Jeles András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeles András
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született1945. március 27. (79 éves)[1][2]
Jászberény
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBánsági Ildikó (elvált)
Lukin Katalin
GyermekeiNemes Jeles László, Nemes Jeles Veronika, Nemes Jeles Laura, Jeles Judit, Nemes Jeles Grácia, Nemes Jeles Barbara
Foglalkozása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1973)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Jeles András témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jeles András (Jászberény, 1945. március 27. –) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező, forgatókönyv- és drámaíró, kiváló művész. Fia Nemes Jeles László, Oscar-díjas filmrendező.

Életpályája[szerkesztés]

Jeles András (balról a második) rendezőként a Nemes Endre festőművészről (balra) készített portréfilm forgatása közben Óbudán (1973)

1971-ben az ELTE magyar–népművelés, 1974-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán szerzett oklevelet. Dolgozott a Mafilm rendezőasszisztenseként, s közben folyamatosan készítette filmjeit a televízió és a Balázs Béla Stúdió számára. Önálló nagyjátékfilmjei A kis Valentino 1979, az Angyali üdvözlet (1983), az Álombrigád (1983) számos díjat nyertek.

1985-ben alakította meg saját avantgárd színtársulatát, a Monteverdi Birkózókört, amely a Drámai események és A mosoly birodalma (1987) című előadásokkal nagy sikert aratott. Előbbi Dobozy Imre: Szélvihar, utóbbi Sławomir Mrożek Rendőrség című darabjának teljesen szuverén átértelmezése.

Talán mostanáig leghíresebb alkotása első nagyjátékfilmje, az 1979-es A kis Valentino, ami egy munkásfiúról szól, aki nagyobb pénzösszeget sikkaszt, majd egy napon keresztül költekezik, de végül rá kell jönnie, hogy nem tud jobb életet vásárolni magának. A legfontosabb magyar filmek, az Új Budapesti tizenkettő egyike.[3]

1983-as Álombrigádját, amely gyári munkásokról szól – akik egy szovjet darab, a Prémium előadására készülnek sikertelenül –, csak a rendszerváltáskor engedték levetíteni. Ez volt a Kádár-kor utolsó betiltott (játék)filmje,[4] mely csak 1989-ben került mozikba (a munkásosztály ironikus ábrázolásán túl maga Lenin is feltűnik az 56. percben, akit a vállalati portás táskaellenőrzésnek vet alá, nehogy gyári szarka legyen...). Ennek okán az 1989-ben odaítélt Balázs Béla-díjat azévben nem fogadta el, csak 1992-ben.[5]

Szintén 1983-ban készítette el az Angyali üdvözlet című sajátos Az ember tragédiája-adaptációját, amelyben a főszerepeket gyerekekre osztotta. 1993-ban mutatták be egy elhurcolás előtt álló zsidó családról szóló Senkiföldje című filmjét, ami után tízéves szünetet tartott a rendezésben. 2004-es filmje József és testvérei – jelenetek egy parasztbibliából a Parasztbiblia ihletésére készült.

„Mire való a művész őrülete? A művész őrülete arra való, hogy kivigye az embert a reális feltételek köréből, hogy elhitesse vele: a természet és minden teremtmény éppen az ő keze munkájára vár, hogy felismerje teremtettségét, ügyefogyott, szótlanságra kárhoztatott létezését.” (Jeles András: Teremtés, lidércnyomás)

Fia, Nemes Jeles László, Golden Globe- és Oscar-díjas filmrendező.

Filmjei[szerkesztés]

Színházi rendezései[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

  • Töredékek. Jeles András naplójából; szerk. Fodor László, Hegedűs László; 8 és Fél Bt., Bp., 1993
  • Büntető század; Kijárat, Bp., 2000
  • Teremtés, lidércnyomás (Noteszlapok) – in: Filmvilág, 2000/6.
  • Platón képernyője (Napló-töredékek) – in: Filmvilág, 2002/5.
  • Az ötödik elbeszélő (Feljegyzések egy filmrendezésről) – in: Filmvilág, 2003/6.
  • Füzetek. "Főúr, füzetek!"; Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2005 (Füredi fordítói füzetek)
  • Teremtés, lidércnyomás. Írások filmről, színházról; Kijárat, Bp., 2006
  • Füzetek. "Főúr, füzetek!"; Kalligram, Pozsony, 2007
  • József és testvérei; in: Kortárs klasszikusok. Mai magyar színdarabok; szerk. Szűcs Mónika; Selinunte, Bp., 2017 (Olvasópróba)
  • ahogy seb néz a távozó szuronyra; Múlt és Jövő, Bp., 2022

Szakirodalom, cikkek, tanulmányok[szerkesztés]

  • Kövesdi Rózsa: Elvek és terek – beszélgetés Jeles Andrással – in: Filmvilág 1982/7.
  • Spiró György – Nagy Péter – Kornis Mihály – Lukácsy Sándor – Hubay Miklós: Élet-balett (Angyali üdvözlet) – in: Filmvilág 1984/9.
  • Báron György: Auschwitz működik – beszélgetés Jeles Andrással – in: Filmvilág 1993/5.
  • Balassa Péter: Jeles napok (Egy kiállítás lapjai) – in: Filmvilág 1993/5.
  • Gelencsér Gábor: Kép nélküli film (Jeles András) – in: Filmvilág 1993/5.
  • Forgách András: A megszólalás előtt (Jeles András) – in: Filmvilág 1993/5.
  • Kovács András Bálint: J. A. három mondata (Jeles András) – in: Filmvilág 1993/5.
  • Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni (Párbeszéd Jeles Andrással) – in: Filmvilág 2001/9.
  • Horeczky Krisztina: Ez így van rendben – beszélgetés Jeles Andrással – in: Filmvilág 2003/6.
  • Gelencsér Gábor: Romépítészet – Rendezőportré: Jeles András – in: Filmtett 2003. január 15.
  • Metropolis 2004/4 – Jeles András különszáma (2004) – szerkesztő: Czirják Pál.
  • Báron György: Gyermekjátékok – in: Filmvilág 2004/12.
  • Forgách András: Eleveny kollégák (József és testvérei) – in: Filmvilág 2004/12.
  • Czirják Pál: A kis Valentino (DVD) – in Filmvilág 2013/8.
  • Darida Veronika: Jeles András és a katasztrófa színháza (Kijárat Kiadó, Bp., 2014).
  • Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai. Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében; Egyetemi Műhely–Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2015 (Doktori dolgozatok. Bolyai Társaság).
  • Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák – Jeles András filmjei (Kijárat Kiadó, Bp., 2016).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Freebase-adatdump. Google
  2. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  3. Új Budapesti Tizenettő - filmvilag.hu
  4. https://444.hu/2016/03/26/nemes-gyula-egyszer-valaki-bejott-hogy-hat-le-kene-venni-azt-a-dolgot
  5. Archivált másolat. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  6. 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]