Jangcei tok
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Acipenser dabryanus |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Acipenser dabryanus (Duméril, 1869) |
A jangcei tok vagy ismert Dabry tok néven is (Acipenser dabryanus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Nagyméretű édesvízi halfaj, bár hasonlóan a lazachoz életének egy részét a tengerben tölti. Ennek a halnak a kialakulása 140.000.000 évvel ezelőttre a dinoszauruszok idejére nyúlik vissza. Ezért egyfajta élő kövületnek lehet tekinteni és az egyre gyérülő állománya miatt szigorú védettség illeti. A kínai kormányzat "nemzeti kincsként" kezeli, hasonlóan az ezen a téren emlős párjának számító óriáspandához.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Állománya védettséget élvez, mely Kína területén őshonos. Jelentősebb populációja a Jangce folyó vízrendszeréhez köthető, de a tengerparthoz közeli részeken előfordulhat a Csientang folyóban, a Min-folyóban és a Gyöngy-folyóban is.[1]
Az 1970-es években folytatott állományszám becslések még 2000 ívó egyeddel számoltak. Napjainkra ez már csak százas nagyságrendű lett. Ez a nagymértékű csökkenés elsősorban a környezetszennyezésnek és más emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ilyen volt például az 1980-as évek elején a Jinsha-folyón épített vízerőmű gátja, mely elzárta az ívóhelyre igyekvő jangcei tokok útját. De zavarja őket a folyókon megnövekedett hajóforgalom zaja és akár pusztulásukat is okozhatja a hajócsavarok által okozott sérülés.[2]
Megjelenése [szerkesztés]
A jangcei tok bazális halfaj, megjelenése a kréta időszakig vezethető vissza. Egyes tudósok szerint átmenetet képez a porcos halak (Chondrichthyes) és a csontos halak (Osteichthyes) között, ezért egyfajta porcos ganoidnak (Chondrostei) tekinthető. A hal testét különböző méretű vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik.[1]
Jellegzetes hegyes fejformája az orra felé vékonyodik és lemezszerűen ér véget. Szája alsó állású és orr része alatt a tokfélékre jellemző bajuszt visel. Testhossza 200 és 500 centiméter között mozog. Súlya 200-500 kilogramm közötti. Felnőtt példányai a négy métert is meghaladják és ekkora nagysághoz 450 kilogramm körüli súly párosul. Ezzel a nagysággal a tokok (Acipenser) között az előkelő harmadik helyen áll, mivel tőle nagyobbra a fehér tok (Acipenser transmontanus) és az atlanti tok (Acipenser oxyrinchus) nő.[1]
Életmódja [szerkesztés]
Étrendjében elsősorban vízi állatok szerepelnek, például vízi rovarok, lárvák, kovamoszatok és más a vízben lévő humuszanyagok. Anadróm hal, mely azt jelenti, hogy az édesvízben ívik, de vándorformaként a tengervízben éri el az ivarérettséget. Élete során nagy utat tesz meg, hiszen a Kelet-kínai-tengerből a Jangce folyóban felfelé haladva, akár háromezer-kétszáz kilométert is vándorol az ivóhelyéig és ezzel a teljesítménnyel a megtett távolságot érintően a tokfélék között az elsőnek tekinthető.[3].[2]
Szaporodása [szerkesztés]
A jangcei tok reprodukciós képessége gyenge. Életük során a tejesek három-négy alkalommal ívnak. Ilyenkor milliós nagyságrendű ikrát termel, de a viszonylag nagy darabszám ellenére közülük kevesebb, mint egy százalék válik életképessé.[3]
Védettsége [szerkesztés]
Az 1970-es évektől kezdve Kína első számú védett hala. A jangcei tok biológiája és taxonómiája iránt nagy tudományos érdeklődés mutatkozik meg. A kutatók tanulmányozzák, hogy hogyan lehet megőrizni ezt a veszélyeztetett fajt és ennek keretében már több mesterséges telepítés is történt azért, hogy ez a hal természetes élőhelyén fennmaradhasson.[4]
Források [szerkesztés]
- ^ a b c Chinese sturgeon (angol nyelven). Chinese Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- ^ a b Stefan Lovgren: "Living Fossil" Fish Making Last Stand in China (angol nyelven). National Geographic, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
- ^ a b Elaine WU. „At home in saltwater and fresh”, South China Morning Post, 2008. július 15.
- ↑ Chinese Sturgeon Set Free (angol nyelven). China.org.cn, 2005. április 29. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
További információk [szerkesztés]
- Chinese Sturgeon Museum (angol nyelven). crienglish.com, 2006. február 5. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- Acipenser dabryanus (Duméril, 1869) (angol nyelven). fao.org. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
Internetes leírások a jangcei tokról [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- Dabry's Sturgeon Acipenser dabryanus Duméril, 1869. BioLib.cz. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- Yangtze sturgeon (Acipenser dabryanus) (angol nyelven). ARKIVE. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
- Acipenser dabryanus Dabry's Sturgeon (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- Acipenser dabryanus Duméril, 1869 (angol nyelven). uBio. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
- Acipenser dabryanus Duméril, 1869 (angol nyelven). UNEP-WCMC Species Database. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
