Jaschik Álmos
Jaschik Álmos (Bártfa, 1885. január 5. – Budapest, 1950. szeptember 12.), a 20.század polihisztorának tartott művésze. Grafikus, festő, iparművész, szakíró művészpedagógus és jelmeztervező volt. Magániskolájából sok ismert művész került ki, mint például Kovács Margit keramikusművész.
1903-tól a Mintarajz- és Rajztanárképzőiskola tanulója volt, ahol tanárai voltak Nádler Róbert, Hegedűs László és Zempléni Tivadar. 1907-ben megszerezte rajztanári diplomáját és a Székesfővárosi Községi Iparrajziskola tanára lett és a könyvkötészeti tanműhely vezetője egészen 1920-ig. Ekkor ugyanis a főváros tanácsa a Köztársaságban vállalt szerepe miatt felfügesztette iparrajziskolai tanári állásából, és B-listára helyezte. Azonban tanítványai nem hagyták el mesterüket, felkeresték őt, és arra kérték, indítson számukra magáiskolát, minthogy ők a történtek után otthagyták az iparrajziskolát.
Jaschik így írt emlékirataiban eről, magát harmadik személyként megnevezve:
„Amikor a B-listára helyezés Jaschik Álmos tanítványainak tudomására jutott, azok őt küldöttségileg felkeresték és arra kérték, hogy indítson meg egy magániskolát, miután ők, a történtek után, az iparrajziskolából kimaradnak. Ez meg is történt. Egyszerre 37 növendék fordított hátat az iskolának és két évfolyam-osztály növendékanyaga, egy napról a másikra, teljesen kiürült.”
Így 1920-ban létrejött Jaschik magániskolája, melynek helyszínéül saját és felesége otthona és egyben műterme szolgált. A belépést nem tette felvételi vizsgától függővé: az ő elve az volt, hogy rajzolni bizonyos mértékig mindenki tud. A növendékek tervezői oktatásába Jaschik felesége, Müller Mária is bekapcsolódott.
Tanítványai révén az 1920-as évek eljén kapcsolatba kerül Rabinovszky Máriusszal és feleségével, Szentpál Olgával, aki mozgásművészeti iskolát vezetett.
1925 és 1944 között színpadművészként és játékmesterként dolgozott Németh Antallal, aki a Nemzeti Színház rendezője, majd később igazgatója volt, és 1925-től 1927-ig diszlettervezői és színpadtörténeti előadásokat tartott Jaschik növendékeinek.
Jaschik Álmos hazánkban elsőként vezette be a színpadi makettépítés oktatását.
A harmincas években a magyar népmese-illusztráció foglalkoztatta. Ezen évektől kezd formálódni rajzművészete. Ekkor készült rajzsorozataiból származott A gyémántkrajcár című animációs mesefilmje (1942–1944). Újító jellegű mesefilm-kísérleteibe tanítványait is bevonta.
Nevéhez fűződik számos pengő pénzünk grafikai terve is.
