Jean-Pierre Changeux

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Pierre Changeux
JPChangeux-small.jpg
Életrajzi adatok
Született 1936április 6. (78 éves)
Domont, Franciaország
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École normale supérieure
Pályafutása
Szakterület idegtudomány
Tudományos fokozat PhD
Munkahelyek
Collège de France Oktató (1975-2006)
Institut Pasteur Molekuláris neurobiológia osztály vezetője (1972-75)
Jelentős munkái MWC modell
Tudományos publikációk száma 600
Szakmai kitüntetések
Orvostudományi Wolf-díj (1982)
Balzan-díj (2001)

Jean-Pierre Changeux (Domont, Franciaország 1936. április 6.–) francia neurobiokémikus, aki számos biológiai területen végzett kutatásaiért vált ismertté, a fehérjék szerkezetétől és működésétől (különösen az alloszterikus fehérjék), az idegrendszer korai kialakulásán át a kognitív funkciókig. Bár a biológiai tudományokban MWC modellje hozta meg számára a hírnevet, a nikotin acetilkolin receptor felismerése és purifikációja, valamint a szinapszis szelekció során történő epigenezis elmélete szintén jelentős tudományos felfedezések. A nem tudományos körökben nevét a mentális és a fizikai agy közötti kapcsolatot tanulmányozó elméletei miatt ismerik. Ahogyan a Conversations on Mind, Matter and Mathematics című könyvében olvasható, erősen támogatja azokat a nézeteket, amelyek szerint az idegrendszer aktív, mintsem reaktív, valamint hogy a környezettel való kölcsönhatás instrukciós tulajdonságok helyett a meglévő belső képzeteket eredményezi.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországban, Domontban született. 1955-ben kezdte el tanulmányait az École Normale Supérieure egyetemen, ahol 1957-ben az alapképzésen (Licence), majd 1958-ban a mesterképzésen (Diplome d'Études Supérieure) diplomát szerzett és természettudományból agrégation vizsgát tett. Tudományos karrierje az ENS egyetemen töltött években kezdődött, amikor nyári szakmai gyakorlatra ment Banyuls-sur-Mer-be, ahol egy élősködő új nemzetségét fedezte fel. PhD tanulmányait Jacques Monod és Francois Jacob vezetésével a Pasteur egyetemen folytatta, ahol 1964-ben doktorált. Majd elhagyta Franciaországot, hogy tanulmányait tovább folytassa kezdetben a kaliforniai Berkeley Egyetemen (1965-66), később New Yorkban a Kolumbia Orvostudományi egyetemen (1967). Majd attaséként visszatért Franciaországba a Jacques Monod által vezetett Molekuláris Biológia tanszékére. 1972-ben kinevezték a Pasteur Egyetem Molekuláris Neurobiológiai tanszék vezetőjének, ahol 1975-ben professzori állást kapott. Ugyanebben az évben a Collège de France Sejtkommunikáció tanszékén is professzornak választották, amelyet egészen 2006-ig töltött be. Changeux több mint 600 tudományos cikk és számos könyv szerzője, amelyeket nemcsak a tudományos köröknek, de a közszférának is írt.

Tudományos sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos munkássága során végig hű maradt a molekuláris, sejttani és agyi szintek kérdéseihez. Ha egyetlen közös tulajdonságot kellene bennük keresnünk, az a meggyőződés lenne, hogy a kiválasztódás az élettani folyamatok, mintsem az instrukció alapja. Bár egymástól függetlenül vizsgálta a szinteket, az elmúlt évtizedekben az alloszterikus mechanizmusok tanulmányozása során minden kutatása összekapcsolódott, amelyek megalapozták a nikotin receptorok megjelenését a kognitív funkciókban.

Allosztéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jaques Monod és Francois Jacaob vezetésével PhD tanulmányai alatt Changeux az enzimek alloszterikus regulációit, vagyis a szubsztrátjaiktól eltérő összetételek hatására bekövetkező aktivitásmódosulásukat vizsgálta.[1] Ez a kutatás eredményezte az alloszterikus fehérjék közötti együttes átmenet modelljének megalkotását.[2] Az elmélet legfőbb pontjai: 1) a fehérjék különböző szerkezetben képesek működni, a termál egyensúlyban, szabályozók hiányában. Az alloszterikus szabályozók csupán csak megbillentik az egyensúlyt a szerkezetek között, stabilizálva azokat, amelyek esetében a legnagyobb affinitást mutatják, továbbá hogy 2) a szimmetrikus multimer fehérjék mindegyik alegysége létezik ugyanabban a szerkezetben és átmenetben. A kutatásból származó modell a megfigyelt kooperativitásra ad magyarázatot anélkül, hogy folyamatosan változnának a biofizikai paraméterek. Ez a konceptuális szerkezet még mindig a legfőbb modell, amelyet az olyan kooperatív fehérjék működésének megmagyarázásra használnak, mint a hemoglobin.

Disszertációjában Changeux azt állítja, hogy a membránok, különösen a szinapszisok által kibocsátott jelek felismerése és transzmissziója ugyanazokat a mechanizmusokat használhatja, mint az enzimek alloszterikus regulációi. Ezután több mint 40 éven át tartó kutatás következett, amely legfőképpen a nikotin acetilkolin receptorokat vizsgálta. 1967-ben az MWC modellt kétdimenziós receptor ráccsokra[3] is alkalmazta (ezt 3 évtizeddel később Dennis Bray[4] is kifejlesztette). Ezután az ötletét elektromos szervek (hasonlóan a harántcsíkolt izomszövethez) posztszinaptikus membránján alkalmazta.[5] Csapata szemléltette a nikotin receptor számos inkonvertibilis állapotának létezését nyugalmi-nyitott és diszenzibilitált állapotban- amellyel különböző affinitásokat mutattak ki olyan ligandok esetében, mint az endogén, agonista acetilkolin.[6] Az állapotok közötti átmenetek különböző mozgásokat követtek, amelyek a differenciális affinitásokkal magyarázatot adtak a posztszinaptikus potenciál alakjára. A harántcsíkolt izomszövet (vagy elektromos szerv) nikotin receptorának mozgásáról készült teljes modell később készült el, amikor Changeux egy másik allosztéria specialistával, Stuart Edelsteinnel dolgozott együtt, aki évtizedeken át vizsgálta a hemoglobint.[7]

A Nikotin Receptor Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Changeux izolálta az angolnák elektromos szerveinek nikotin acetilkolin receptorát, amely az első izolált membrán és gyógyszertani receptor,[8] és amit egy kígyóméreg sajátos tulajdonságainak köszönhetően ismert fel.[9] A receptor izolálását később Ricardo Miledi[10] is lejegyezte. A csoport által kifejlesztett purifikációs eljárások [11] javulásával arra a következtetésre jutottak, hogy a receptor egy pentamerikus fehérje.[12] Ezt a felfedezést Arthur Karlin[13] csoportja azonnal megerősítette. Changeux csoportja az első olyan csoportok közé tartozott Shosaku Numa[14] és Stephen Heinemann[15] csoportja mellett, akik megmagyarázták a receptor[16] alegységeinek elsődleges szerkezetét.

Az 1980-as és az 1990-es években a molekuláris biológiai eljárásokat arra alkalmazták, hogy megfejtsék a receptor harmadlagos és negyedleges szerkezeteit. A másodlagos transzmembrán szegmensből álló ionos pórus helyét felismerték,[17] ahogyan azt később Shosaku Numa[18] és Ferdinand Hucho[19] csoportjai tették. A transzmembrán tartományban az ionos kiválasztódás molekuláris alapját is megfigyelték.[20] Az acetilkolin és a nikotin közötti kötés szerkezete a szomszédos alegységek közötti érintkező felületen található.[21] Changeux nikotin receptor szerkezetének kutatása akkor érte el csúcspontját, amikor egy baktérium homológ atomszerkezetét[22] publikálta és ezzel alátámasztotta a szimmetrikusan kölcsönös nyitottságot.

