Johann Anton Leisewitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Anton Leisewitz
Johann Anton Leisewitz (Schröder).png
Született 1752. május 9.
Hannover
Elhunyt 1806. szeptember 10. (54 évesen)
Braunschweig
Foglalkozása költő,
jogász
Iskolái Göttingeni Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Anton Leisewitz témájú médiaállományokat.

Johann Anton Leisewitz (Hannover, 1752. május 9.Braunschweig, 1806. szeptember 10.) német költő és jogász.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy helyi borkereskedő fiaként ifjúságát Celle városában töltötte. 1770 és 1774 között Göttingenben (Georg-August-Universität Göttingen) végezte jogi tanulmányait, ahol 1774-től a Liget-kör (Göttinger Hainbund) tagja volt.

1778 után először hivatalnok, azután a trónörökös nevelője, végül mint titkos igazságügyi tanácsos működött. Számos terve (például a 30 éves háború története, Die Weiber von Weinsberg című vígjáték stb.) csak tervek maradtak. Összes munkáit Schweiger adta ki 1838-ban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fő műve nagy tehetségéről tanúskodó szomorújátéka (Trauerspiel): Julius von Tarent (1776, újra kiadta Werner 1889), amelyet (mivel névtelenül jelent meg) Gotthold Ephraim Lessing Goethe művének tartott, a fiatal Schiller pedig - saját nyilatkozata szerint - könyv nélkül tudott. A darab a Sturm und Drang egyik legbecsesebb és legbefolyásosabb terméke.
  • Die Pfandung (drámai jelenet), 1775
  • Der Besuch um Mitternacht (drámai jelenet Szene), 1775
  • Selbstgespräch eines starken Geistes in der Nacht (drámatöredék), 1776
  • Konradin (drámatöredék), 1776
  • Alexander und Hephästion (drámatöredék), 1776
  • Rede eines Gelehrten an eine Gesellschaft Gelehrter (szatíra), 1776
  • Geschichte der Entdeckung und Eroberung der Kanarischen Inseln (fordítás angolból), 1777
  • Nachricht von Lessing's Tod (Levél Lichtenbergből), 1781
  • Über die bei Einrichtung öffentlicher Armenanstalten zu befolgenden Grundsätze, 1802.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Andreas Herz: "…ward ich doch mit der ganzen Gesellschaft zuletzt ziemlich lustig". Leisewitz' erste Jahre in Braunschweig. In: Formen der Geselligkeit in Nordwestdeutschland 1750-1820. Hrsg. v. Peter Albrecht, Hans Erich Bödiker u. Ernst Hinrichs. Tübingen 2003 (= Wolfenbütteler Studien zur Aufklärung; 27), S. 211-259.
  • Ines Kolb: Herrscheramt und Affektkontrolle. Johann Anton Leisewitz' "Julius von Tarrent" im Kontext von Staats- und Moralphilosophie der Aufklärung. Lang, Frankfurt am Main 1983. ISBN 3-8204-7563-X
  • Gregor Kutschera von Aichbergen: Johann Anton Leisewitz. Ein Beitrag zur Geschichte der deutschen Literatur im 18. Jahrhundert. Gerold, Wien 1876.
  • Gérard Laudin: L'œuvre de Johann Anton Leisewitz jusqu'en 1782. Lang, Bern u.a. 1991. (= Contacts; Sér. 3, Études et documents; 15) ISBN 3-261-04493-4
  • Gert Mattenklott: Melancholie in der Dramatik des Sturm und Drang. Athenäum, Königstein im Taunus 1985. ISBN 3-7610-8313-0
  • Stefanie Wenzel: Das Motiv der feindlichen Brüder im Drama des Sturm und Drang. Lang, Frankfurt am Main u.a. 1993. (= Marburger germanistische Studien; 14) ISBN 3-631-46009-0

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Anton Leisewitz témájú médiaállományokat.