Jnanpith-díj

A Gjánpíth-díj (dévanágari: ज्ञानपीठ पुरस्कार; angol: Jnanpith Award) egy irodalmi díj Indiában. A Sahitya Akademi Fellowship (Sahitya Akadémia Ösztöndíj), mellett ez az egyik legrangosabb irodalmi elismerés a kontinensnyi méretű országban. A díjat a Dzsnyanapith alapítvány adományozza, melyet a Sahu Jain család alapított, akik a „The Times of India” elnevezésű újság kiadói is.

A díj

A díjat 500 000 rúpia, egy dísztábla és a hinduk egyik istenét ábrázoló bronz szobor (Vagdevi, a bölcsesség, a művészetek és a zene istennője) alkotják. e

A díjat 1961-ben hozták szervezett formába, hogy az első díjat hivatalosan megkaphassa 1965-ben a malayalami író, G. Sankara Kurup. A díjra minden indiai állampolgár jogosult, aki India bármelyik hivatalos nyelvén írja művét. (India hivatalos nyelvei)

1982-t megelőzően a díjat egyetlen irodalmi műért adományozták, azóta viszont életpályáért szokták kiosztani, amivel a szerző hozzájárult az indiai irodalomhoz. A díjazottak számát tekintve Uttar Prades állam irodalma a legelismertebb, ahonnan 6 Hindi és 3 Urdu szerző kapta meg az elismerést. Kannada nyelvű írók kaptak legtöbbször (7-szer) Jnanpith díjat. A díj az utóbbi években elmaradozni látszik, mivel a legutolsó 2004-es díjat is csak 2006-ban adták át.

Nevét a szanszkrit jnāna-pīṭha = "ismeret-ülés".

Díjazottak

(Év – Név – Mű – Nyelv)

• 1965 – G Sankara Kurup – Odakkuzhal – Malayalam
• 1966 – Tarashankar Bandopadhyaya – Ganadevta – Bengáli
• 1967 – Dr. K.V. Puttappa – Sri Ramayana Darshanam – Kannada
• 1967 – Umashankar Joshi – Nishitha – Gujarati
• 1968 – Sumitranandan Pant – Chidambara – Hindi
• 1969 – Firaq Gorakhpuri – Gul-e-Naghma – Urdu
• 1970 – Viswanatha Satyanarayana – Ramayana Kalpavrikshamu – Telugu
• 1971 – Bishnu Dey – Smriti Satta Bhavishyat – Bengáli
• 1972 – Ramdhari Singh 'Dinkar' – Urvashi – Hindi
• 1973 – Dattatreya Ramachandra Bendre – Nakutanti – Kannada
• 1973 – Gopinath Mohanty – Mattimatal – Oriya
• 1974 – Vishnu Sakharam Khandekar – Yayati – Marati
• 1975 – P.V.Akilandam – Chitttrappavai – Tamil
• 1976 – Asha Purna Devi – Pratham Pratisruti – Bengáli
• 1977 – K.Shivaram Karanth – Mookajjiya Kanasugalu – Kannada
• 1978 – Sachchidananda Hirananda Vatsyayan – Kitni Navon Men Kitni Bar – Hindi
• 1979 – Birendra Kumar Bhattacharya – Mrityunjay (Immortal) – Asszamézi
• 1980 – S. K. Pottekkatt – Oru Desattinte Katha – Malayalam
• 1981 – Amrita Pritam – Kagaj te Canvas – Pundzsabi
• 1982 – Mahadevi Varma – Yama-Hindi
• 1983 – Maasti Venkatesh Ayengar – Chikkaveera Rajendra – Kannada
• 1984 – Thakazhi Sivasankara Pillai – Malayalam
• 1985 – Pannalal Patel – Gujarati
• 1986 – Sachidanand Rout Roy – Oriya
• 1987 – Vishnu Vaman Shirwadkar – Marati
• 1988 – Dr.C. Narayana Reddy – Telugu
• 1989 – Qurratulain Hyder – Urdu
• 1990 – V. K. Gokak – Bharatha Sindhu Rashmi – Kannada
• 1991 – Subhas Mukhopadhyay – Bengáli
• 1992 – Naresh Mehta – Hindi
• 1993 – Sitakant Mahapatra – Oriya
• 1994 – U.R. Ananthamurthy – Kannada
• 1995 – M. T. Vasudevan Nair – Malayalam
• 1996 – Mahasweta Devi – Bengáli
• 1997 – Ali Sardar Jafri – Urdu
• 1998 – Girish Karnad – Kannada
• 1999 – Nirmal Verma – Hindi
• 1999 – Gurdial Singh – Pundzsabi
• 2000 – Indira Goswami – Asszamézi
• 2001 – Rajendra Keshavlal Shah – Gujarati
• 2002 – D. Jayakanthan – Tamil
• 2003 – Vinda Karandikar – Marati
• 2004 – Rahman Rahi – Kasmíri
• 2005 – Kunwar Narayan – Hindi
• 2006 – Ravindra Kelekar – Konkani & Satya Vrat Shastri – Szanszkrit
• 2007 – O. N. V. Kurup – Malayalam
• 2008 – Akhlaq Mohammed Khan (Shahryar) – Urdu
• 2009 – Amar Kant und Shrilal Shukla – Hindi
• 2010 – Chandrashekhara Kambara – Kannada
• 2011 – Pratibha Ray – Oriya
• 2012 – Ravuri Bharadhwaja – Telugu
• 2020 – Nilmani Phookan Jr – asszámi nyelv
• 2021 – Damodar Mauzo – konkáni nyelv

Lásd még

• Irodalmi díjak listája
• Indiai irodalom

Külső hivatkozások

• A Jnanpith-díj hivatalos oldala
• Díjazottak listája
• Díjazottak listája

A Wikimédia Commons tartalmaz Jnanpith-díj témájú médiaállományokat.