást. Idővel azonban nézetei megváltoztak, és a császár ellen fordult. Amikor 1546-ban V. Károly német-római császár a városba érkezett, Brenz elmenekült, de 1547-ben visszatért. Granvella császári kancellár megadásra szólította fel, ezért 1548-ban ismét elmenekült, és Ulrich herceg hohenwittlingeni kastélyában rejtőzött el. Joannes Witlingius írta meg magyarázatait a 93. és 103. zsoltárról. Mivel a császár mindenütt kerestette, Brenz Bázelbe utazott. Itt írta meg Ézsaiás prófáciáiról szóló írását. 1549-ben, felesége halála miatt visszatért városába, hogy gyermekeiről gondoskodjon. Ezt követően ismét a herceg rejtette el, ezúttal hornbergi kastélyában, ahol tizennyolc hónapig élt Huldrich Engster (Encaustius) néven.

Ulrich herceg halála után Brenzet felkérték, hogy dolgozza ki a württembergi hitvallást a tridenti zsinat számára. 1552-ben három teológus társaságában a zsinatra utazott, hogy megvédje a hitvallást. A továbbiakban a stuttgarti székesegyházban szolgált, és élethossziglan hercegi tanácsadóvá nevezték ki. Kiemelkedő szerepe volt a württembergi egyházi élet és oktatás megszervezésében. Kapcsolatban állt a valdensekkel és a francia protestánsokkal, és rokonszenvezett a bajor és osztrák protestánsokkal.

Magyarországon megjelent művei:

  • Epistola Ioan. Brentii de verbis Domini, Hoc est corpus mevm, opinionem hostium sacramenti coenae refellens. Colosvarini: Heltus et Hoffgreff. 1550.
  • Catechismus. Coronae: Wagner. 1555.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brenz, Johann. In New Schaff–Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge. Szerk. Samuel Macauley Jackson. London;New York: Funk and Wagnalls. 1914.  
  • Régi magyarországi nyomtatványok 1473–1600. Budapest: Akadémiai. 1971. 138 és 166. o.  
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]