Idegi aktivitás szinapszisainak stabilizálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973-ban Philippe és Antoine Danchin segítségével előterjesztett egy modellt, amellyel megmagyarázta, hogy az idegrendszer fejlődése során egy hálózat aktivitása az ideg-izom kapcsolatok által illusztrált szinapszisok regressziójának stabilizációját okozhatja. Changeux ezután továbbfejlesztette,[23] Ez a modell tulajdonképpen az idegi darwinizmus elmélet előfutára, amelyet később Gerald Edelman is megerősített.[24] majd illusztrálta ötletét. Az 1970-es években mutáns állatok [25] tanulmányozásával megpróbálta dokumentálni a jelenséget.[26]

A nikotin receptor funkciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg az 1990-es évekig Changeux csoportja az elektromos angolna és torpedó elektromos szerveiben lévő nikotin receptor szerkezetét tanulmányozta, ezen receptorok élettani szerepét vizsgáló kutatások leginkább 2 modell rendszerre koncentráltak: az ideg-izom kapcsolat nikotin receptoraira, a motoneuront a vázizomzathoz kapcsoló szinapszist, és az agy nikotin receptorait, különösképpen a nikotinfüggőséggel kapcsolatban.

Az 1980-as évek közepétől a csoport az epigenezis elméleti vizsgálatával kapcsolatban a fejlődő izomsejtek csoportosítását vizsgálta a szinaptogenezis modelljeként. A csoport különösen a nikotin receptorok felhalmozódását vizsgálta a fejlődő posztszinaptikus területen. Megfejtették a különböző szignalizációs útvonalakat, amelyek eleget tesznek a szinapszis aktivitásnak és azt találták, hogy a felhalmozódás egy, a szinapszis területén kívüli génátírásból adódott, amely PKC[27] (fehérje kinéz C enzimek) aktivitást és kalcium felvételt idézett elő, továbbá a PKA[28] aktiváló CGRP (calcitonin gene-related peptide) és a tirozin kinázt aktiváló ARIA (heregulin) hatására a szinapszisban stimulálta a génátmenetet.[29]

Az 1990-es években Changeux érdeklődése az ideg-izom kapcsolatról az agyi nikotin receptorokra terelődött. A csoport legjelentősebb eredményei közé tartozik az a felfedezés, miszerint az idegi nikotin receptorok nagymértékben permeábilisek a kalciummal[30] szemben, amely a nikotin receptorok pozitív hatását igazolja az agyi[31] neurotranszmitter szabaddá válásán, de egyben arra is magyarázatot adnak, hogy a kalcium-e a receptorok[32] alloszterikus modulálója (ezt John Dani[33] független csoportja is felfedezte). A csoport később felismerte a kalcium alloszterikus kötéseit.[34]

Az 1990-es évek közepére Changeux az alap ganglionsejtek nikotin receptorainak funkciójára koncentrált, különösen a középagyi dopamin rendszerre.[35] A csoport egerekkel kísérletezett, amelynek segítségével a dopamin sejtekben található receptor alegységek típusait jellemezték és felfedezték, hogy az alfa 4, alfa 6 és béta 2 alegységek miatt kialakuló nikotinfüggőségért ezek a receptorok felelősek.[36]

A kogníció modellezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek közepétől Changeux számítógépes modellezésbe kezdett, amellyel a kognitív funkciók alapját vizsgálta. Ebben a kutatásban nem vett részt a Pasteur intézeti csoportja, de nagymértékben együtt működött az INSERM-CEA Kognitiv Idegkutató Központ[37] vezetőjével, Stanislas Dehaenevel. Modellezték többek között a madárénekeket[38] és a matematikai képességek kifejlődését.[39] Nemrég Dehaene és Changeux kifejlesztettek egy, a nagy hatótávolságú axonokkal rendelkező idegi hálózatok agyi szintű fokozásán alapuló modellt, amellyel a tudatot vizsgálták.[40]

Munkásságának elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos kitüntetésben részesült, kitüntette a Francia Tudományos Akadémia (1977), a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta (2004).

Nem tudományos tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Changeux 1992 és 1998 között Franciaországban az orvosi etika Országos Tanácsadó Testületét vezette. Ebben a témában egy tudományos konferenciát szervezett, amely a Fondements naturel de l'ethique című könyvét ihlette.

Changeux a művészetek, különösen a grafikus művészetek szerelmese. Tudományos karrierje mellett számos kiállítást rendezett: "De Nicolo Dell'Abate à Nicolas Poussin: Aux Sources Du Classicisme" (Meaux), "La Lumière au siècle des lumières" (Nancy), "Passions de l"âme" (Meaux) és Jean Clair segítségével Párizsban megrendezte a "l'Ame au corps" művészeti és tudományos kiállítást.

