Japán autóipar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy "concept" autó a Lexustól
Toyota Prius, 2005 Az Év Autója Díj, az első és legjobban fogyó tömeggyártott hibridautó
Első Suzuki Wagon R, 1993, legjobban fogyó nemzeti "kei car"
Mazda HR-X, 1991, az egyik első hidrogén autó
Első Mazda MX-5, 1989, legjobban fogyó kétüléses sportautó
Mazda RX-7, 1978, a legtöbbet legyártott autó Wankel-motorral
Első Datsun Z, 1969, legjobban fogyó sportautó széria
Mazda Cosmo 110S, 1967, Az egyike a két Wankel-motorral tömeggyártott autónak
Első Toyota Corolla, 1966, minden idők legjobban fogyó autója

A Japán autóipar a világ egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb iparága. Japán – túlszárnyalva Németországot - 1960 óta tagja a három legtöbb autót gyártó országnak Az autóipar Japánban 1970-től rohamos növekedésnek indult. A 1980-as és 1990-es években az évi 13 millió legyártott autóval át is vette a vezető szerepet az Amerikai Egyesült Államoktól. Kína nagymértékű felfutása miatt a 2000-es években és az amerikai gyártásbeli ingadozások miatt Japán jelenleg a világ harmadik legnagyobb gépjárműgyártója.[1] Ezt az eredményt 2012-ben 9,9 millió személygépjármű legyártásával érte el. Japán befektetések szerte a világon, sok különböző országban járultak hozzá az autóipar növekedéséhez.

A japán zaibutsu-k az 1910-es évek közepe és vége felé kezdték legyártani az első gépjárműveket. A cégek vagy saját maguk által tervezett tehergépkocsikat gyártottak (akkoriban még kicsi volt a japán személygépjármű piac) vagy európai márkákkal társultak és az ő autóikat gyártották. Ilyen volt például az Isuzu társulása Wolseley Motors–szal, és Mitsubishi A modellje, amelyet a Fiat Tipo 3 alapján terveztek meg .A második világháború előtt sok japán gyártó emelkedett fel és kezdett saját járműveket gyártani a japán hadsereg megnövekvő kereslete miatt. Japán úttörő volt az automatizált gépjárműgyártásban.

Az ország nagyszámú autógyártónak ad otthont. Japán autógyártók például a Toyota, Honda, Daihatsu, Nissan, Suzuki, Mazda, Mitsubishi, Subaru, Isuzu, Kawasaki, Yamaha és a Mitsuoka.

Japánban tervezett autók többször is megnyerték az Év Autója Díjat, az Év Nemzetközi Autója Díjat és az Év Autója a Világon Díjat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1904-ben Torao Yamaha készítette az első belföldön gyártott buszt, amit egy gőzmotor hajtott.1907-ben Komanosuke Uchiyama megalkotta a Takurit, az első japán benzinmotoros autót. 1911-ben létrejött a Kwaishinsha Motorcar Works és később megkezdődött a DAT nevű autó gyártása. 1920-ban Jitsuyo Jidosha Seizo Co.(alapította: William R. Gorham) elkezdte megépíteni a Gorham és a Lila típusú járművet. A cég 1926-ban egyesült Kwaishinsha-val így létrehozva a DAT Automobile Manufacturing Co.-t(később ebből keletkezett a Nissan Motors). 1924 és 1927 között Hakuyosha Ironworks Ltd. megépítette az Otomo-t. Toyota - akkoriban textilgyár- 1936-tól gyárt autókat.[2] Azonban a korai években a hadsereg által támogatott teherautók voltak a legtöbbet gyártott járművek.

