Jeszenszky László (evangélikus lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kisjeszeni Jeszenszky László (?-?), 1843-1857 között hódmezővásárhelyi, 1847-1857 között szegedi evangélikus lelkész.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatti tevékenységéről így emlékezik meg a hódmezővásárhelyi evangélikus egyház története: „Ő a magyar hazánkért majdnem vértanú halált szenvedett, mert nemcsak híveit, de az egész város lakosságát buzdította, lelkesítette. Megalakította a honvédelmi bizottságot, a honvédeknek ruhát, élelmet gyűjtött, a függetlenségi ünnepet rendezte, a debreceni kormányt üdvözölte, annak rendeleteit végrehajtani igyekezett. Ezért a világosi gyásznap után a zsarnok osztrák kormány elfogatta, és a pesti haditörvényszék kötél általi halálra ítélte. De mikor az ország vérszomjas kormányzója báró Haynau, bukását előre megtudva; az összes pesti elítéltnek megkegyelmezett, ő is kiszabadult és 10 hónapi fogság után hazaérkezett. Hívei és az egész városból nagyon sokan keresték fel a szeretett lelkipásztort és örömmel üdvözölték. — Míg börtönben volt, az elárvult gyülekezet írásban és küldöttségileg kérte szabadonbocsátását, de hiába”.

1857-1860 között nyíregyházi lelkész, ahonnan távoznia kellett, mert támogatta azt a császári pátenst, mely elrendelte a protestáns egyházak állami felügyeletét.

Munkái[szerkesztés]

Cikkei:

Beszédei:

  • Templomi beszéd, melyet a hódmezővásárhelyi evang. ág. hitv. új templomnak ünnepélyes fölszentelése alkalmával jún. 9. 1844. mondott, Pest, 1844.
  • Mi óvja meg az embert, hogy a megkisértetésekben ne essék el? Templomi beszéd. Az eladott példányokból begyült fillérek nemzetünk jeles költője, Garay János árváinak felsegélésére fordíttatnak, Szarvas, 1854.

Források[szerkesztés]