1989-től a francia művészeti örökségek megőrzésére létrehozott belső minisztérium elnöke, továbbá 2007 óta a múzeumok nemzetközi szervezete tudományos tanácsának tagja.

Jean-Pierre Changeux könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Changeux, Jean-Pierre. (2008) Du vrai, du beau, du bien : Une nouvelle approche neuronale
  • Changeux, Jean-Pierre; Stuart Edelstein. (2004) Nicotinic Acetylcholine Receptors: From Molecular Biology to Cognition
  • Changeux, Jean-Pierre. (2002) L'homme de verite (2004 The physiology of truth)
  • Changeux, Jean-Pierre; Paul Ricœur. (1998) Ce qui nous fait penser (2002 What Makes Us Think. A Neuroscientist and a Philosopher Argue About Ethics, Human Nature, and the Brain[41]
  • Changeux, Jean-Pierre. (1994) Raison et plaisir
  • Changeux, Jean-Pierre; Alain Connes. (1989) Matière à pensée (1995 Conversations on Mind, Matter and Mathematics)
  • Changeux, Jean-Pierre. (1983) L'homme neuronal (1985 Neuronal Man: The Biology of Mind)
  • Changeux, Jean-Pierre: Agyunk által világosan. A neuronális ember, avagy az agykutatás keresztmetszete (Typotex Kiadó, 1999 ISBN 978-963-9132-63-4)

