Jeanne Crain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeanne Crain
Jeanne Crain in State Fair trailer cropped.jpg
Crain 1945-ben
Életrajzi adatok
Születési név Jeanne Elizabeth Crain
Született 1925. május 5.
Barstow, California USA
Elhunyt 2003. december 14. (78 évesen)
Santa Barbara, California USA
Házastársa Paul Brinkman (1946-2003)
Pályafutása
Aktív évek 19431972

Jeanne Crain az IMDb-n

Jeanne Crain (Bartstow, 1925. május 5. – Santa Barbara, 2003. december 14.) amerikai színésznő.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925. május 5-én született a California állambeli Barstowban George A. Crain iskolamester és Loretta Carr leányaként. Apai ágon angol és távoli francia gyökerekkel rendelkezett, édesanyja pedig ír származású volt. A családjával még fiatalkorában Los Angelesbe költözött.

A figyelmet kiváló jégkorcsolyázóként hívta fel magára, elnyerte a Miss Pan Pacific címet is. Még középiskolásként próbafelvételre hívták Orson Welles mellé. Szerepet nem kapott, de 1943-ban 18 éves korában már feltűnt egy rövid időre a The Gang's All Here című musicalben.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben fontosabb szerepet osztottak rá a Home in Indianaban és az In the Meantime, Darlingban. Habár a játékáért a kritikusok nem igazán lelkesedtek, de sikerült országos hírnévre szert tennie. Első kritikai elismerését a George Cukor által rendezett Winged Victory című propagandatöltetű háborús moziban nyújtott alakításáért kapta. 1945-ben Dana Andrews partnere volt a State Fair című musicalben, és még szintén abban az évben együtt játszott Gene Tierneyvel is a Halálos bűnben.

1949-ben az egyik főszerepét játszotta Joseph L. Mankiewicz az Egy levél három asszonynak című romantikus drámájában. Még ebben az évben alakította a Pinky című film címszerepét is, mely egy világosabb bőrű afroamerikai nőről szól. Eredetileg Lena Horne és más néger színésznők voltak esélyesek a szerepre, de a producer Darryl F. Zanuck a bevételi szempontok miatt a fehér Crain mellett döntött végül. Craint alakításáért Oscar-díjra is jelölték legjobb női főszereplő kategóriában.

1950-ben Myrna Loy és Clifton Webb oldalán tűnt fel a Nagyban olcsóbb című életrajzi drámában. Két évvel később szintén Loyjal szerepelt a Belles on Their Toesban. 1955-ben a tánctudását is megmutatta a Barnák előnyben című zenés vígjátékban. A produkciót Párizsban forgatták és a Marilyn Monroe főszereplésével készült Szőkék előnyben folytatása volt.

A '60-as évektől félig-meddig visszavonult a filmezéstől, csak kevés produkcióban vállalt szerepet. 1961-ben Vincent Price és Edmund Purdom oldalán volt látható a Nefertiti, a Nílus királynője című olasz gyártású filmben. Utolsó filmje az 1972-ben bemutatott Charlton Heston főszereplésével készült Eltérítve volt.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fénykorában a '40-es évek végén és '50-es évek elején Craint gyakran csak "Hollywood elsőszámú partylányának" nevezték. Elmondása szerint egy évben legalább 200 meghívása volt.

Édesanyja akarata ellenére 1946. december 31-én hozzáment Paul Brinkmanhez. A házasságában voltak nehezebb periódusok, főleg az '50-es évek közepén, amikor mindkét fél hűtlenséggel vádolta a másikat. Ennek ellenére a hithű római katolikus Crain élete végig férjével maradt, házasságukból hét gyermek született.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003. októberében elhunyt férje, majd pár hónapra rá december 14-én Crain is meghalt szívinfarktus következményében. Római katolikus szertartás során vettek tőle végső búcsút, majd a Brinkman családi kriptába temették Santa Barbarába.

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeanne_Crain című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.