Johann Heinrich Alsted

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Heinrich Alsted (1588-1638) portréja

Johann Heinrich Alsted (John Henry Alsted; Herborn Heinrich Alsted; Johann Heinrich Alstedt, Alstedius) (Ballersbach, Herborn mellett, 1588 március közepe - Gyulafehérvár, 1638. november 9.) protestáns német teológus, filozófus és polihisztor.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Jakob Alsted lelkész volt, anyja, Rebekka Pincier pedig egy teológus lánya. A herborni főiskolán tanult, majd ugyanott 1608–1619 között a filozófiai, 1619-1629 között a teológiai fakultáson tanított. Meghívást kapott weseli, hanaui és frankfurti állásokra, de ezeket elutasította. 1615 körül nőül vette Georg Rab herborni nyomdász Katarina nevű lányát, akitől négy gyermeke született. 1618-ban Nassau-Wetteravië tartományt képviselve részt vett a dorti zsinaton. Az egyetem feloszlatása után 1629-től haláláig a gyulafehérvári főiskolán adott elő, ahova Bethlen Gábor meghívására érkezett Johann Heinrich Bisterfelddel és Ludwig Piscatorral együtt. Több munkája a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában jelent meg.

Számos enciklopédikus művet adott ki a filozófia és teológia területén, amelyek széles körben hatottak. Apáczai Csere János például az ő enciklopédiájának mintájára írta a Magyar Encyclopaedia-t.[1] Fennmaradt 355 műve közül néhányat (nem alaptalanul) plágiumnak tartanak. Tanítványa volt Comenius. Teológiai munkásságában különbséget tett a foedus naturae és foedus gratiae között, ennek megfelelően a törvény és evangélium, filozófia és teológia, értelem és kinyilatkoztatás között. Fontos helyet foglal el Alstednél a chiliazmus; a Tractatus de mille annis című munkájában Krisztus ezer éves királyságának kezdetét 1694-re teszi. A Methodus Admirandorum Mathematicorum című műve volt az első matematikai tankönyv, amelyet Erdélyben általánosan használtak.[2]

Végrendeletében úgy intézkedett, hogy könyvtárát és kéziratait meg kell semmisíteni; felesége azonban ezt nem tartotta be és Bisterfeldre bízta a hagyatékot.[3]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alstedius, Encyclopaedia, 1630.
  • Flores theologici. Basiliae, 1608.
  • Theatrum scholasticum. Herborn, 1610. és 1620.
  • Lexicon theologicum. Hanoviae. 1612. 1620., 1626. és 1634.
  • Metaphysik, 1613.
  • Theologia naturalis. Francofurti. 1615. és Hanovera. 1622.
  • Praecognita theologica Francofurti. 1615.
  • Physica Harmonica, Herborn, 1616.
  • Cursus philosophici encyclopaedia libri XXVII. Herbornae, 1620.
  • Theologia casuum exhibens anatomen conscientiae et scholam tentationum. Hanoviae, 1621.
  • Thesaurus artis memorativae. Francofurti, 1621.
  • Thesaurus chronologiae. Herbornae, 1624., 1628., 1637.
  • Encyclopaedia biblica. Francofurti, 1625.
  • Logica theologica. U. ott, 1625.
  • Paratitla theologica. U. ott. 1626.
  • Dissertationes per universam theologiam U. ott, 1626.
  • Quaestiones theologicae. U. ott, 1628.
  • Theologia polemica. Hanoviae, 1627.
  • Regulae theologicae. Francofurti, 1627.
  • Summa casuum conscientiae. U. ott, 1628.
  • Encyclopaedia (philosophiae) septem tomis distincta. Herbornae, 1630. és Lugd. Batav. 1640.
  • Tractatus de manducatione spirituali etc. contra cardinalem Bellarminum. Genevae, 1630.
  • Disputatio theol. de Deo. Albae Juliae, 1630.
  • Adnotationes in Pentateuchum et septem epistolas catholicas. Herbornae, 1631.
  • Pleias apostolica id est septem epistolae canonicae. U. ott, 1631.
  • Turris David, de quo pendent mille clypei. Hanoviae, 1634.
  • Rudimenta linguae graecae. Albae Juliae, 1634.
  • Rudimenta linguae latinae U. ott, 1634., 1635., 1640. (Ed. 10. Lautsoviae, 1667. és U. ott. 1701. Claudiopoli, 1722. Coronae, 1726., 1822. Ed. 7. U. ott 1733. Debreczeni, 1756., 1780. Posonii, 1771., 1782., 1797. Vacii. 1782.)
  • Prodromus religionis triumphantis in quo methodice reperiuntur et breviter examinántur libri sex de vera religione. Albae Juliae, 1635.
  • Rudimenta linguae hebraicae et chaldeicae. U. ott, 1635.
  • Latium in nuce. Id est Rudimenta lexici latini. U. ott, 1635. (Ed. 2. auctior. U. ott, 1648.)
  • Grammatica latina in usum scholae Albensis. U. ott, 1635. (Ed. 2. U. ott, 1642.)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A magyar irodalom története. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964 – 1966.  
  2. Heinrich László: A csillagászat hajszálgyökerei Erdélyben. In A magyar csillagászat klasszikusai. Budapest: Neumann Kht. 2004.  
  3. Knapp Éva: Johann Heinrich Alsted könyvtárának egy kötete a budapesti Egyetemi Könyvtárban. Magyar Könyvszemle, I. évf. 121. sz. (2005)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]