Johann Schweigger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Schweigger
Johann Salomo Christoph Schweigger.gif
Született
1779. április 8.
Erlangen
Elhunyt
1857. szeptember 6. (78 évesen)
Foglalkozása fizikus
vegyész
professzor
matematikus
feltaláló

Johann Salomo Christoph Schweigger (Erlangen, 1779. április 8.Halle, 1857. szeptember 6.) német fizikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában, Erlangenben végezte tanulmányait, 1800-ban pedig az ottani egyetemen magántanár lett. 1803-ban a bayreuthi gimnáziumra hívták meg, ahol fizikát és matematikát adott elő; 1811-ben Nürnbergbe ment a műszaki iskolához, 1817-től kezdve az erlangeni egyetemen adta elő a fizikát és kémiát, 1819-ben pedig a hallei egyetemre ment.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schweigger az elektromágnesség terén szerzett magának érdemeket. Legfontosabb találmánya a multiplikátor. Schweigger az elsők közé tartozik, akik a voltaelektrométert alkalmazták. A Sömmering-féle telegráfon olyan javítást eszközölt, mely megengedte, hogy a feltalálótól tervezett 27 huzal helyett kettővel ki lehessen jönni. 1811-ben a Journal für Chemie und Physik szerkesztését vette át. Schweigger igen élénk irodalmi tevékenységet is kifejtett.

Nevezetesebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Über Elektromagnetismus und d. elektromagnet. Multiplicator;
  • Einleitung in die Mythologie auf dem Standpunkte der Naturwissenschaft (Halle, 1863);
  • Über naturwissenschaftliche Mysterien in ihrem Verhältnis zur Litteratur des Altertums (u. o. 1843);
  • Über das Elektron der Alten (Greifswald, 1847);
  • Über stöchiometrische Reihen (Halle, 1853)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]