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Changeux J.-P. (1961). The feedback control mechanism of biosynthetic L-threonine deaminase by L-isoleucine. Cold Spring Harbor. Symp. Quant. Biol. 26: 313-318. ; Changeux J.-P. (1963). Allosteric Interactions on biosynthetic L-theonine deaminase from E. coli K12. Cold Spring Harb Symp Quant Biol, 28: 497-504 ; Monod J., Changeux J.-P., and Jacob. F. (1963). Allosteric proteins and cellular control systems. J. Mol. Biol. 6: 306-329
  2. Monod J., Wyman J., and Changeux J.-P. (1965). On the nature of allosteric transitions: a plausible model. J. Mol. Biol. 12: 88-118. ; Rubin M.M., Changeux J.-P. (1966). On the nature of allosteric transitions ; implications of non exclusive ligand binding. J. Mol. Biol. 21: 265-274.
  3. Changeux J.-P., Thiéry J.-P., Tung Y., and Kittel C. (1967). On the cooperativity of biological membranes. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 57, 335-341.
  4. Bray D, Levin MD, Morton-Firth CJ (1998) Receptor clustering as a cellular mechanism to control sensitivity. Nature, 393: 85-88.
  5. Changeux J.-P., Podleski T.R. (1968). On the excitability and cooperativity of electroplax membrane. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 59:944-950 ; Cartaud J., Benedetti E.L., Cohen J.B., Meunier J.C., Changeux J.-P. (1973) Presence of a lattice structure in membrane fragments rich in nicotinic receptor protein from the electric organ of Torpedo marmorata. FEBS Lett. 33: 109-113.
  6. Weber M., David-Pfeuty M.T., Changeux J.-P. (1975). Regulation of binding properties of the nicotinic receptor protein by cholinergic ligands in membrane fragments from Torpedo marmorata. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 72: 3443-3447. ; Sugiyama H., Changeux J.-P. (1975). Interconversion between different states of affinity for acetylcholine of the cholinergic receptor protein from Torpedo marmorata. Eur. J. Biochem. 55: 505-515. ; Heidmann T., Changeux J.-P. (1979). Fast kinetic studies on the interaction of a fluorescent agonist with the membrane-bound acetylcholine receptor from T. marmorata. Eur. J. Biochem. 94: 255-279.
  7. Edelstein S., Schaad O., Henry E., Bertrand D. Changeux J.-P. (1996). A kinetic mechanism for nicotinic acetylcholine receptors based on multiple allosteric transitions. Biol. Cybern. 75: 361-379
  8. Changeux J.-P., Kasai M., Huchet M., Meunier J.-C. (1970). Extraction à partir du tissu électrique de gymnote d'une protéine présentant plusieurs propriétés caractéristiques du récepteur physiologique de l'acétylcholine. C. R. Acad. Sci. 270D: 2864-2867.
  9. Changeux J.-P., Kasai M., and Lee C.Y. (1970). The use of a snake venom toxin to characterize the cholinergic receptor protein. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 67: 1241-1247.
  10. Miledi R., Molinoff P., Potter L.T. (1971). Isolation of the cholinergic receptor protein of Torpedo electric tissue. Nature 229:554-557.
  11. Olsen R., Meunier J.C., Changeux J.-P. (1972). Progress in purification of the cholinergic receptor protein from Electrophorus electricus by affinity chromatography. FEBS Lett. 28., 96-100.
  12. Hucho F., Changeux J.-P. (1973). Molecular weight and quaternary structure of the cholinergic receptor protein extracted by detergents from Electrophorus electricus electric tissue. FEBS Lett. 38: 11-15
  13. Weill C.L., McNamee M.G., Karlin A. (1974) Affinity-labeling of purified acetylcholine receptor from Torpedo Californica. Biochem Biophys Res Comm 61: 997-1003.
  14. Noda M., Takahashi H., Tanabe T., Toyosato M., Furutani Y., Hirose T., Asai M., Inayama S., Miyata T., Numa S. (1982) Primary structure of alpha-subunit precursor of Torpedo californica acetylcholine receptor deduced from cDNA sequence. Nature 299:793-797
  15. Ballivet M., Patrick J., Lee J., Heinemann S. (1982) Molecular cloning of cDNA coding for the gamma subunit of Torpedo acetylcholine receptor. Proc Natl Acad Sci U S A. 79:4466-4470.
  16. Devillers-Thiéry A., Changeux J.-P., Paroutaud P., and Strosberg A.D. (1979). The amino-terminal sequence of the 40.000 molecular weight subunit of the acetylcholine receptor protein from Torpedo marmorata. FEBS Lett. 104: 99-105. ; Devillers-Thiéry A., Giraudat J., Bentaboulet M., Changeux J.-P. (1983). Complete mRNA coding sequence of the acetylcholine binding alpha subunit of Torpedo marmorata acetylcholine receptor: a model for the transmembrane organization of the polypeptide chain. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 80: 2067-2071.
