Johann Schweigger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Salomo Christoph Schweigger.gif

Johann Salomo Christoph Schweigger (Erlangen, 1779. április 8.Halle, 1857. szeptember 6.) német fizikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában, Erlangenben végezte tanulmányait, 1800-ban pedig az ottani egyetemen magántanár lett. 1803-ban a bayreuthi gimnáziumra hívták meg, ahol fizikát és matematikát adott elő; 1811-ben Nürnbergbe ment a műszaki iskolához, 1817-től kezdve az erlangeni egyetemen adta elő a fizikát és kémiát, 1819-ben pedig a hallei egyetemre ment.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schweigger az elektromágnesség terén szerzett magának érdemeket. Legfontosabb találmánya a multiplikátor. Schweigger az elsők közé tartozik, akik a voltaelektrométert alkalmazták. A Sömmering-féle telegráfon olyan javítást eszközölt, mely megengedte, hogy a feltalálótól tervezett 27 huzal helyett kettővel ki lehessen jönni. 1811-ben a Journal für Chemie und Physik szerkesztését vette át. Schweigger igen élénk irodalmi tevékenységet is kifejtett.

Nevezetesebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Über Elektromagnetismus und d. elektromagnet. Multiplicator;
  • Einleitung in die Mythologie auf dem Standpunkte der Naturwissenschaft (Halle, 1863);
  • Über naturwissenschaftliche Mysterien in ihrem Verhältnis zur Litteratur des Altertums (u. o. 1843);
  • Über das Elektron der Alten (Greifswald, 1847);
  • Über stöchiometrische Reihen (Halle, 1853)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]