Jean de Berry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berry hercegének címere

Jean de Berry (Vincennes, 1340. november 30.Párizs, 1416. március 15.) saját jogán Berry és Auvergne első hercege, Poitiers és Montpensier grófja (házassága révén pedig Auvergne és Boulogne grófja), II. (Jó) János francia király és Bonne de Luxembourg harmadik gyermeke volt.

1360-ban, amikor fivére, Louis Anjout kapta apanázsul, Jean Berry és Auvergne hercege lett. Még abban az évben Londonba ment bátyjával együtt, hogy az 1356-os poitiers-i vereség óta ott raboskodó, majd a brétignyi béke értelmében a váltságdíj összeszedésének idejére szabadon engedett atyja helyett túszként biztosítsák III. Edwardot a franciák jószándékáról. Louis később megszökött, így 1364-ben a lovagias Jó János visszatért harmadik fia mellé, de még abban az évben meghalt. Jean csak 1367-ben szabadult ki fivére, V. (Bölcs) Károly segítségével, akitől 1369-ben megkapta Poitiers grófságát.

Hazatérve Berry hercege többi hercegi testvérével egyetemben bátyjuk hű támasza lett az ország belső viszonyainak rendezésére és az angolok kiűzésére indított harcban. A helyzet 1380-ban, V. Károly halálakor azonban megváltozott: Anjou és Berry hercege öccsükkel, Merész Philippe burgundi herceggel osztoztak meg az ifjú VI. Károly feletti gyámságon, a későbbiekben, unokaöccsük megőrülését követően pedig ismét közösen gyakorolta a hatalmat Philippe-pel és Bölcs Károly kisebbik fiával, Louis orléans-i herceggel együtt. Ebben az időben a herceg kapzsiságáról, visszaéléseiről vált hírhedtté.

1381-ben Languedoc főparancsnokává nevezték ki, ahol az angol-gaszkon erők fosztogatásai miatt épp eléggé elégedetlen lakosság fellázadt az újabb sarcok ellen (ld. Tuchin-felkelés). Zsarnokoskodásának az uralmat saját kezébe vevő VI. Károly vetett véget, amikor 1389-ben máglyán égettette meg kegyencét, Jean Béthisac-ot. Egy időre háttérbe szorult, majd a orléans-i és burgundi hercegek között 1407-től kitörő burgundi polgárháborúban először közvetítő félként szerepelt, majd 1410-től az Armagnac-ok oldalára állt. A későbbiekben az angolokkal is tárgyalt, 1413-ban pedig Párizs kapitányává és Languedoc főparancsnokává nevezték ki.

Párizsban halt meg, a Nesle-palotában. Túlélő fiúgyermeke nem lévén birtokainak zöme a koronára szállt, Auvergne és az anyai örökségből származó Montpensier viszont Marie nevű lányára szállt. Berry hercegségét 1422-ben hozták létre újra.

Berry herceg, a művészetpártoló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berry hercege V. Károlyhoz hasonlóan művészeteket kedvelő, bőkezű mecénás volt. Hatalmas kéziratgyűjteménnyel rendelkezett, és két gyögyörű hóráskönyv megrendelése fűződik nevéhez: a Berry hercegének hóráskönyve (Très Riches heures du duc de Berry) és a Kis hóráskönyv (Petites Heures de Jean de Berry). Az előbbit a híres Limbourg-fivérek készítették, munkájukat csak jóval a herceg halála után fejezték be.

A herceg főleg Guy de Dammartin által végrehajtott építkezései is nevezetesek. Az ő műve Mehun-sur-Yèvre kastélya, de a poitiers-i palotát is kibővítette, átalakítva a donjont. A herceg fényes bourges-i udvara számára is megkezdte egy palota kiépítésétét, amelyhez a párizsi Saine-Chapelle-hez hasonló reprezentatív kápolnát is építtetett.

Házasságai, utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1360. október 17-én vette feleségül Carcassonne városában I. Jean, Armagnac, Rodez és Fézensac grófja és Béatrice de Clermont, Charolais úrnője lányát, Jeanne d’Armagnac-ot. Jeanne 1388-as haláláig legalább négy gyermekük született:

1389-ben ismét megnősült, ezúttal II. Jean auvergne-i gróf és Aliénor de Comminges lányát, Auvergne és Boulogne grófnőjét, Jeanne-t vette feleségül. A házasság gyermektelen maradt.

Jean Froissart krónikájából kiviláglik, hogy – a korabeli francia udvarban nem szokatlan módon – a herceg házastársi kötelezettségei mellett homoszexuális kapcsolatokat is ápolt, elsősorban egy Jacques Thibaut nevű inassal, akit dús ajándékokkal halmozott el.