  17. Giraudat J., Dennis M., Heidmann T., Chang J.Y., Changeux J.-P. (1986). Structure of the high affinity site for noncompetitive blockers of the acetylcholine receptor: serine-262 of the delta subunit is labeled by [3H]-chlorpromazine. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 83: 2719-2723.
  18. Imoto K., Methfessel C., Sakmann B., Mishina M., Mori Y., Konno T., Fukuda K., Kurasaki M., Bujo H., Fujita Y., Shosaku N. (1986). Location of a delta-subunit region determining ion transport through the acetylcholine receptor channel. Nature. 1986 Dec 18-31;324(6098):670-4.
  19. Hucho F., Oberthür W., Lottspeich F. (1986) The ion channel of the nicotinic acetylcholine receptor is formed by the homologous helices M II of the receptor subunits. FEBS Lett.205: 137-142.
  20. Galzi J.-L., Devillers-Thiery A., Hussy N., Bertrand S., Changeux J.-P., Bertrand D. (1992). Mutations in the ion channel domain of a neuronal nicotinic receptor convert ion selectivity from cationic to anionic. Nature 359: 500-505. ; Bertrand D., Galzi J.-L., Devillers-Thiéry A., Bertrand S., Changeux J.-P. (1993). Mutations at two distinct sites within the channel domain M2 alter calcium permeability of neuronal alpha7 nicotinic receptor. Proc. Nat. Acad. Sci. USA 90: 6971-6975. ; Corringer P.-J., Bertrand S., Galzi J.-L., Devillers-Thiéry A., Changeux J.-P., Bertrand D. (1999). Mutational Analysis of the Charge Selectivity Filter of the a7 Nicotinic Acetylcholine Receptor. Neuron 22: 831-843.
  21. Dennis M., Giraudat J., Kotzyba-Hibert F., Goeldner M., Hirth C., Chang J.Y., Lazure C., Chrétien M., Changeux J.-P. (1988). Amino acids of the Torpedo marmorata acetylcholine receptor subunit labeled by a photoaffinity ligand for the acetylcholine binding site. Biochemistry 27: 2346-2357. ; Galzi J.-L., Revah F., Black D., Goeldner M., Hirth C., Changeux J.-P. (1990). Identification of a novel amino acid a-Tyr 93 within the active site of the acetylcholine receptor by photoaffinity labeling: additional evidence for a three-loop model of the acetylcholine binding site. J. Biol. Chem. 265: 10430-10437. ; Galzi J.-L., Bertrand D., Devillers-Thiéry A., Revah F., Bertrand S., Changeux J.-P. (1991). Functional significance of aromatic amino acids from three peptide loops of the alpha 7 neuronal nicotinic receptor site investigated by site-directed mutagenesis. FEBS Lett. 294: 198-202.
  22. Bocquet N., Nury H., Baaden M., Le Poupon C., Changeux J.-P., Delarue M., Corringer P.-J. (2008) X-ray structure of a pentameric ligand-gated ion channel in an apparently open conformation. Nature. Nov 5
  23. Changeux J.-P., Courrège P., Danchin A. (1973). A theory of the epigenesis of neural networks by selective stabilization of synapses. Proc. Nat. Acad. Sci. USA 70: 2974-2978.
  24. Changeux J.-P., Danchin, A. (1976). Selective stabilization of developing synapses as a mechanism for the specificication of neuronal networks. Nature 264: 705-712.
  25. Sotelo C., Changeux J.-P. (1974). Transsynaptic degeneration 'en cascade' in the cerebellar cortex of staggerer mutant mice. Brain Res. 67: 519-526. ; Mariani J., Crepel F., Mikoshiba K., Changeux J.-P. (1977). Anatomical, physiological and biochemical studies of the cerebellum from reeler mutant mouse. Phyl. Trans. Royal Soc. B 281: 1-28
  26. Benoit P, Changeux J.P. (1975) Consequences of tenotomy on the evolution of multiinnervation in developing rat soleus muscle. Brain Res.99:354-8 ; Henderson CE, Huchet M, Changeux JP. Denervation increases a neurite-promoting activity in extracts of skeletal muscle. Nature. 1983 Apr 14;302(5909):609-11.
  27. Betz H., Changeux J.-P. (1979). Regulation of muscle acetylcholine receptor synthesis in vitro by cyclic nucleotide derivatives. Nature 278: 749-752. # ^ Klarsfeld A., Changeux J.-P. (1985). Activity regulates the level of acetylcholine receptor alpha-subunit mRNA in cultured chick myotubes. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 82: 4558-4562. ; Klarsfeld A., Laufer R., Fontaine B., Devillers-Thiéry A., Dubreuil C., Changeux J.-P. (1989). Regulation of muscle AChR alpha-subunit gene expression by electrical activity : involvement of protein kinase C and Ca++. Neuron 2: 1229-1236. ; Piette J., Bessereau J.-L., Huchet M., Changeux J.-P. (1990). Two adjacent MyoD1-binding sites regulate the expression of the acetylcholine receptor delta-subunit gene. Nature 345: 353-355.
