Jean de La Bruyère

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean de La Bruyère
Jean de La Bruyère.jpg
Jean de La Bruyère arcképe (feltételezhetően Nicolas de Largillière festménye)
Élete
Született 1645. augusztus 16.
Párizs
Elhunyt 1696. május 10. (50 évesen)
Versailles
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) esszé

Jean de La Bruyère (Párizs, 1645. augusztus 16.Versailles, 1696. május 10.), francia író, esszéíró, moralista.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári család gyermeke: apja adóügyi tisztviselő, anyja jogász-ősök sarja. Jogot tanult Orléansban, majd a kor szokása szerint Caenban hivatalt vásárolt.

Bossuet tanítványa volt, az ő ajánlására került II. Louis de Bourbon-Condé herceghez, aki 1684-ben megbízta – más három nevelő mellett – unokája, a Bourbon herceg nevelésével. Pedagógiai működését követően 1686-ban Condé herceg Chantillyben lévő könyvtárának lett gondozója. A herceg szolgálatában eltöltött évek a kispolgár keserves tapasztalataival gazdagították a gőgös és hitvány udvari környezetben, ami jó előtanulmányt jelentett későbbi munkásságához. A Les Caractères ou les Mœurs de ce siècle (A mai század jellem- és erkölcsrajza) című művén kortársi tanúsítás szerint tíz évig dolgozott, és Theophrasztosz-fordításának függelékeként hozta nyilvánosságra. Az első kiadás 420 gondolatot illetve jellemképet tartalmaz, a nyolcadik kiadás 1120-at, a kilencedik kiadást már nem élhette meg. Az írás könyörtelenül kiteregeti az udvar élettől elválaszthatatlan erkölcstelenségét, a pénz hatalmát egy demoralizált társadalomban, az arisztokrata semmittevés veszélyeit és mindazokat a divathóbortokat, amelyekben az ábrázolt egyének szórakozást találnak. La Bruyère a style coupé, a rövid mondatos stílus egyik első kitűnő francia művelője. A mű szatirikus célzásai, személyi aktualitásai megnehezítették akadémiai tagságának elfogadtatását. A Francia Akadémia tagja (1693-1696) között, haláláig volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1688 – Theophrastus Jellemrajzai görögből fordítva és kiegészítve A mai század jellem- és erkölcsrajzával.
  • 1699Dialógusok a kvietizmusról (halálát követően jelent meg)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi Lexikon (kamc-Lane) – 1979. Akadémia Kiadó (Vidor Pálné) ISBN 963-05-1803-1