Japán cikász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Japán cikász
Elágazó törzsű japán cikász (Spanyolország, Elche,Huerto del Cura botanikus kert
Elágazó törzsű japán cikász (Spanyolország, Elche,
Huerto del Cura botanikus kert
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Embriós növények (Embriophyta)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Cikászok (Cycadophyta)
Osztály: Cikászok (Cycadopsida)
Rend: Cikászok (Cycadales)
Család: Cikászfélék (Cycadaceae)
Nemzetség: Cikász (Cycas)
Faj: C. revoluta
Tudományos név
Cycas revoluta
Thunb., (1782)
Szinonimák
  • Cycas inermis Oudem., Arch. Néerl. Sci. Exact. Nat. 2: 394 (1867), nom. illeg.
  • Cycas miquelii Warb., Monsunia 1: 181 (1900)
  • Epicycas miquelii (Warb.) de Laub., Blumea 43: 393 (1998)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Japán cikász témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán cikász témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán cikász témájú kategóriát.

A japán cikász (Cycas revoluta) a cikászok (Cycadopsida) osztályának egyik legelterjedtebb faja. A revoluta név arra utal, hogy a fiatal levelek vége pásztorbotra emlékeztetően begöngyölt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsiából származik; jóformán minden fagymentes területen megél. Őshazája Japán és Kína.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külsőre mintegy a páfrányfák és a pálmák közötti, átmeneti jellegű növénynek tűnik. Vaskos, pikkelyes, csak ritkán elágazó törzse legfeljebb 3 m magasra nő.

Gyökerei nagyon vastagok.

Párosan szárnyalt, összetett levele mintegy 2 méter hosszúra nő meg; a legfiatalabb levelek levélkéinek éle begöngyölt. Kétlaki; virágai a levélkorona közepén nyílnak. Hímivarú virágai felálló, tömör tobozok, a nőivarúak félgömb alakúak, bennük kerek magkezdeményekkel. A naracsvörös, 3-4 centiméter átmérőjű magvak csonthéjas terméshez hasonlók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fagyot nem tűri. A napos helyen tartott cikászok gyorsabban és nagyobbra nőnek, de a fiatal egyedek a tűző napon elpusztulnak. Lassan fejlődik; az első, mintegy öt évben évente csak egy-egy levelet, később évente egy-egy levélkoszorút hoz. A mészmentes talajt kedveli.

Az idősebb (többnyire a legalább 25 éves) cikászok időnként tősarjakat fejlesztenek; ezekről (késő télen, kora tavasszal) vegetatívan szaporíthatók.

A kórokozóknak, élősködőknek jól ellenáll; leginkább a takácsatka károsíthatja.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyersen mérgező; magvai sütve vagy szárítva ehetővé tehetők.

Ismert dísznövény. Madeirán leginkább a tenger szintje fölött 300–600 méterrel kialakított kertekben érzi jól magát.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]