  28. Fontaine B., Klarsfeld A., Hokfelt T., Changeux J.-P. (1986). Calcitonin gene-related peptide, a peptide present in spinal cord motoneurons, increases the number of acetylcholine receptors in primary cultures of chick embryo myotubes. Neurosci. Lett. 71: 59-65. ; Fontaine B., Klarsfeld A., Changeux J.-P. (1987). Calcitonin-gene related peptide and muscle activity regulate acetylcholine receptor alpha-subunit mRNA levels by distinct intracellular pathways. J. Cell Biol. 105: 1337-1342. ; Laufer R., and Changeux J.-P. (1987). Calcitonin gene-related peptide elevates cyclic AMP levels in chick skeletal muscle : possible neurotrophic role for a coexisting neuronal messenger. EMBO J. 6: 901-906.
  29. Altiok N., Bessereau J.-L., Changeux J.-P. (1995). ErB3 and ErbB2/neu mediate the effect of heregulin on acetylcholine receptor gene expression in muscle : differential expression at the endplate. EMBO J. 14: 4258-4266. ; Schaeffer L., Duclert N., Huchet-Dymanus M., Changeux J.-P. (1998). Implication of a multisubunit Ets related transcription factor in synaptic expression of the nicotinic acetylcholine receptor. EMBO J., 17: 3078-3090.
  30. Mulle C., Choquet D., Korn H., Changeux J.-P. (1992). Calcium influx through nicotinic receptor in rat central neurons : Its relevance to cellular regulation. Neuron 8: 135-143.
  31. Léna C, Changeux, JP (1997). Role of Ca2+ ions in nicotinic facilitation of GABA release in mouse thalamus. J Neurosci 17: 576-585.
  32. Mulle C., Léna C., Changeux J.-P. (1992). Potentiation of nicotinic receptor response by external calcium in rat central neurons. Neuron 8: 937-945.
  33. Vernino S, Amador M, Leutje CW, Patrick J, and Dani JA (1992) Calcium modulation and high calcium permeability of neuronal nicotinic acetylcholine receptors. Neuron 8: 127-134
  34. Galzi J.-L., Bertrand S., Corringer P.-J., Changeux J.-P., Bertrand D. (1996). Identification of calcium binding sites that regulate potentiation of a neuronal nicotinic acetylcholine receptor. EMBO J. 15: 5824-5832.
  35. Le Novère N., Zoli M., Changeux J.-P. (1996). Neuronal nicotinic receptor a6 subunit mRNA is selectively concentrated in catecholaminergic nuclei of the rat brain. Eur J Neurosci 8: 2428-2439 ; Klink R., de Kerchove d'Exaerde A., Zoli M., Changeux J.-P. (2001). Molecular and Physiological Diversity of Nicotinic Acetylcholine Receptors in the Midbrain Dopaminergic Nuclei. J. Neurosci. 21: 1452-1463. ; Champtiaux N, Gotti C, Cordero-Erausquin M, David DJ, Przybylski C, Lena C, Clementi F, Moretti M, Rossi FM, Le Novere N, McIntosh JM, Gardier AM, Changeux JP (2003) Subunit composition of functional nicotinic receptors in dopaminergic neurons investigated with knock-out mice. J Neurosci., 2003 Aug 27;23(21):7820-9.
  36. Picciotto M.R., Zoli M., Rimondini R., Léna C., Marubio L., Merlo Pich E., Fuxe K., Changeux J.-P. (1998). Acetylcholine receptors containing the b2-subunit are involved in the reinforcing properties of nicotine. Nature 391: 173-177 (1998). ; Maskos U., Molles B.E, Pons S., Besson M., Guiard B.P., Guilloux J.P., Evrard A., Cazala P., Cormier A., Mameli-Engvall M., Dufour N., Cloz-Tayarani I., Bemelmans A.-P., Mallet J., Gardier A.M., David V., Faure P., Granon S. and Changeux J.-P. (2005) Nicotine reinforcement and cognition restored by targeted expression of nicotinic receptors. Nature 436: 103-107
  37. INSERM-CEA Cognitive Neuroimaging Unit Hozzáférés: 2010. jan. 17.
  38. Dehaene S., Changeux J.-P., Nadal J.P. (1987). Neural networks that learn temporal sequences by selection. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 84: 2727-2731.
  39. Dehaene S., Changeux J.-P. (1993). Development of elementary numerical abilities : a neuronal model. J. Cognitive Neurosci 5: 390-407.
  40. Dehaene S., Kerszberg M., Changeux J.-P. (1998). A neuronal model of a global workspace in effortful cognitive tasks. Proc Natl Acad Sci USA 95: 14529-14534. ; Dehaene S., Sergent C., Changeux J.-P. (2003) A neuronal network model linking subjective reports and objective physiological data during conscious perception. Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 100: 8520-8525.
  41. Review of What Makes Us Think? by Howard Gardner Hozzáférés: 2010. jan. 17. ; Book Reviews (Könyvszemlék), köztük lásd What Makes Us Think?... by Elliot White Hozzáférés: 2010. jan. 17.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Pierre Changeux című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Pléh Csaba: Pszichológiatörténet : A modern pszichológia kialakulása. Budapest : Gondolat, 1992. Jean-Pierre Changeux lásd 298. p. ISBN 963-282-467-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]