Jean-Pierre Boyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Pierre Boyer

Jean-Pierre Boyer (Port-au-Prince, 1776. február 28.Párizs, 1850. július 9.) Haiti köztársasági elnöke 1818 és 1843 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországban végezte iskoláit, a forradalom idején pedig szülőföldjét az angolok ellen védelmezte. Később szerencsétlenül harcolt a fellázadt szerecsenek ellen és kénytelen volt Franciaországba menekülni. 1802-ben a Leclerc-féle expedícióval visszatért Haitibe. Eleinte ugyan megint a négerek ellen harcolt, de csakhamar egyezségre lépett a négerek- és mulattokkal és a gyarmat teljes fölszabadítását tűzte ki céljául. Pétion barátjával és Christophe tábornokkal szövetkezve 1806-ban megbuktatta a vérengző Dessalines-t. A diadal után Christophe északnyugaton szerecsen-, Pétion pedig délnyugaton mulatt-köztársaságot alapított, míg Boyer Port-au-Prince fővárosában térparancsnok lett. Később Boyer győzelmesen harcolt az egyeduralomra törő Christophe ellen és 1818. március 29-én a haldokló Pétion ajánlatára egyhangúlag a délnyugati köztársaság elnökévé választották. Christophe halála után, 1820-ban egyesítette a két köztársaságot és 1821-ben a kis spanyol gyarmatot is elfoglalta. A francia kormány 1825-ben a köztársaságot függetlennek ismerte el. Boyer igen derekasan megfelelt feladatának, rendezte a pénzügyet, javította a közigazgatást és támogatta a tudományokat és művészeteket. Mindazonáltal néhány elégületlen 1843-ban váratlanul megbuktatta, úgy hogy kénytelen volt március 13-án angol hadihajón Jamaika szigetére menekülni. Miután e szigeten hosszabb ideig élt, Párizsba költözött, de politikai téren szerepelni azontúl megszűnt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]