A második világháború előtt az autók japánban amerikai és európai modellekre hajaztak. Az 1917-es Mitsubishi A modell a Fiat A3-3 dizájn alapjain nyugodott. (Ez a modell a 22 legyártott darabbal az első tömeggyártott autó volt Japánban). Az 1930-as években a Nissan Motors autói az Austin 7 és a Graham-Paige konstrukciói alapján készültek, eközben a Toyota AA modell az amerikai Chrysler Airflow típus alapjain nyugodott. Ohta Jidosha autógyár Ford modellekre alapozva tervezte meg autóit, míg Chiyoda az 1935-ös Pontiac-ra emlékeztető típust épített és a Sumida pedig egy nagyon hasonlót hozott létre a LaSalle típushoz.[3][4]

A Ford Motor Company 1925-ben alapította meg a gyárát Yokohama-ban. A General Motors 1927-től tevékenykedett Osaka-ban. Chrysler is Japánba ment és létrehozta a Kyoritsu Motors-ot. 1925 és 1936 között az Egyesült ÁllamokBig Three” (magyarul: Három Nagy) autógyártó cégének japán leányvállalatai összesen 208 967 járművet gyártottak le. Összehasonlításképpen Japán hazai termelése ez alatt az időszak alatt mindössze 12 127 járművet tett ki. 1936-ban a japán kormány elfogadta autóipari törvényt (angolul: Automobile Manufacturing Industry Law), melynek célja a belföldi autóipar támogatása és a külföldi konkurencia csökkentése volt.[5] Ironikusan pont ez a törvény akadályozta meg egy Ford üzem létrehozását Yokohama-ban. Ez az üzem, mely az angol Dagenham autógyárról lett volna mintázva, Japánt egy fő exportőrré tette volna az ázsiai piacon. Ehelyett 1939-re a külföldi gyártók kiszorultak Japánból. A második kínai-japán háború miatt az 1930-as évek végére a járműgyártás fő fókuszává a teherautó gyártás vált.[6][7][8]

A második világháború utáni első évtizedben az autógyártás korlátozott volt, és 1966-ig a termelés legnagyobb részét a teherautó gyártás tette ki. Onnantól viszont a személyautó gyártás uralta a piacot. A japán autók dizájnja továbbra is követte az európait és az amerikait. [9]

1960-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-as években a japán autógyártók piacra dobtak egy halom új „kei car”-t, de 1960-ban továbbra is a robogók és motorkerékpárok maradtak dominánsak az 1,47 milliós eladásaikkal, szemben a „kei car”-ok harminchatezerével.[10] Ezekre az apró személygépkocsikra általában nagyon kis motorok voltak jellemzőek (360 cm3 alattiak, de időnként export célokra 600 cm3-es motorokkal is felszerelték őket). A kisméretű motorokkal felszerelt autók után kisebb adót kellett fizetni. Így egy átlagos japán ember is képessé vált megvásárolni egy személygépkocsit, ami ugrásszerűen megnövelte a japán autóipart és útnak indította, hogy olyanná váljon, amilyennek ma ismerjük. Az új korszak első ilyen autója az 1958-ban piacra dobott Subaru 360 volt. „Katicabogárként” vált ismerté a hasonlósága miatt a Volkswagen Bogárra. További meghatározó típusok voltak még a Suzuki Fronte, Mitsubishi Minica, Mazda Carol, és a Honda N360.

A „kei car”-ok túl kicsik voltak családi autónak. A legnépszerűbb autótípus szegmens a 1960-as években a 700-800 cm3-es osztály volt. Ez nagyrészt a Toyota Publica-ban, Mitsubishi Colt 800-ban és a Mazda 323-ban öltött testet. Azonban a 1960-as évek végére ezek az (általában kétütemű) autók lecserélődtek teljes 1 literes, négyütemű motorral rendelkező autókra. Ennek az élén állt a Nissan 1966-os Sunny modellje.[11] Ezek után az összes többi gyártó gyorsan követte a Nissan példáját, kivéve a Toyota, aki 1,1 literes motorral szerelte fel a Corolla modellt - a plusz 100 cm3-t erős reklámozás követte. Ezek a családi autók egyre nagyobb részt tettek ki az egyre jobban bővülő piacból.

