Jean-Marie Collot d’Herbois

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Marie Collot d’Herbois
Jean Marie Collot d'Herbois.jpg
Collot d'Herbois.
Született 1749. június 19.
Párizs
Elhunyt 1796. január 8. (46 évesen)
Cayenne
Nemzetisége francia
Foglalkozása politikus, színész, drámaíró, esszéista

Jean-Marie Collot d’Herbois (ejtsd: zsán-márí kolóderboá, Párizs, 1749. június 19.Cayenne, 1796. január 8.) a nagy francia forradalom egyik fontos szereplője volt, eredetileg színész, drámaíró és esszéista volt. A forradalom alatt a jakobinusok közé tartozott.

A forradalom előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalom előtt elhagyta otthonát és egy vándortársulathoz csatlakozott. Eljutott Bordeaux-ba, Nantes-ba és Hollandiába is, ahol megismerte feleségét. 1784-től a genfi, majd 1787-től a lyoni színház igazgatója lett. 1789-ben a forradalom kitörésével szakított korábbi életével, visszatért Párizsba és bekapcsolódott az eseményekbe.

A forradalom alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalom kitörése után szenvedélyes népszónokként tűnt ki a tömegből. Almanac du père Gérard című művével a jakobinusok körében is igen kedvelt figura lett. 1792. augusztus 10-e után a Párizsi Városi Tanácsnak, majd szeptembertől a Konventnek is tagja lett, ahol szinte rögtön indítványozta a köztársasági államforma bevezetését, valamint XVI. Lajos trónfosztását, majd 1793 januárjában annak haladéktalan kivégzését. Miután 1793. június 13-án a Jakobinus klub elnökének választották, befolyása még inkább megnőtt. A Konvent 1793 novemberében a forradalomtól elpártolt Lyonba küldte Fouché-val együtt, Couthon helyére. Itt számos kegyetlen leszámolásra került sor.

A diktatúra előrehaladtával népszerűsége fokozatosan nőtt, amit Robespierre sem nézett jó szemmel. 1794 júliusának végén lerántotta a leplet az ellene szervezett összeesküvésről, ami Collot d’Herbois mellett legfőképp Tallien és Fouché terve volt. Robespierre és rendszere megbuktatása után ellene is vádat emeltek, a nép hóhérjának nevezve, majd a Konvent is kizárta soraiból és Cayenne-be deportáltatta, ahol haláláig fogságban tartották lázító tevékenysége miatt.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fekete Sándor: A francia forradalom. Bp. 1972.
  • A nagy francia forradalom dokumentumai. Összeáll., ford. és a jegyz.: HAHNER Péter. Bp. 1999,Osiris