Johann Wilhelm Klein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Wilhelm Klein
Johann Wilhelm Klein.jpg
Johann Wilhelm Klein
(litográfia, 1831)
Született
1765
Elhunyt
1848 (83 évesen)
Bécs
Halál oka tüdőgyulladás

Johann Wilhelm Klein (Alerheim, Nördlingennél 1765. április 11.Bécs, 1848. május 12.) német jogász, majd osztrák gyógypedagógus, a látássérültek gyógypedagógiájának egyik jeles, úttörő művelője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német területen született, tanulmányait ott végezte, Stuttgartban folytatott jogi tanulmányokat. Az alerheimi herceg titkára és legbensőbb tisztségviselője lett. Kapcsolatba került a szegénygondozással is, ekkor kezdte tapasztalni a vak emberek súlyos társadalmi beilleszkedési zavarait. A napóleoni háborúk miatt Bécsbe került, az ottani nyugodtabb élet, s II. József császár felvilágosult eszméi is vonzották (bár az ő uralkodása már 1790-ben véget ért). Vak emberek tanításával kezdett foglalkozni Bécsben, 1802-ben megismerkedett Franz Gaheis csökkent látásúaknak készített intézmény-tervével, 1804-ben elindította tanítási kísérletét vakokkal, 1805-ben már megtartotta az első nyilvános vizsgát. 1810-ben a bécsi egyetemen Vincenz Eduard Milde tanítványaként vizsgázott pedagógiából, s ugyanebben az évben elvégzett egy tanítói tanfolyamot is.

Johann Wilhelm Klein részletes tanrendet, tantervet készített a vakok tanításához, amit (1837-ben) nyomtatásban is kiadott. Az általa kialakított vonalrendszerű Klein-írás még a 20. században is elterjedten használt volt. A Klein-írás a látók és a látássérült személyek által egyaránt jól írható, olvasható. „Az ólomtömbök végén a latin nyomtatott nagy betűknek megfelelően tűk találhatók. A tűk lenyomatát a papír hátoldalán tapintással lehet olvasni. Nehézség, hogy a betűket íráskor a papíron ellentétes irányban - tükörképben - kell elhelyezni.”[1]

A vakok atyjának emlékműve Bécsben

Johann Wilhelm Klein idejében Bécs volt a vakok képzése iránt érdeklődők Mekkája, őt tekintették a vakok atyjának: „Vater der Blinden”. Ezt a szöveget olvashatjuk a Bécsi Központi Temetőben tiszteletére állított monumentális emlékművön is. Beitl Rafael cseh származású tanító, a vakok első magyarországi intézetének megszervezője és igazgatója (1825-1833) is Johann Wilhelm Klein intézetében tanult.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkái (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lehrbuch zum Unterricht der Blinden. Wien, 1819.;
  • Geschichte des Blinden-Unterrichtes und der Blinden gewidmeten Anstalten. Wien, 1837.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]