Az export növelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rohamosan növekvő hazai kereslet és a japán autógyártók külföldi piacon való terjeszkedése a 1970-es években tovább növelte a japán autóipar méretét. Személyautók exportja az 1965-ös 100 000-ről 1975-re 1 827 000-re emelkedett. Az japán autógyártás mérete a 1970-es évek után is tovább növekedett, ahogy a japán gyártók, mint a Mitsubishi és a Honda elkezdték forgalmazni járműveiket az amerikai piacon. A 1970-es évek alatt egyre több és több japán márka jelent meg külföldön és a 1980-as évekre a japán gyártók jelentős részt tettek ki az amerikai- és a világpiacon is.

Az 1970-es évek elején a japán autók nagy népszerűségnek örvendtek a brit vevők körében. Főleg a Nissan Datsun márka név alatt gyártott autói (a Nissan márka nem volt használatban a brit piacon 1983-ig) szereztek hírnevet a megbízhatóságuk és az alacsony üzemeltetési költségük miatt. Habár a rozsdásodással sok probléma akadt. A 1960-as években a japán gyártók között megindult a versengés a hazai piacon. Ezt a versengést jól szemléltette az úgynevezett „CB-háború”, ami a Toyota Corona és a Nissan Bluebird nevű modellje között zajlott. A versengés eleinte a fogyasztóknak kedvezett, de hamarosan a kutatás-fejlesztés költségek túlságosan megnövekedtek. 1980-as évek vége és a 1990-es évek eleje felé a japán autógyártók beléptek a „hiper dizájn” és „hiper felszereltség” szakaszába. A versengés kevésbé versenyképes termékeket eredményezett, noha azokat nagyon hatékony módon gyártották.[12]

A világ vezetője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az a tény, hogy a japán gyártók megbízható, megfizethető és népszerű autókat gyártottak az 1990-es éveken át, eredményezte, hogy Japán vált a legnagyobb autógyártó nemzetté 2000-ben. Azonban az elmúlt években a piaci részesedése némileg csökkent a megjelenő új versenytársak miatt, mint Dél-Korea, Kína és India. Mindazonáltal Japán autóipara továbbra is virágzik, a piaci részesedése újra növekszik és 2008 első negyedévében a Toyota túlszárnyalta az amerikai General Motors-ot, hogy ő váljon a világ legnagyobb autógyártójává.[13] Ma Japáné a harmadik legnagyobb autópiac és azelőtt, hogy Kína nem olyan régen átvette az első helyet, Japán volt a világ legnagyobb autógyártó nemzete. Továbbra is az autó export az ország egyik legjövedelmezőbb exportja és támpontja a gazdaság talpra állításának a legutóbbi gazdasági válságból.

Japán autóipar idővonala[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Gyártók előállítási értékei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiak gyártónként a Japánban gyártott járművek számának alakulását mutatja a Japán Autógyártók Szövetsége szerint(angolul: Japan Automobile Manufacturers Association, rövidítve JAMA)[15]

