Johann Michael Ackner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Michael Ackner
JohannMichaelAckner.jpg
Született 1782. január 25.
Segesvár
Elhunyt 1862. augusztus 12. és augusztus 13. közti éjjel (80 évesen)
Szenterzsébet
Foglalkozása lelkész, egyházi író

Johann Michael Ackner, magyaros írásmóddal Ackner Mihály János (Segesvár, 1782. január 25.Szenterzsébet, 1862. augusztus 12.augusztus 13. közti éjjel) erdélyi szász evangélikus lelkész, egyházi író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlen fia volt Georg Acknernek, a benei ágostai evangélikus lelkésznek. A gimnáziumi osztályokat szülővárosában, a bölcseleti tudományokat Nagyszebenben hallgatta; teológiai kiképzését 1805-ben a wittenbergi egyetemen kezdte meg. Eközben a meghatározó jénai csata után Wittenberget a francia hadsereg megszállta. Napóleon bevonulásakor Acknert a franciák megkímélték, és Davoust tábornoktól útlevelet kapott, amellyel Göttingenbe jutott, ahol tanulmányait befejezte. Ezután Berlinbe, Hamburgba, a Rajna mellékére és Párizsba utazott. Innen Svájcba, majd Olaszországba ment, ahol a római emlékeket tanulmányozta. Mindezen utakat gyalog tette meg; földije s tanulótársa, a későbbi omlási lelkész, Johann Andreas Severinus volt az útitársa. Utazásai hatására Ackner utóbb a régészet és a természettudományok felé fordult, amelyeket 33 évig művelt hivatali elfoglaltságai mellett.

A külföldi egyetemekről hazatérve a nagyszebeni gimnáziumnál a nyelvészet és régiségtan tanáraként 13 évig működött. Később, még nagyszebeni hitszónok korában is, a tanárok nagy hiányában önként vállalt a gimnáziumnál is szolgálatot; különösen pedig a rajziskolának volt vezetője és igazgatója. A hitszónoki fokozatokon az archidiaconi, vagyis városszónoki díszpolcig jutott, s végre 14 évi iskolai és egyházi szolgálata után 1821. június 2-án a Nagyszebenhez közel eső Szenterzsébet egyházközség lelkészévé választották.

Az első évtizedben matematikával, csillagászattal és természettudományokkal foglalkozott, amelyeket a szülői háznál már korábban megismert, mivel atyja tudós csillagász és matematikus volt. 1823-ban Daniel Gräser, akkori erdélyi ágostai hitvallású szuperintendens Berethalomra hívta őt, hogy a néptanítókat földmérésre és csillagászatra oktassa. 1832-től 1847-ig elsősorban régészettel, földrajztudománnyal és ásványtannal foglalkozott; ebben az időszakban számos kirándulást tett hazájának minden vidékére, amelyek közül emlékezetes az 1838. évi, amikor a Kárpátok délkeleti láncolatát a Verestoronytól Bucsesdig, és még előbb a Verestoronyon át a Vulkánig és Várkapuig beutazta. A kirándulások eredményeképpen Ackner gazdag természettani és régészeti gyűjteményre tett szert, amelyet főleg ásványok, kövületek és érmek alkottak. Ferenc József 1854-ben a koronás arany érdemkereszttel, 1858. szeptember 23-án pedig császári tanácsosi címmel tüntette ki; az év október 8-án a szászok fél százados munkásságának ünnepét ülték meg Nagyszebenben.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antiqua musei Parisiorum monumenta. Cibinii, 1809.
  • Mineralogie Siebenbürgens, mit geognostisch-oryktognostischer Karte. Hermannstadt, 1855. (Az erdélyi honismertető társulat által megkoszorúzott pályamunka.)
  • Die römischen Alterhümer und deutschen Burgen in Siebenbürgen. Wien. 1856. (Különnyomat. 2. kiadása. U. ott, 1857.)
  • Die Colonien und militärischen Stand-Lager der Römer in Dacien U. ott, 1857. (Különnyomat.)
  • Dacien in den antiken Münzen, eine Quelle der ältern Geschichte Siebenbürgens 101–275. nach Christo. U. ott. 1862.
  • Die römischen Inschriften in Dacien. U. ott. 1865. (Friedrich Müllerrel együtt.)

Kéziratban maradt: Ueber das Vorkommen fossiler Knochen des Mammuth etc. bei Hammersdorf és Oryctognosie Siebenbürgens mit geogn. Andeutungen, 1844

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Michael Ackner témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]