Jangcei tok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jangcei tok
Acipenser dabryanus
Acipenser dabryanus
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Súgarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Porcos ganoidok (Chondrostei)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Nem: Tokok (Acipenser)
Faj: A.dabryanus
Tudományos név
Acipenser dabryanus
(Duméril, 1869)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jangcei tok témájú kategóriát.

A jangcei tok vagy ismert Dabry tok néven is (Acipenser dabryanus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Nagyméretű édesvízi halfaj, bár hasonlóan a lazachoz életének egy részét a tengerben tölti. Ennek a halnak a kialakulása 140.000.000 évvel ezelőttre a dinoszauruszok idejére nyúlik vissza. Ezért egyfajta élő kövületnek lehet tekinteni és az egyre gyérülő állománya miatt szigorú védettség illeti. A kínai kormányzat "nemzeti kincsként" kezeli, hasonlóan az ezen a téren emlős párjának számító óriáspandához.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állománya védettséget élvez, mely Kína területén őshonos. Jelentősebb populációja a Jangce folyó vízrendszeréhez köthető, de a tengerparthoz közeli részeken előfordulhat a Csientang folyóban, a Min-folyóban és a Gyöngy-folyóban is.[1]

Az 1970-es években folytatott állományszám becslések még 2000 ívó egyeddel számoltak. Napjainkra ez már csak százas nagyságrendű lett. Ez a nagymértékű csökkenés elsősorban a környezetszennyezésnek és más emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ilyen volt például az 1980-as évek elején épített Három-szurdok-gát, mely elzárta az ívóhelyre igyekvő jangcei tokok útját. De zavarja őket a folyókon megnövekedett hajóforgalom zaja és akár pusztulásukat is okozhatja a hajócsavarok által okozott sérülés.[2]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jangcei tok bazális halfaj, megjelenése a kréta időszakig vezethető vissza. Egyes tudósok szerint átmenetet képez a porcos halak (Chondrichthyes) és a csontos halak (Osteichthyes) között, ezért egyfajta porcos ganoidnak (Chondrostei) tekinthető. A hal testét különböző méretű vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik.[1]

Jellegzetes hegyes fejformája az orra felé vékonyodik és lemezszerűen ér véget. Szája alsó állású és orr része alatt a tokfélékre jellemző bajuszt visel. Testhossza 200 és 500 centiméter között mozog. Súlya 200-500 kilogramm közötti. Felnőtt példányai a négy métert is meghaladják és ekkora nagysághoz 450 kilogramm körüli súly párosul. Ezzel a nagysággal a tokok (Acipenser) között az előkelő harmadik helyen áll, mivel tőle nagyobbra a fehér tok (Acipenser transmontanus) és az atlanti tok (Acipenser oxyrinchus) nő.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étrendjében elsősorban vízi állatok szerepelnek, például vízi rovarok, lárvák, kovamoszatok és más a vízben lévő humuszanyagok. Anadróm hal, mely azt jelenti, hogy az édesvízben ívik, de vándorformaként a tengervízben éri el az ivarérettséget. Élete során nagy utat tesz meg, hiszen a Kelet-kínai-tengerből a Jangce folyóban felfelé haladva, akár háromezer-kétszáz kilométert is vándorol az ivóhelyéig és ezzel a teljesítménnyel a megtett távolságot érintően a tokfélék között az elsőnek tekinthető.[3].[2]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jangcei tok reprodukciós képessége gyenge. Életük során a tejesek három-négy alkalommal ívnak. Ilyenkor milliós nagyságrendű ikrát termel, de a viszonylag nagy darabszám ellenére közülük kevesebb, mint egy százalék válik életképessé.[3]

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évektől kezdve Kína első számú védett hala. A jangcei tok biológiája és taxonómiája iránt nagy tudományos érdeklődés mutatkozik meg. A kutatók tanulmányozzák, hogy hogyan lehet megőrizni ezt a veszélyeztetett fajt és ennek keretében már több mesterséges telepítés is történt azért, hogy ez a hal természetes élőhelyén fennmaradhasson.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Chinese sturgeon (angol nyelven). Chinese Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
  2. ^ a b Stefan Lovgren: "Living Fossil" Fish Making Last Stand in China (angol nyelven). National Geographic, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
  3. ^ a b Elaine WU. „At home in saltwater and fresh”, South China Morning Post, 2008. július 15. 
  4. Chinese Sturgeon Set Free (angol nyelven). China.org.cn, 2005. április 29. (Hozzáférés: 2008. július 15.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a jangcei tokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]