Személyautók Teherautók Buszok
Gyártók 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Toyota 3 849 353 3 631 146 2 543 715 2 993 714 2 473 546 3 170 289
Nissan 982 870 1 095 661 780 495 1 008 160 1 004 666 1 035 726
Honda 1 288 577 1 230 621 812 298 941 558 687 948 996 832
Suzuki 1 061 767 1 059 456 758 057 915 391 811 689 896 781
Mazda 952 290 1 038 725 693 598 893 323 798 060 830 294
Daihatsu 648 289 641 322 551 275 534 586 479 956 633 887
Subaru 403 428 460 515 357 276 437 443 366 518 551 812
Mitsubishi 758 038 770 667 365 447 586 187 536 142 448 598
Egyéb 25 30 0 0 0 0
Összesen 9 944 637 9 928 143 6 862 161 8 310 362 7 158 525 8 554 219
Gyártók 2007 2008 2009
Toyota 291 008 271 544 178 954
Suzuki 156 530 158 779 150 245
Daihatsu 138 312 151 935 132 980
Isuzu 236 619 250 692 118 033
Nissan 188 788 189 005 109 601
Mitsubishi 88 045 83 276 61 083
Hino 101 909 101 037 62 197
Subaru 72 422 64 401 51 123
Mitsubishi Fuso 131 055 115 573 49 485
Honda 43 268 33 760 28 626
Mazda 43 221 39 965 23 577
UD Trucks 44 398 45 983 18 652
Egyéb 2 445 2 449 545
Összesen 1 538 020 1 508 399 985 101
Gyártók 2007 2008 2009
Toyota 85 776 109 698 69 605
Mitsubishi Fuso 10 225 10 611 4 982
Nissan 7 422 8 416 4 479
Hino 4 984 5 179 4 473
Isuzu 3 668 3 221 2 077
UD Trucks 1 595 1 977 1 179
Összesen 113 670 139 102 86 795

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Automotive industry in Japan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Toyota raises profits forecast as recovery continues, BBC News, 7 February 2012 http://www.bbc.co.uk/news/business-16923619
  2. Japan's Auto Industry - The Pioneers (1901-1935) Japan Automobile Manufacturers Association (JAMA) http://njkk.com/about/industry1.htm
  3. The New Illustrated Encyclopedia of Automobiles by David Burgess Wise; Wellfleet Press; Secaucus, New Jersey 1992 ISBN 1-55521-808-3
  4. Automobiles of the World by Joseph H. Wherry; Chilton Book Company; Philadelphia, Pennsylvania 1968
  5. http://njkk.com/about/industry2.htm
  6. Japan's Auto Industry - Towards Industrialization (1935-1945) Japan Automobile Manufacturers Association (JAMA) http://njkk.com/about/industry2.htm
  7. Cars of the Thirties and Forties by Michael Sedgwick; Crescent Books; ISBN 978-0-517-32051-8
  8. "Remade in Japan" Los Angeles Times June 6, 1996 http://articles.latimes.com/1996-06-02/business/fi-11017_1_japanese-auto
  9. "New Japanese Cars Follow U.S., English Styling" Popular Science Nov 1952 p136-137 http://books.google.com/books?id=fSEDAAAAMBAJ&pg=RA2-PA37&dq=ohta+japanese+car&hl=en&ei=m1A0TrS9BMXYgQf-j5z9DA&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=9&ved=0CFMQ6AEwCA#v=onepage&q=ohta%20japanese%20car&f=false
  10. http://njkk.com/about/industry7.htm. Japan Automobile Manufacturers Association
  11. Ikeda, Eizo, Sonobe Hiroshi (1974. június 1.). „Road Test: Datsun 100A”. Motor Magazine International.  
  12. Lee, Chunli (2001. április 1.). „Chinas Automobilindustrie in der Globalisierung” (Német nyelven). Berichte des Arbeitsbereichs Chinaforschung, Bremen, Germany, Kiadó: Universität Bremen.  
  13. Bunkley, Nick. „G.M. Says Toyota Has Lead in Global Sales Race”, The New York Times, 2008. április 24. (Hozzáférés ideje: 2010. április 26.) 
  14. Benjamin, Daniel K.: Voluntary Export Restraints on Automobiles. PERC Reports: Volume 17, No. 3. Property & Environment Research Center, 1999. September. (Hozzáférés: 2008. november 18.) „In May 1981, with the American auto industry mired in recession, Japanese car makers agreed to limit exports of passenger cars to the United States. This "voluntary export restraint" (VER) program, initially supported by the Reagan administration, allowed only 1.68 million Japanese cars into the U.S. each year. The cap was raised to 1.85 million cars in 1984, and to 2.30 million in 1985, before the program was terminated in 1994”
  15. JAMA Active matrix database system. Jamaserv.jama.or.jp. (Hozzáférés: 2013. április 2.)