Közönséges pagodafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Japánakác szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges pagodafa
Közönséges pagodafa
Közönséges pagodafa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae)
Nemzetség-
csoport
:
Sophoreae
Nemzetség: Styphnolobium
Faj: S. japonicum
Tudományos név
Styphnolobium japonicum
(L.) Schott[1][2]
Szinonimák
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges pagodafa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges pagodafa témájú kategóriát.

A közönséges pagodafa (Sophora japonica vagy Styphnolobium japonicum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, lombhullató fafaj.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezik japánakácnak is, mely azonban megtévesztő, mivel egyrészt nem az akácok (Robinia) közé tartozik, másrészt nem Japánban őshonos.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínában és a Koreában őshonos. Elterjesztették Dél-Afrikában, Európában és Észak-Amerikában is, gyakori díszfa.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páratlanul szárnyasan összetett leveleit 7-19 ovális vagy elliptikus levélke alkotja, a rügyek mellett két pálhatövissel. Pillangós, 2 cm hosszú virágai elágazó, lecsüngő fürtvirágzatot alkotnak, melyekből lapos, fényes, cikkes hüvelytermés fejlődik. Lombkoronája gömb alakú, magassága általában 10–20 m közötti, halványsárga virágzatáért ültetik, mely későn, július-augusztusban nyílik. A tizenöt évet megért példányok kezdenek virágozni.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatóanyagai a főleg a kéregben és a magokban megtalálható lektinek, és a virágban lévő illóolaj. Túlzott gyomorsavtermelés ellen használják, a homeopátiában hasmenés, migrén és arcidegzsába kezelésére is alkalmazzák. A lektinek fogyasztása súlyos mérgezéseket is okozhat. A kínai gyógyászat 50 alapvető gyógynövénye között tartják számon, huái (槐), huái shù (槐树) vagy huái huā (槐花) néven.[3] Virágbimbója 10-15% rutint (hibás szóhasználattal P-vitamint) tartalmaz.[4]

Díszfaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • S. japonica ‘Violacea’ – mályvaszínű virágok,
  • S. japonica ‘Pendula’ – csüngő ágú, 10 m-re nő, és nem vagy csak ritkán virágzik.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium udvarán található egy hatalmas, több száz éves példány.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Styphnolobium japonicum information from NPGS/GRIN. USDA. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  2. ^ a b c d Styphnolobium japonicum - ILDIS LegumeWeb. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  3. Wong, Ming (1976). La Médecine chinoise par les plantes. Le Corps a Vivre series. Éditions Tchou.
  4. Dános Béla. Farmakobotanika. 3. javított kiadás, Budapest: Argumentum, 171. oldal (2006). ISBN 963 446 204 9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Owen Johnson: Európa fái. Illusztáció: David More. Ford. Illés Beatrix. Kossuth Kiadó. 2011., 352. oldal ISBN 978-963-09-6602-3
  • Nico Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 60. oldal (2005). ISBN 963 9546 50 X